Szlovák Trianon-gate: magyarok a populizmus bűvkörében

Igor Matovic szlovák miniszterelnök egyértelműen rástartolt a magyar választókra. A parlamenti képviselet nélkül maradt felvidéki magyarság két populista kormányfő bűvkörében vergődik.

Igor Matovic, Szlovákia új miniszterelnöke Trianon-gesztusával jobban szétzilálta a szlovákiai magyar politikát, mint az a szomorú tény, hogy az ország lakosságának közel 9 százalékát adó magyar közösség a február végi választásokon kiszorult a pozsonyi törvényhozásból. Matovic azzal, hogy a Trianon emléknapra száz szlovákiai magyar közszereplőt hívott meg a kormánypalotába, majd beszédében közösséget vállalt a magyar történelemmel, valósággal meghekkelte a felvidéki magyar politikát. Olyan lavinát indított el, amelynek a vége egyelőre nem látszik. A vérbeli populista szlovák kormányfő azóta is tündököl a dicsfényben, miközben a magyar pártok egymásnak estek.

Mint ismert, a Trianon fogadáson a Magyar Közösség Pártja (MKP) átadott egy memorandumot a magyar kisebbség sérelmeivel, amit Matovic úgy értékelt, hogy az MKP-sok visszaéltek bizalmával, a helyzettel, „beleköptek” a feléjük nyújtott kézbe. Azt is szemrebbenés nélkül beismerte, nem olvasta el a dokumentumot, egyértelművé téve, hogy a kétségtelenül jelentős és nagylelkű gesztus elsősorban PR-akció. Matovic mindeddig nem jelezte azt, hogy hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a magyar kisebbség képviselőivel, hajlandó egyeztetni velük a megoldásra váró kérdésekről, egyáltalán hajlandó lenne meghallgatni panaszaikat. A legfontosabbakat nyilván ismeri, de sem a magyarok kollektív bűnösségét kimondó Benes-dekrétumok visszavonását, sem a kettős állampolgárság legalizálását nem ígérte meg, sem azt, hogy a magyar kisebbséget államalkotó tényezőnek tekinti. Minden erre vonatkozó kérdés elől kitért mind otthon, mind múlt heti budapesti látogatásán, csupán konkrétumok nélküli ködös ígéreteket tett arra vonatkozóan, hogy a szlovákiai magyarok nem lesznek másodrangú állampolgárok.

Matovic Trianon-gesztusával, az ott elhangzott beszédével, amelyben sorsközösséget vállalt a magyar történelemmel, majd azzal, hogy bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól, akiket életük során azért értek igazságtalanságok, „mert nem voltatok hajlandók feladni anyanyelvüket”, kétségtelenül sok magyar szívet hódított meg a határ mindkét oldalán és sok potenciális szlovákiai magyar voksot biztosított be jobboldali populista pártja, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) számára.

Összességében elmondható, hogy a június 2-i miniszterelnöki Trianon-fogadás valóságos Trianon-gate-é vált, ami alapjaiban rázta meg a szlovákiai magyar politikát. Berényi József, a tisztújítás előtt álló MKP ügyvivő elnöke lemondott (igaz, cáfolta, hogy lemondásának köze lenne a párt memoranduma keltette viharhoz), az MKP vezető személyiségei egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak és vélekednek már a pártjuk nevében megfogalmazott és a miniszterelnöknek átnyújtott memorandum kérdésében.

A többi magyar párt sem helyeselte, hogy az MKP memorandumot adott át a miniszterelnöknek. Rigó Konrád, a Híd-Most elnökségi tagja a Népszavának nyilatkozva azt mondta „Nem azzal van a gond, hogy az MKP igényeket fogalmaz meg a kormány irányába – kormányon és parlamenten kívülről is kell dolgozni. A legtöbb tartalmi elemmel sincs gond, hiszen nagy részük a 2012-es Híd és MKP által közösen elfogadott 'kisebbségi minimumban' is megjelentek, amelyből a Híd például a kulturális önrendelkezés, régiófejlesztés terén komoly eredményeket ért el. Két problémát látok. Az első, hogy ennek nem ez a módja. Ha a kormányfő nyitott, találhattak volna erre alkalmas helyszínt és időpontot. A másik probléma az, hogy egy 19. századi szlovák önállósodási törekvés dokumentumát alapul venni vagy bárdolatlanság, vagy alig leplezett provokáció, de mindenképpen vörös posztó a szlovákok szemében. Ennek a végeredménye egy magas labda Igor Matovic számára, amit ő könyörtelenül le is ütött. Az eredmény pedig, a magyarok közti megosztottság megerősítése, amelyet mindig van, aki saját hasznára próbál fordítani. Ebben sajnos, mi magyarok 'jók' vagyunk” – fogalmazott a Híd-Most korábbi kulturális államtitkára.

Szlovákiában 459 ezer magyar él, ami az összlakosság 8,5 százalékát teszi ki. Vagyis egy akkora szavazórétegről van szó, amelyért megéri harcba szállni bármely szlovák pártnak. Az orbáni nemzetpolitika kegyeltje, a Fidesz és az Orbán-kormány stratégiai partnerének számító MKP-nak 10 éve nem sikerült visszavergődnie a pozsonyi parlamentbe, a memorandum botrány keltette belső feszültségek aligha segítik a talpra állását. Az Orbán-kormány által magyar érdekképviseletnek soha el nem ismert Bugár Béla Híd-Most-ja is romokban hever, a július eleji tisztújítás után immár Sólymos László vezetésével próbálja „restartolni” önmagát, egyelőre nem tudni milyen sikerrel. A Zuzana Caputová államfő nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia (PS) Magyar Platformja vélhetően legnagyobb eséllyel pályázik a parlamentbe jutásra, hiszen az idén is csupán paraszthajszállal maradt a küszöb alatt. A PS az ugyancsak zöld-liberális Spolu-val koalícióban indult és 6,94 százalékot ért el, miközben a koalíciók számára 7 százalék a bejutási küszöb. Nyolc százaléknyi potenciális szavazat bármely politikai erő számára aranyat ér ilyen körülmények között. A szlovákiai magyarok 30 százaléka a legutóbbi választáson is szlovák pártra adta le voksát, jórészt épp a 47 éves milliárdos médiavállalkozó Igor Matovic vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártjára.