Előfizetés

Fertőzésveszélyes lehet a vécé lehúzásakor felszabaduló "permetfelhő"

MTI
Publikálás dátuma
2020.06.17. 15:20

Fotó: JOHANNES EISELE / AFP
Öblítéskor akár 90 centiméter magasra is felcsapódhatnak a vízcseppek.
A nyitott fedelű vécé lehúzásakor olyan "permetfelhő" szabadul fel, amely könnyen belélegezhető és vírusokat is terjeszthet – figyelmeztettek kínai kutatók. A Jangcsoui Egyetem kutatói által alkalmazott számítógépes modellek szerint a vízcseppek akár a talajtól számítva 90 centiméter magasra is felcsapódhatnak a vécécsészéből öblítéskor – olvasható a BBC hírportálján. A Physics of Fluids című folyóiratban publikált tanulmány készítői szerint ez azonban egyszerűen megakadályozható a vécé fedelének lehajtásával.
 A kutatók szerint ahogy a víz beáramlik a vécécsészébe, nekicsapódik az oldalainak, örvényt és kiáramló vízcseppeket eredményezve. Ezek a cseppek annyira aprók, hogy általában több mint egy percig lebegnek a levegőben.
A Bristoli Egyetem munkatársa, Bryan Bzdek szerint noha nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a koronavírus ilyen módon is terjedhet, érdemes elővigyázatosnak lenni, a fertőzött emberek székletében is jelen lehet a kórokozó. "A tanulmány készítői azt javasolják, hogy
amikor csak lehet, tartsuk lehajtva a vécé fedelét öblítéskor, rendszeresen tisztítsuk a vécéülőkét és minden egyéb kontaktfelületet, valamint mossunk kezet a vécé használata után"

– hangsúlyozta Bzdek.

Hozzátette: "ez a tanulmány nem tudja bizonyítani, hogy ezek az óvintézkedések csökkentik a SARS-CoV-2 vírus transzmisszióját, ugyanakkor sok más vírus terjed a száj-széklet úton, tehát ezeknek a higiéniai eljárásoknak a betartása mindenképpen ajánlott".

Van, hogy orvoshoz sem enged a fóbia

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2020.06.17. 14:14

Fotó: Pexels
Bajban lehetnek, akik annyira félnek a tűtől vagy a vértől, hogy akkor is elkerülik az egészségügyi intézményeket, ha ellátásra lenne szükségük.
Ismeretlen, fenyegető inger esetén természetes reakció az idegrendszer gyors válasza, a félelem. Ez lehet hasznos is, segíthet elkerülni bizonyos helyzeteket. A legtöbb ember fél, de legalábbis tart valamitől, a kisbabák a sötéttől, az idegenektől, megriadhatnak a kiabálástól, a még ismeretlen jelenségektől. Probléma akkor van, ha a félelem felnőttkorban olyan mértékű, hogy az érintett nem mer például idegenek társaságába vagy orvoshoz menni – mondta Palásti Flóra, a Budai Egészségközpont pszichológusa a Népszavának. 
Sokszor fóbiaként emlegetjük már az erősebb félelmet is, de a szakemberek az extrém mértékét nevezik így. Ilyenkor is gyakori, hogy amíg a kiváltó ingerét el lehet kerülni, nincs baj, de ha szembejön egy pók, kígyó, az az érintett számára a „világvégét” jelenti: leküzdhetetlen rettegést él meg. A sérüléshez, vérhez, injekcióhoz kapcsolódó fóbiákhoz gyakran intenzív fizikai rosszullét is kapcsolódik, az erős, zsigeri félelem ájuláshoz is vezethet. Súlyos esetben a munkavégzést, a társasági élet élését, az orvoshoz menést, de az agora- és a szociális fóbia akár az utcára lépést is megakadályozhatja. 
A fóbiás embereket gyakran bírálják, hiszen a sokszor nagyon teátrális reakciók kívülről úgy tűnhetnek, túlreagálják a helyzetet, de meg kell érteni, ez valódi rettegés – hangsúlyozta Palásti Flóra. A fóbiás ember tudja, hogy nagyon erős a félelme, de úgy érzi, nem tud ellene tenni. A pszichológus szerint azonban lehet kezelni, akár egyedül is. Meg lehet próbálni szembenézni a rettegéssel, és például a tűtől való félelem ellenére elmenni véradásra, és megtapasztalni, hogy az nem jár negatív következményekkel. Segíthet elképzelni a „szurit”, elmenni a rendelőbe körülnézni, megszemlélni a tűt, hogy aztán hősiesen ki lehessen bírni az eseményt. 
Ha mindez nem vezet eredményre, vagy ha az orvosi rendelőnek már a gondolatára is intenzív szorongási rohamok jelentkeznek, az érintett hallani sem akar a szükséges vizsgálatok elvégzéséről, érdemes segítséget kérni. Az erős fóbiák hátterében tudattalan szinten lévő, mélyebb lélektani problémák is húzódhatnak, amelyek felfejtése nem megy egyedül. 
Kezelés nélkül a félelmek egyre kiterjedtebbé válhatnak, az egészségügyi ellátás elkerülése pedig akár komolyabb fizikai következményekkel is járhat. 
„A pszichológus nem orvos, a szakmai segítségen túl átvezető lépcső is lehet az egészségügyi ellátástól való félelem leküzdéséhez”

– hangsúlyozta a szakember.

Már a kelták is fogyaszthatták az aszalt tönkölyt

MTI
Publikálás dátuma
2020.06.17. 11:42

Fotó: Shutterstock
A napjainkban ismét népszerű alternatív élelmiszer történetét eddig csak a 17. századig tudták visszavezetni, de német kutatók feltételezése szerint már az időszámítás előtti 5. században használták.
Már a kelták is fogyaszthatták napjaink egy felkapott alternatív élelmiszerét, az aszalt tönkölyt, amelynek történetét eddig csak a 17. századig tudták visszavezetni kutatók. A németországi, Hohenheimi Egyetem régészei az eberdingen-hochdorfi kelta település maradványai között találták meg az eddigi legrégebbi ilyen leletet, egy elszenesedett tönkölyszemet. Felfedezésükről a Journal of Archaeological Science című tudományos folyóiratban számoltak be.
A német kutatók feltételezik, hogy a kelták már az időszámításunk előtti 5. században éltek az éretlen tönkölytermés begyűjtésének és tűz fölötti megszárításának lehetőségével ínséges időkben.
Az aszalt tönköly lényege, hogy a termés betakarításával nem várják meg, míg a tönkölyszemek megérnek, hanem egy hónappal korábban leszüretelik, majd az éretlen szemeket tölgyfatűz fölött megaszalják, de nem őrlik lisztté, hanem főzve fogyasztják. Ilyesmire hajdan akkor lehetett szükség, ha korán elfogyott az előző évi termés vagy a rossz időjárás azzal fenyegetett, hogy a tönköly tönkremegy, mire teljesen beérne.
Az aszalt tönkölyt (németül Grünkern, „zöld mag”) először 1660-ban említik a krónikák az amerbachi kolostor pincészetének számlájában. Az aszalt tönköly napjainkban egyre népszerűbb, mert ízletes és egészséges is, mivel magas kálium-, magnézium-, foszfor- és vastartalma fontos építőeleme a kiegyensúlyozott étrendnek.