Németh Zsolt: A "nemzetellenes" is a nemzet része

Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke más véleménnyel van az ellenzékről, mint Kövér László. Szerinte a politikának nem dolga igazságot szolgáltatni történelmi kérdésekben.

Orbán Viktor, Semjén Zsolt és Kövér László is arról beszélt Trianon kapcsán, hogy ez a magyar baloldal árulása miatt következett be. Bár a történelem ennél azért összetettebb, arra kétségtelenül alkalmasak voltak a nyilatkozatok, hogy a száz éves évfordulón se lehessen együtt emlékezni.

Nem így látom. A trianoni politikai nyilatkozatot például egyhangúan fogadta el a parlament – a DK kivételével, de ők előre jelezték, hogy nem vesznek részt a szavazáson. A többi ellenzéki párt részéről olyan törekvést tapasztalok, hogy Trianont, a határon túli magyarok ügyét tegyék egy nemzeti konszenzus részévé, amit üdvözlök.

Éppen ezért nem értem, miért volt szükség ezekre a megnyilvánulásokra.

Amiket mondtak, azok a magyar történelemtudományban markánsan jelen lévő megközelítési módok. Trianonról máig élénk viták zajlanak a társadalomban és a történettudományban, természetes, hogy a politikai diskurzusnak is részei. A magyar emlékezetpolitikában szintén rengeteg vita van a fasizmusról, a kommunizmusról, arról, hova tartozik Szabó Dezső, Jászi Oszkár, Illyés Gyula vagy akár Károlyi Mihály. De ezeket jól el lehet választani a külhoni magyarság aktuális kérdéseitől. Ha képesek vagyunk erre, már tettünk egy fontos lépést.

Semjén Zsolt a trianoni tragédiát egy szabadkőműves összeesküvésre is visszavezette. A Magyar Nemzetben Szakács Árpád Romsics Ignác történészt is megtámadta ennek kapcsán. Erről mit gondol?

Romsics Ignác az egyik legnagyobb szaktekintély a XX. századi magyar történelmet illetően. Az is fontos, hogy nagyon sok tanítványa van, akik ebben a vitában, mint látom, derekasan ki is állnak mellette. Ezek a történészek most a Trianon 100, vagy a Lendület Kutatócsoport keretében dolgoznak – kormányzati támogatással. De ugyanúgy újszerű kutatási eredményeket tett le az asztalra az elmúlt években Raffay Ernő is. Ne a politika szolgáltasson igazságot ezekben a kérdésekben.

Ön szerint az ellenzék a nemzet része? Kövér László korábban ezt is kétségbe vonta.

Igen, sőt szerintem az is része a nemzetnek, aki saját maga tagadja meg egy adott nemzettel az azonosulást! A “nemzetellenes” is a nemzet része, ha tetszik ha nem!

Orbán Viktor azt mondta az Igor Matovic szlovák kormányfővel tartott sajtótájékoztatóján, hogy szándékosan nem hozta szóba Trianon ügyét a megbeszéléseken. Ha Matovic valóban olyan nyitott a történelmi sérelmek begyógyítására is, nem kellett volna mégis felvetni ezt?

Szerintem óhatatlanul szóba került, még ha nem is direkt formában. Ráadásul Matovic is beszélt róla korábban, Orbán Viktor is, amikor Sátoraljaújhelyen emlékművet avatott. Az az emlékmű önmagában beszédes: egy olyan turul szobor, amely az együttélést, a közös emelkedést jeleníti meg. Vagyis Trianon nem volt megkerülhető. A szlovák miniszterelnök kinyújtotta a kezét és mi elfogadtuk, ennek a találkozónak ez volt a lényege. A történelmi megbékélés szándéka egy sor konkrét probléma megoldásában segíthet, a két társadalom kollektív frusztrációjának meghaladását is hozhatja, ami ráadásul pozitív példa lehet a magyar-ukrán, magyar-román viszonyban is.

Konkrét ügyekben, mint a kettős állampolgárság, a kollektív bűnösségről szóló Benes-dekrétumok, mikor jöhetnek konkrét eredmények?

A külügyminiszteri tárgyaláson magam is felvetettem, hogy a magyar-szlovák történész vegyesbizottságot is össze lehetne végre hívni, itt az esély. Ezek persze nehéz ügyek és a megoldásukban nagyon nagy szerepe lesz a szlovákiai magyarság politikai szervezeteinek konszenzusteremtő képességére is. Most három politikai erő is van: a Magyar Közösség Pártja (MKP) mellett a Most-Híd és az Összefogás mint új politikai képződmény. Parlamenti képviselet azonban nincs. Az eredményekhez magyar egységet is kell teremteni.

Ebben nem érzi a Fidesz felelősségét? A felvidéki (de nem csak a felvidéki) belmagyar politikai viszonyokba azért többször belenyúltak Budapestről.

Politikai felelősséget a magyar kormány nem tud vállalni azért, hogy egy ilyen helyzet előállt, és komolyan vehető szlovákiai magyar politikai szereplő nem is vádol minket ilyennel. De jómagam is keresem a választ erre a problémára. Nonszensz, hogy van egy tíz százalékot kitevő kisebbség, amely meghatározó politikai tényező lehetne Szlovákiában, ha jól megszervezi magát, és még csak képviseletük sincs.

Ukrajnában viszont nem sikerült áttörést elérni. Kijev nem kíván változtatni a diszkriminatív nyelvtörvényen.

Az ukrán politikusok a kisebbségi ügyeket is a saját nemzetépítési politikájuk szemüvegén keresztül nézik és minden üzenetüknek elsősorban Oroszország a címzettje. De szerencsére az új elnök elutasítja elődje agresszív nacionalista politikáját, ennyiben előrébb vagyunk. Nekünk ebben a viszonyban mindig azt kell hangsúlyoznunk, hogy úgy szeretnénk a kárpátaljai magyarok jogait képviselni, hogy közben nem akarjuk Ukrajna mozgásterét korlátozni az Oroszországgal fennálló konfliktusában, mindig is egy szuverén Ukrajna oldalán álltunk.

Az ország NATO-integrációjának blokkolásával?

Nincs más eszköz a kezünkben a kárpátaljai magyarok helyzetének javítására. Nem csak Ukrajnával szemben, de sajnos nyugati szövetségeseinket sem tudjuk másképp arra ösztökélni, hogy gyakoroljanak nyomást a kijevi vezetésre, hogy az alapvető európai jogelveket és normákat méltóztasson gyakorolni.