Átlagon felüli „gyors” látása segíthette Leonardo da Vincit (1452-1519) a rajzolásban és festésben egy svájci kutatás szerint. David Thaler, a Bázeli Egyetem kutatója arra a következtetésre jutott, hogy a reneszánsz mester a szitakötő szárnyának rebbenését is meglátta.
A művészettörténészek korábban is sejtették, hogy Leonardo különleges látással rendelkezett. Thaler arra utal a tanulmányában, hogy a szitakötők rajzolásakor Leonardo már megállapította, hogy a rovarok elülső és hátulsó szárnyai nem szinkronban mozognak. Ezt csak négy évszázaddal később tudták bizonyítani lassított felvételek segítségével. Thaler ugyanezt a képességet feltételezi Hokusai japán festőnél is, aki a világhírű A nagy hullám Kanagavánál című festményt is alkotta.
A tudós a tanulmányában az úgynevezett villódzási fúziós frekvenciáról ír, amelyen egyes fényingereket a szem folyamatos fényként érzékel. Az ember másodpercenként átlagosan 20-40 ingert képes egyenként érzékelni. Egyes profi baseball-játékosok képesek egy labda részleteit akkor is észlelni, ha az másodpercenként 50-szer fordul meg. Ahhoz, hogy Leonardo egy szitakötő szárnyának libbenését láthassa, másodpercenként 50-100 ingert kellett észlelnie.
Thaler szerint ez lehetett da Vinci képeinek egyik titka. Mona Lisa mosolya is azért lehet olyan titokzatos, mert a mosoly pillanatát képes megragadni. „Leonardo gyors szeme képes volt észlelni és megörökíteni ezt a momentumot” – mondta a kutató.
