Előfizetés

"Kocsikat nem fogok borogatni" - interjú Bagossy Lászlóval, az SZFE színházi intézetének vezetőjével

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.06.20. 07:40

Fotó: Béres Márton / Népszava
Ahogyan kastélyt, jachtot vagy drága kocsikat tart az ember, nemzeti uralkodó osztályunk számára mintha státusz szimbólummá kezdene lenni, hogy saját egyetemet is birtokoljon - véli Bagossy László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének vezetője, akit az intézmény tervezett átalakításáról kérdeztünk.
Az utóbbi hetekben intenzív sajtókampány, illetve tiltakozás indult el a Színház-és Filmművészeti Egyetem alapítványi átalakítása miatt, amelyről rövidesen szavaz a Parlament. Nem eszméltek túl későn?  Váratlanul ért bennünket a fordulat, hogy az átalakítás céldátuma szeptember elsejére módosult. Kérdéseinkre nem jött értékelhető válasz. Nehéz vitába szállni valamivel, amiről semmit nem tudunk. Külső és belső kommunikációnkat ezért egybenyitottuk, dokumentáljuk és átláthatóvá tesszük mindazt, ami most körülöttünk zajlik. Bizonyos fenyegető jeleket azért határozottan lehetett már korábban is észlelni, gondoljunk csak a Gothár-ügy kormánypárti kezelésére, a szenátus által megválasztott rektorjelölt, Upor László nem kinevezésére, illetve azokra a megjegyzésekre, amelyek szerint a színművészeti balliberális bázis, ideológiai központ.  Határozottan kikértük magunknak ezeket a vádakat, de a magyar média-környezet ma olyan, hogy ipari méretekben gyártják és terítik benne a hazugságokat, míg a cáfolatok célba juttatása kézműves eszközökkel, sokszor észrevehetetlenül történik. Azóta megindítottuk a szükséges jogi eljárásokat is, elégtételt kívánunk venni a rágalmazókon. Az már korábban is jól érezhető volt, hogy a fenntartó erősebb kontrollra törekszik az egyetemet illetően.  A törvényi keretek nem voltak alkalmasak az erősebb kontrollra. Most minden jel szerint alkalmasak lesznek. Abban nincs némi igazság, hogy az egyetem tanárai, illetve vezetői egy szűkebb körből kerültek ki?  Kis egyetem vagyunk, a kör nem tud nagyon tág lenni. Ahhoz, hogy valaki osztályt vezethessen nálunk, Budapesten kell élnie, mert a feladat nem oldható meg távolról, pedig vidéken is akadnak kiváló szakemberek. Másfelől a jó egyetemek önmagukat is újra termelik azáltal, hogy a kiemelkedő hallgatóikat tanárként próbálják megtartani. A legjobb budapesti színházi műhelyek beágyazottsága az egyetemen törvényszerű és kívánatos, a Katona József Színház dominanciája pedig tagadhatatlan. Én ennek a dominanciának a letörését szívesen támogatnám, de ahhoz hasonlóan magas színvonalú alternatívákat kellene találni. Ez nem olyan egyszerű feladat. Igyekszünk becsatornázni mindent, ami fontosnak és tehetségesnek látszik a szakmánkban, nem csak a professzionális, hanem a független szférából is. Nagyon hosszú a listája azoknak a tanároknak, akik az utóbbi években megfordultak nálunk, Pintér Bélától Vidnyánszky Attiláig. A színművészeti mellett Kaposváron is képeznek színészeket. De a két tanári gárda teljesen eltér. Utóbbiban például több a jobb oldalhoz köthető Magyar Teátrumi Társaság közelében lévő személyiség indíthatott osztályt. Tehát, mintha nem lenne átjárás a két kör között. Jó kapcsolatokat ápolunk a Kaposvári Egyetemmel. Tanárainkat nem politikai alapon válogatjuk, kinevezésük nem hatalmi szóval, hanem egyeztetések nyomán történik, oktatói konszenzussal, a szenátus jóváhagyásával. Azért az gondolom nem véletlen, hogy például Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Nemzeti Színház főigazgatója nem önöknél az egyik vezetője az egyetemnek, hanem Kaposváron.  Vidnyánszky Attilát a tehetsége, és a szakmai rátermettsége is predesztinálhatták volna rá, hogy bejárja az egyetemünkön azokat az utakat, amiket mi, akik itt tanítunk, mindannyian bejártunk. Ő nem ezeket az utakat választotta. Mohácsi János rendező, aki több száz színházi kollégájával együtt aláírta az átalakítás miatt született petíciót, úgy fogalmazott, hogy az eddig autonóm Színművészetit elérte a térfoglalás szándéka.  Azért is érdekes ez a térfoglalás, mert alig maradtak terek, amiket el lehetne még foglalni. Az elmúlt években a kormányzó párt olyan politikai és gazdasági erőfölényre tett szert ebben az országban, hogy a magyar értelmiség nem is érez már lelkiismeretfurdalást, amikor hallgat. Vis major helyzetnek tekinti, amikor elfojtja az ellenszegülés erkölcsi parancsát, hiszen ezzel az erővel szemben, úgy tűnik, lehetetlen bármit is kezdeni. Mi értelme lenne szembe rohanni egy cunamival? Ez a cunami könnyedén elsodorta a CEU-t, darabokra szaggatta az Akadémiát, rendszeresen feltörli a padlót Karácsony Gergellyel, Budapest választott főpolgármesterével, és így tovább… És mi az SZFE? Az ország legkisebb egyeteme. Porszem. A bibliai Dávid a parittyájával hozzánk képest egy drabális kalapácsvető. Tényleg, mi értelme van megpróbálni leüvölteni az égről a Holdat? Önök, a hallgatókat is beleértve, akik tüntetni is fognak, mégis elkezdtek üvöltözni.  Kérdezni kezdtünk, és vitázni. Öntudatos egyetemi polgárokként próbálunk viselkedni. Ez ma szokatlan, de még nem üvöltés, csak annak tűnik, mert túl nagy a csönd. Közöttünk is vannak persze opportunistább és radikálisabb alkatok, mint minden olyan közösségben, amely nagy nyomásnak van kitéve. Ön melyik kategóriába sorolja magát?  Kocsikat valószínűleg nem fogok borogatni. És ha valaki most ilyesmire készülne, arra biztatnám, hogy olvassa el a Kohlhaas Mihályt, igyekezzen megtenni minden lehetséges demokratikus gesztust, már csak a saját lelkiismeretének megnyugtatása érdekében is, és mert a polgári engedetlenséghez is ez a belépőkártya. A kormányzat azt kérte, hogy javasoljunk az alapítványba kurátorokat. Mi komolyan vettük ezt a (valószínűleg nem komolynak szánt) feladatot. A magunk készítette, kifinomult szempontrendszer alapján, széles körű egyetemi egyeztetést követően olyan szakember-listát küldtünk a fenntartónak, amelyen csupa nagyszerű személy neve szerepel. Semmilyen politikai ravaszkodásra nem óhajtottunk kísérletet tenni. Igen, ismert a lista, de a többségük inkább a liberális oldalhoz köthető.  Ha a liberális azt jelenti, hogy nincs köze a kormányzó párthoz, akkor valóban. És ez fontos szempontnak tűnik, hiszen a kormányzat az eddig megalakult kuratóriumokba gyakorlatilag önmagát delegálta, pártpolitikusokkal, polgármesterekkel, regnáló miniszterekkel. Így legalább a minket ért vádak, miszerint politizálunk és ideológiát oktatunk az egyetemen, teljesen súlytalanná váltak. Ahogyan kastélyt, jachtot vagy drága kocsikat tart az ember, nemzeti uralkodó osztályunk számára mintha státusz szimbólummá kezdene lenni, hogy saját egyetemet is birtokoljon. A listán szereplő Udvaros Dorottyával, aki a Nemzeti Színház tagja, is egyeztettek ez ügyben?  Természetesen. Rá vajon melyik címke illene? Ki és hogyan utasíthatja el ezeket a címkéket?  A mi szakmánkban ezek már letörölhetetlen stigmák. És mióta Karácsony Gergely szárnyai alá vett néhány budapesti színházat, a többiről pedig lemondott a kormányzat javára, a címkék úgyszólván hivatalos rangra emelkedtek. Anyagi értelemben milyen változást hozhat az egyetem életében az átalakítás?  Csak szóbeli ígéretek vannak, a törvényben a finanszírozásunkkal kapcsolatban semmilyen konkrétum nem szerepel. A privatizálók, gondolom, mindenképpen jól járnak. Mivel az épületeink katasztrofális állapotban vannak, elkerülhetetlen lesz egy új campus építése. Ha ez jó üzlet lesz annak, aki építi, akkor az egyetem is jól jár, mert végre élhető terekbe költözhet. Enélkül nem hiszem, hogy gazdaságos lehet az üzemeltetése. Feltehetően az új campusban is csak akkor, ha megtriplázza hallgatói létszámát, feladja az oktatás elit-jellegét, és enged az oktatói és hallgatói színvonal romlásának. Ha nagyon nem megy a bolt, a kormányzat az adófizetők pénzéből még mindig visszaállamosíthatja az egyetemet, mint a Mátrai Erőművet. A tiltakozásnak, amely jól érezhetően egyre szélesebb, és jó esetben túl mutat a Színművészeti problémáján, lehet ön szerint bármilyen hatása?  A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy azon a sávon, amelyik a kormánnyal szemben halad, a mi egyetemünknél sokkal nagyobb és jóval befolyásosabb hullák hevernek. Egyelőre sem a kormány, sem pedig mi nem szorítottuk magunkat olyan sarokba, amiből lehetetlen volna kijönni, így a további tárgyalások és egy elfogadható eredmény elvi lehetősége nincs kizárva. Az igazság pillanatai hamar el fognak jönni. A törvényről való szavazás, a kuratórium tagjainak megnevezése, és a működéssel kapcsolatos okiratok és szabályzatok megalkotása heteken belül egyértelművé teszik majd a helyzetet. Gondolt arra, hogy meddig vállalja ezt a mostani küzdelmet?  Intézetvezető vagyok, és van egy színházrendező osztályom. Sok minden múlik a következő hetek fejleményein. A vezetőket könnyű lesz eltávolítani és pótolni, az osztályfőnököket már sokkal bajosabb elszakítani az osztályaiktól. Nem hiszem, hogy az új fenntartóknak érdekükben állhat az egyetem bedöntése. Ám a hallgatók reakciói és lépései kiszámíthatatlanok. Az ő kezükben van a legnagyobb erő. Őket ugyanis lehetetlen hirtelen lecserélni. Az egyetemnek őket kell szolgálnia, ha másért nem, a befektetett pénzükért, meg az állami kreditjeikért. Nem szívességet teszünk nekik azzal, hogy tanítjuk őket, hanem szolgáltatunk. A hallgatókon fog múlni, hogy az egyetem polgársága milyen ellenállást tud tanúsítani, amennyiben szakmaiatlan és színvonaltalan beavatkozásokkal szembesül.  

Névjegy

Bagossy László 1991-ben Pécsett irodalom-művészettudomány szakon, illetve 1995-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán Székely Gábor osztályában szerzett diplomát. 1995-2013 között szabadfoglalkozású rendezőként dolgozott Szolnokon, Nyíregyházán, Kecskeméten, Tatabányán, Egerben, Pécsen, Szegeden, Budapesten, Stuttgartban és Vilniusban. 2011-től tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színész és rendező növendékeket. 2013 augusztusától 2018 szeptemberéig az Örkény Színház társulatának tagja volt. 2018-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének vezetője, megbízatása 2021-ig szól.

Z, mint Zafón

Kuczogi Szilvia
Publikálás dátuma
2020.06.19. 20:25

Fotó: PAU BARRENA / AFP
A Cervantes óta legismertebb spanyol szerző, Carlos Rúiz Zafón pénteken, 55 éves korában elhunyt.
„A halál közelében érzelmeink támadnak – írta egy helyütt – és a koporsó mellett állva azt látjuk, amit látni szeretnénk.” Olvasói – szerte a világon – egy közeli barátot veszítettek vele, akivel közös hobbin és közös szenvedélyen osztoztak, osztoznak. Az olvasás és a könyvek szeretetén. Zafón rajongói sok éjszakát töltenek – virtuálisan – közösen, alvás helyett olvasással. Reggelente sajnálják, hogy dolgozniuk kell, pedig még nem értek a fejezet végére, munkaidőben (vagy az iskolában) azon gondolkodnak, hogy vajon mi lesz a következő tíz oldalon, éjszaka pedig nem értik, miért kellene leoltaniuk a villanyt. Zafón áradó történetei éppen azt a gyermeki érzést keltik fel, ami miatt szeretünk olvasni. A kivonulást, a máshol levést, a valóság és a nemvalóság határainak összemosódását. „Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.” - mondja A szél árnyékában. Pedig ez csak a jó könyvre igaz, az olyanra, amelyik az ész mellett az érzelmekre is hat, és Zafón éppen ebben a legerősebb. A Népszava olvasói közül azok, akik nem ismerik a szerzőt, nézzék meg a moly.hu honlapon, hogy miként vélekednek róla jó húsz éve a magyar rajongók. „Amikor becsuktam a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy megtaláltam Márquez és Borges méltó utódját.” „Regényei kiszakítanak a mindennapokból és csavaros (lélek)útvesztőkön vezetnek el a katarzisig.” „Miatta lett felsőfokú spanyol nyelvvizsgám.” „Miatta utaztam Barcelonába.” Hazai kiadójaként néhány levélváltásunk során a kedvessége, a szerénysége és a betegsége alatt is megőrzött humora volt a legmegkapóbb. Elkápráztatta, hogy csak a magyarok beszélnek magyarul, elgondolkodtatta, hogy milyen lehet magyarul írni. Zafónt az olvasók mellett a szakma is nagyra értékeli, akit ismertségben valóban csak Miguel Cervantes előz meg a spanyolok közül, de neki több száz éves előnye van. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát, és azokat az angol ábécéhez rendelte, betűnként egyet-egyet. A Z-t A szél árnyéká-nak (és így Zafónnak) ítélte, aki ezzel Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került. A huszonhat évesen írt A Köd-trilógia első része magyarul most tavasszal jelent meg. „A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.” 

38 millió példány

Könyvei eddig több mint 50 nyelven 38 millió példányban keltek el. Magyarul megjelent művei (A szél árnyéka, Angyali játszma, A mennyország fogságában, Lelkek labirintusa, Marina, A Köd Herceg) is sikerlistások. A magyar siker nagyrészt a remek fordítóknak (Kürthy Ádám, Berta Ádám, Vajdics Anikó, Latorre Ágnes, Tomcsányi Zsuzsanna) is köszönhető. 

Meghalt Ian Holm

MTI
Publikálás dátuma
2020.06.19. 17:34

Fotó: Jon Furniss / MTI/Invision/AP
A Parkinson-kórban szenvedő világhírű brit színész kórházban hunyt el pénteken.
Meghalt életének 89. évében Sir Ian Holm brit színész, aki számos emlékezetes szerepe mellett A Gyűrűk Ura-filmek Bilbójaként volt ismert világszerte. A neves színész halálának hírét ügynöke erősítette meg a The Guardian brit napilapnak. A tájékoztatás szerint a Parkinson-kórban szenvedő Ian Holm kórházban hunyt el pénteken. Ian Holm 1931-ben született, Londonban nőtt fel. Kezdetben színpadi szerepekben láthatta őt a közönség, 1960-as megalapításától a Royal Shakespeare Company tagja volt, és a társulat egyik vezető színészévé vált. 1965-ben debütált televíziós produkcióban, A rózsák háborúja című sorozatban - amelyet az RSC színpadi sorozata alapján készített a BBC - Gloucester herceget alakította. Harold Pinterrel is dolgozott együtt: Hazatérés című darabjának ősbemutatójában Lenny szerepét játszotta, amelyért a két évvel későbbi Broadway-produkcióban Tony-díjat is kapott. Színpadi karrierjét az 1976-ban egy súlyos lámpaláz törte meg: az Eljő a jeges című darab egyik előadásán - saját bevallása szerint - egyszerűen összeomlott. Filmes karrierje addig elsősorban kisebb szerepekből állt, A nyolcadik utas: a Halálban a tudományos tiszt, Ash szerepe azonban meghozta neki a nemzetközi ismertséget. Ezt követte a Tűzszekerek, amelyért 1982-ben megkapta a Brit Filmakadémia díját, és amelyért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra is jelölték.
Luc Besson Ötödik elemjében
Fotó: GAUMONT / AFP/Gaumont
Számos filmben láthatta a közönség: játszott Terry Gilliam Időbanditák és Brazil című filmjeiben, Kenneth Branagh V. Henrikében, Franco Zeffirelli Hamletében, a György király című angol történelmi drámában, Luc Besson sci-fijében, Az ötödik elemben és Atom Egoyan Eljövendő szép napok című filmjében. Holm 1997-ben visszatért Shakespeare-hez a Lear király londoni produkciójában, amelynek címszerepéért Laurence Olivier-díjat kapott, egy évvel később pedig színházi munkássága elismeréseként lovaggá ütötték. Miután 1981-ben már egy rádiós adaptációban eljátszotta Frodo Bagginst, megkapta Bilbo szerepét Peter Jackson Gyűrűk Ura-trilógiájában. Az első részt 1999-ben kezdték el forgatni, és bár A két toronyban nem jelent meg a karaktere, a harmadik részre visszatért, csakúgy mint a Hobbit-trilógia 2012-ben és 2014-ben bemutatott első és harmadik részében.
Bilbóként a Gyűrűk urában
Fotó: AFP/Photo 12
Önéletrajza - amelyben nyíltan mesélt négy házasságáról és számos házasságon kívüli kapcsolatáról - 2004-ben jelent meg.