A veszélyhelyzet megszűnése után is fennmaradt a rabszolgatörvény 2.0-ás verziója, és nem is akármilyen - mondhatni, egészen kivételes - formában. Az utolsó pillanatban ugyanis belecsempészték a veszélyhelyzet megszűnéséről szóló salátatörvénybe azt a kitételt, amely szerint a Békés Megyei Kormányhivatal engedélyezheti a munkáltató számára a két éves munkaidőkeret elrendelését, amennyiben olyan új munkahelyteremtő beruházásról van szó, amelynek „megvalósítása nemzetgazdasági érdek”.
A módosítás előtt értetlenül állnak a munkaügyben járatos jogászok és a szakszervezetek, az új szabályozás ugyanis több kérdést vet fel, mint amennyit megmagyaráz. Legfőképp az nem világos számukra: miért pont a Békés Megyei Kormányhivatal dönthet az ilyen ügyekben, pláne, ha - egyébként nehezen megfogható - nemzetgazdasági érdekekről van szó. Eddig a kiemelt beruházásokról kormánydöntések születtek, most pedig egy olyan hivatal hoz majd nemzetgazdasági érdekekkel összefüggő határozatokat, amelynek eddig csupán megyei hatásköre volt. Az ugyanakkor nem új ötlet, hogy bizonyos cégeknek lehetőséget adjanak a munkaidőkeret meghosszabbítására. A május 26-án Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes által benyújtott eredeti törvényjavaslat azonban még a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek, azaz Palkovics Lászlónak adta volna meg ezt a jogosítványt.
A munkavállaló számára pedig az indoklás nem hagyott más utat, mint hogy „a munkaszerződés aláírásával kvázi tudomásul veszi, hogy számára a munkáltató a munkaidőt huszonnégy hónap alapulvételével is meghatározhatja.” Szél Bernadett független országgyűlési képviselő akkor a kizsákmányolás minősített esetének nevezte, hogy egy miniszter egyszemélyben dönthet a 24 havi munkaidőkeret egyoldalú elrendeléséről. A június 17.-i a Magyar Közlönyben kihirdetett törvény azonban meglepetésre végül nem a miniszterre, hanem a Békés Megyei Kormányhivatalra bízza ezeket a döntéseket.
A két éves időkeretről való döntés azért erős és kivételes jogosítvány, mert a veszélyhelyzet előtt hatályos Munka törvénykönyve szerint a munkáltatók csak legfeljebb 6 hónapos munkaidőkeretet rendelhettek el. Kollektív szerződéssel ezt ugyan hosszabbra, akár 36 hónapra is el lehetett nyújtani, de erről a helyi szakszervezettel meg kellett állapodni. Most viszont erre nem lesz szükség, elég hozzá egy nemzetgazdasági érdekre hivatkozva meghozott egyedi kormányhivatali döntés.
A kormány az erős tiltakozások ellenére évek óta kitartóan próbálkozik a munkaidőkeret meghosszabbításával. 2018 végén az évi 400 órás túlóráztatásról és a három évre elnyújtható munkaidőkeretről szóló, rabszolgatörvényként elhíresült, sorozatos demonstrációkat kiváltó javaslat csapta ki a biztosítékot a szakszervezeteknél. A tiltakozó akciók hatására végül a 400 órányi túlmunkát (meglehetősen álságos módon) dolgozói beleegyezéshez, a három éves munkaidőkeretet kollektív szerződéshez kötötték. Azaz utóbbi esetében megmaradtak a szakszervezeti jogosítványok.
Ezt legutóbb a járványhelyzetre hivatkozva vette el a kormány: egy rendelettel lehetővé tették, hogy a munkáltatók egyoldalúan rendeljenek el akár 24 havi munkaidőkeretet (Szél Bernadett ezt nevezte rabszolgatörvény 2.0-nak). Miután a veszélyhelyzet véget ért, kezdeni kellett valamit ezzel a kormányrendelettel is. Ekkor került elő az az elképzelés, hogy a miniszter adjon lehetőséget a jövőben a hosszabb munkaidőkeretre. (A veszélyhelyzet alatt egyoldalúan meghosszabbított munkaidőkeretek a módosítás szerint maradhatnak.)
A miniszteri kivételezésről szóló javaslaton azonban megint felhördültek a szakszervezetek, amelyek – ritka pillanatként – összefogtak. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ), Mészáros Melinda, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, és Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnökei június 3-án közös levelet írtak az országgyűlési képviselőknek. Ebben jelezték többek között, hogy a javaslat, amelyről nem egyeztettek velük, csorbítaná a szakszervezeti jogokat, ráadásul az Európai Parlament egyik irányelvével is ütközik (miszerint a referencia időszak maximum 12 hónap lehet, és kollektív szerződés vagy szociális partnerek közti megállapodás szükséges hozzá).
Arra kérték ezért a parlamenti képviselőket, hogy csak akkor szavazzák meg a törvénytervezetet, ha a kifogásolt bekezdés már nem szerepel a javaslatban. Az MSZP egy módosító javaslattal törölni is szerette volna a passzust a salátatörvényből, ám ezt leszavazta a kormánypárti többség. Mondhatni persze, a kormánypárti képviselők a maguk cinikus módján eleget tettek a szakszervezetek kérésnek, hiszen úgy szavazták meg a javaslatot, hogy abban már valóban nem szerepel a miniszternek különjogosítványokat adó bekezdés, hiszen eme jogkört egy kormányhivatalra testálták. Az igazságügyi bizottság elnöke, a KDNP-s Vejkey Imre által június 9-én benyújtott módosító indítvány indoklása egyébként mindössze annyi volt: „a kormányhivatal rendelkezik azzal a gyakorlati tapasztalattal, amely a hatósági feladat ellátáshoz szükséges.” A nemzetgazdasági érdekről szóló döntésekhez ezek szerint nem egy miniszternek, hanem egy kormányhivatalnoknak van meg az elegendő tapasztalata.
