A benyújtott állami költségvetés előirányzatai alapján úgy látom, hogy a jövő évben is folytatódik az a fiskális politika, ami már eddig is a nyugdíjasok folyamatos elszegényedéséhez vezetett. Az idős emberek az idén – az egészségügyi, gazdasági és szociális válság évében – egyetlen forint segítséget sem kaptak, és a most benyújtott költségvetési törvénytervezet tükrében is az fenyeget, hogy a nyugdíjak elértéktelenedése jövőre folytatódik.
A benyújtott anyag nem veszi figyelembe, hogy a járvány hatására a 2020-as évben gazdasági és szociális körülményeink alapvetően megváltoztak, és a jövő év sem sorolható a szokványosak közé. Ezt a milliókat érintő negatív fordulatot a kormány (és a joganyag) nem „követi le”, és szakmai értelemben gyenge, politikai értelemben gyáva költségvetést nyújtott be, amely nem mer szembenézni a nyugdíjrendszer problémáival, és amely nem segít az időskorúak nehézségein. Minden marad a régiben, mintha nem történt volna semmi! A tervezett büdzsé Nyugdíjbiztosítási Alap címet viselő fejezete csak annyi újdonságot tartalmaz, hogy megjelenik benne – „a 13. havi nyugdíj visszavezetése” megjelöléssel – egy 77 milliárd forint nagyságrendű tétel.
A változtatás lehetséges irányai:
1. A nyugdíjak emelését – a vegyes indexálás alkalmazásával – ismét a bérek és az infláció növekedéséhez kell kötni. Minden hónapban több ezer forintot vesznek ki a nyugdíjasok zsebéből azzal, hogy ez ma nem így van, és sajnos a kormányzati erők most sem hajlandók eltérni a tisztán inflációs alapon történő számítástól, ami ráadásul nem is nyugszik megalapozott prognózison.
2. Az éves nyugdíjemelés mértéke rendre elmarad a pénzromlás ütemétől. Idén az alapvető élelmiszer árak drasztikus növekedése néhány hónap alatt „felzabálta” a 2,8 százalékos nyugdíjemelést. Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy a kormány az év háromnegyed részében a 2,7 milliós nyugdíjas társadalommal finanszíroztatja meg a végrehajtó hatalom hibás tervezésének következményeit, azaz a nyugdíjasok adnak hitelt az állami költségvetésnek. Az ún. nyugdíj-kiegészítésre (korrekcióra) ugyanis csak az év utolsó negyedében kerül sor. Ez a praxis morális szempontból is tarthatatlan, ezért ezen az állapoton haladéktalanul változtatni kell.
3. Érzékelhető mértékben meg kell emelni a legkisebb öregségi nyugdíj, az ún. minimálnyugdíj összegét, és ismét érvényesíteni kell a nyugdíjplafon intézményét. A 28500 forintos minimálnyugdíj már 2008 óta, azaz 12 éve változatlan, holott ez az összeg ma már semmilyen minimumkritériumnak nem felel meg. A társadalmi igazságosság szempontjából tűrhetetlen, hogy a legkisebb és a legnagyobb nyugdíjak között csaknem százszoros a különbség, hiszen egyszerre vannak jelen 30 ezer forint alatti „nyomornyugdíjak” és a 2 millió forintot meghaladó „luxusnyugdíjak.” Ez az aránytalanság több módszerrel is kiküszöbölhető, de talán a legelegánsabb megoldás az lenne, ha már a nyugdíj-megállapítás során (induló nyugdíjak esetében) kerülne fék a rendszerbe.
4. Meg kell kezdeni a régen megállapított, alacsony összegű nyugdíjak szisztematikus felzárkóztatását, amelynek forrását elkülönített alap biztosítja. Itt olyan 80-90 éves emberek esetére/sorsára gondolok, akik a rendszerváltás környékén mentek nyugdíjba, és a különféle gazdasági és politikai viharok az évtizedek során leértékelték a járandóságukat. Ezeknek a nagyon idős embereknek nem túlzottan vonzó az az ígéret, hogy majd 2024. I. negyedévében négyheti nyugdíjuknak megfelelő összeget kaphatnak.
5. Az úgynevezett 13. havi nyugdíj ismételt bevezetését körültekintő módon, a társadalmi igazságosság, a méltányos elbánás és a rászorultsági elv figyelembe vételével kell megtenni. Tekintettel a krízishelyzetre, a 13. havi juttatás első részletét már ebben az évben folyósítani indokolt, a hátralévő részleteit pedig a lehető leggyorsabban kell a nyugdíjasok számára biztosítani.
6. Korszerűsített változatban vissza kell állítani a Fidesz által megváltoztatott rokkantsági és korengedményes jogosultságok rendszerét, és újra kell éleszteni a korhatár alatti, rugalmas nyugdíjazás szisztémáját. A mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár előtti utolsó három évben lehetővé kell tenni az aktív élettől való visszavonulást, ami egy jól megalapozott bónusz-málusz rendszerbe ágyazható.
Annyira nem vagyok naiv, hogy komolyan higgyek a leírt javaslatok gyors megvalósításában. Csekély a valószínűsége annak, hogy a most kormányzó erők akár csak egyet is elfogadjanak az előzőekben megfogalmazott megoldásokból. Azt viszont szívből remélem, hogy a sokak által várt 2022-es fordulat előkészítése során a változásban érdekelt pártok és szövetségeseik nem feledkeznek meg a nyugdíjasokról, illetve a jelenlegi szisztéma gyötrő ellentmondásairól. Egy financiális szempontból reális, a társadalmi igazságosság és a szolidaritás elvének megfelelő közös programmal kell a polgárok elé állni, bízva abban, hogy megértik és elfogadják annak legfontosabb pontjait.
A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője