Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (tájékoztatóján), hogy a járvány elleni védekezés sikeres volt, mert nemzeti egység alakult ki, ez pedig az ellenzék nélkül is létrejöhetett.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ellenzék nélkül nem jöhetett volna létre nemzeti egység, hiszen az ellenzék is a nemzet része, és ugyanannyian szavaztak rá, mint a kormányra. De az ellenzék nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is része volt a járvány elleni közös fellépésnek, hiszen a kormány lépéseit alapvetően támogatta, sőt sokszor kifejezetten sürgette, és csak egyetlen dologban szállt vele szembe: abban, hogy a rendkívüli felhatalmazást kössék határidőhöz. A kormány erre nem volt hajlandó, mert csak teljes cselekvési szabadságot, nem pedig nemzeti egységet akart.
Azt állította Orbán Viktor (szokásos pénteki rádióinterjújában), hogy a sikeres védekezés azt jelenti, hogy megmentettük sok tízezer ember életét.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem mentettük meg, mert nem is kellett ennyi ember életét megmenteni. Magyarországon eleve jóval kevesebben fertőződtek meg a koronavírussal, mint mondjuk az egyik leginkább sújtott nyugat-európai országban, a 11 és félmilliós Belgiumban, de még ott sem érte el a tízezret a halálos áldozatok száma. A tízmilliós Svédországban, ahol lazábbak voltak a korlátozások, ötezren vesztették életüket, a 84 milliós Németországban pedig 9 ezren. Persze ha hagyták volna szabadon végigsöpörni a járványt, akkor nyilván sok tízezer halálos áldozat lett volna a szomorú eredmény. De ők sem hagyták.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy a magyar egészségügy a helyzet kezelésében jobban teljesített, mint a nyugat-európai egészségügyi rendszerek.
Ezzel szemben a tény az, hogy semmivel nem teljesített jobban, már csak azért sem, mert a helyzet messze nem volt ugyanaz. A járvány olaszországi kirobbanása után főleg Nyugat-Európa felé terjedt ugyanis nagy sebességgel, míg hozzánk kisebb erővel érkezett. Így az egyébként érthető felkészületlenségnek kevésbé súlyos következményei lettek, miközben a kormányzati fejetlenség látványosan megmutatkozott, amikor tíz nap alatt a kórházi ágyak feléről hazaküldték az ápolásra szoruló betegeket. Ráadásul a regisztrált fertőzöttek közül nálunk feltűnően sokan haltak meg: a betegek 14 százaléka. Németországban ez az arányszám 5 százalék, a szomszédaink közül Ausztriában 4 százalék, Horvátországban 5 százalék, Szlovákiában pedig 2 százalék. Ha már összehasonlítgatunk…
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyancsak a Kossuth rádióban, az Európai Bíróságnak a magyarországi civil törvénnyel kapcsolatos ítéletéről), hogy az nem lehet, hogy a parlamentben felelősséget vállaló politikai pártokra szigorúbb átláthatósági szabályok vonatkozzanak, mint a szintén politikai tevékenységet végző, de parlamenti képviseletre nem törekvő szervezetekre.
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak lehet, de kell is. A pártok ugyanis közhatalmat gyakorolnak, a civil szervezetek viszont nem. Ha ezt a különbséget Orbán le tudná zongorázni, ő lenne az új Kocsis Zoltán.