Egyetértünk a miniszterelnökkel: van egy a nemzeti kormányok meggyengítésére, felszámolására, birodalmi rendbe gyömöszölésére irányuló nemzetközi politika, amit most már gyakran nem is csak államok, hanem államok feletti globális nemzetközi szervezetek, illetve az azt fenntartó, abból élő, magukat nemzetek fölött állónak érző üzletemberek, pénzemberek működtetnek, hazánkat pedig a nemzeti szuverenitást első helyre helyező kormányunk miatt támadják. E kútmérgezők a belső ügynökökkel együtt a magyar emberektől minél több jogot szeretnének átszállítani Brüsszelbe a liberális imperializmus nevében, akik Soros által fizetve át akarják alakítani az országot, meg akarják dönteni a kormányt.
A kormányfő pedig nem tesz mást, mint okos rugalmassággal alkalmazkodik a helyzethez – bár erről sokaknak a kaméleon jut eszükbe. Mert itt van például az a hitel, amit a birodalom vesz fel a pandémia gazdasági kárainak helyreállítására, és amihez a kormányfő meglehetősen rugalmasan viszonyul. Ez a summa volt már Soros 2.0-s terve, amely az előbbiek értelmében generációkra adósrabszolgaságba taszítaná a nemzetet, és bepárásítaná a fényes jövőt. Aztán a pénz szaga mégiscsak enyhítette a kormányfő elvi undorát. Gulyás Gergely a kormányinfón azt mondta lapunknak: „ha a Magyarországra jutó uniós hitelrészt lehívja a kormány, akkor azt csak arra használja majd, hogy más meglévő, kevésbé előnyös feltételekkel törlesztett hiteleket váltsanak ki belőle”.
Az EU által felvett és a közösség által garantált hitel persze olcsóbb, mint ha egyetlen ország venné fel. Eszerint a kormány elvesztette a szaglását, a legócskább és legamorálisabb, „sorosista”, „zsidó spekuláns” módszerekkel él, hogy Európában példa nélkülien erős gazdaságát – és saját hatalmát – tovább izmosítsa. Hogy az uniós hitelnek az országot kellene szolgálnia? Az EU kapcsolt: a hitelt nem lehet más hitel törlesztésére felhasználni. A kaméleon pénztárcája talán nem dagad tovább. Az erkölcse? Hol van az már?