Előfizetés

Végső búcsút vettek Kő Pál szobrászművésztől

MTI
Publikálás dátuma
2020.06.20. 16:36

Fotó: Mészáros János / MTI
Családja, tanítványai, barátai és tisztelői körében vettek végső búcsút szombaton Kő Pál szobrászművésztől, a nemzet művészétől Heves város temetőjében.
A szertartáson felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök búcsúzó gondolatait, aki szerint „azok a fák tudnak magasra nőni, melyek erősen kapaszkodnak az anyaföldbe”. Kő Pál mindvégig ragaszkodott az alföldi tanyavilághoz fűződő gyökereihez és ebből folyamatosan ihletet merítve lett a magyar szobrászművészet külföldön is elismert alkotója és iskolateremtő mestere – fogalmazott a kormányfő, aki emlékeztetett arra, hogy az alkotó szobrai megtalálhatók a magyarság számos emlékhelyén. Emellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanáraként hosszú évtizedeken át oktatta a jövő szobrásznemzedékét, nagy gondot fordítva arra, hogy művészi hitvallását is átadja tanítványainak – tette hozzá. Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke arról beszélt: Kő Pál életére visszatekintve egy csodálatosan felépített életpályát lát, tudatosan átgondolt lépésekkel, tettekkel, művekkel. Azon kevés alkotók egyike volt, aki már tizenévesen remekművet alkotott és változatos életművet hagyott maga után – emelte ki. Kő Pál munkáiban szinte elmaradhatatlanul megfogalmazódó gondolat a kedvesség, a szeretet. A kritikaként beléjük csempészett elemek sohasem kegyetlenül groteszkek, ennek ellenére is megfogják és sokszor mosolyra késztetik a szemlélőt – mondta. Sikerének lelki titka van, tárgyához, modelljéhez mindig van köze. Olyan kegyetlen történeteket tudott – csak rá jellemzően – fába, kőbe faragni, mint a mohácsi vész – tette hozzá. A magyar sors páratlan ábrázolója ő, akinek kisplasztikái is monumentálisak – méltatta Kő Pál munkásságát az alelnök, megjegyezve: alkotásaiból igazi hazaszeretet sugárzik. Nem csupán műveiben, de életében is színes és szeretetre méltó ember volt – zárta szavait Jankovics Marcell. Gálhidy Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára kijelentette: nincs még egy szobrász, aki ennyi oldalról közelített volna hazája sorskérdéseihez, hagyományához, nagyságaihoz, rejtett szépségeihez, fájdalmaihoz, mint Kő Pál. Szobrászata egy kánonoktól független, rendkívül sokrétegű életmű. „Neki nem főművei vannak: maga az életműve a főműve” – fogalmazott rámutatva, hogy olyan önazonosság van személye és munkássága között, ami egyedülálló a magyar szobrászatban. Felidézte: Kő Pál hazaszeretete otthonszeretetből fakadt, melyhez belső kiegyensúlyozottsága vezetett. Úgy vélte: korunkban a derűnek, az életszeretetnek, a vitalitásnak az a hőfoka, mellyel az elhunyt szobrász rendelkezett és mellyel gyógyítani, közösséget építeni lehet, ritkán jelenik meg a művészetben. Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 80. évében hunyt el június 7-én.

Szóra akarják bírni Palkovicsot a Színművészeti diákjai

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.06.20. 13:27
Palkovics László innovációs miniszter
Fotó: Béres Márton / Népszava
Elfogadhatatlannak érzik a hallgatók, hogy a hátuk mögött döntenek egyetemük és így képzésük jövőjéről.
Nyílt levélben hívták meg egyeztetésre a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjai Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, hogy az alapítványi modellbe, közvetett állami kontroll felé terelgetett egyetem sorsáról tárgyaljanak – vette észre a 444.hu.
„Értetlenül állunk az Egyetemünkre váró drasztikus és hirtelen bekövetkező átalakítás előtt” – idézi a hírportál a levelet, ami aztán így folytatódik:
„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szakmai egyeztetések a hátunk mögött zajlanak. Sem a vezetőség, sem mi nem ismerjük a modellváltásra kiszabott szűk időkeret okát, sem a garanciákat az oktatás és alkotás szabadságát illetően a továbbiakban.”

A levélírók szerint nem lehet egy intézmény érdekeit szolgálva döntéseket hozni, ha az intézmény képviselői nincsenek bevonva a diskurzusba. 
„Ön több ízben úgy nyilatkozott, hogy az Egyetem fejlődése a cél, ezért kérjük, legyen nyitott a velünk való párbeszédre, engedje érvényesülni az Egyetem polgárainak véleményét”

A diákok konkrét helyet és időpontot is javasoltak a találkozóra, az Ódry Színpadot és június 24-én délután 3 órát, de mint írják, más, Palkovics által javasolt időpontra is nyitottak, ha az még a jövő héten van Ugyanerre az eseménybe egy másik levélben meghívták a Magyar Filmakadémia Egyesület, a Magyar Színházi Társaság, a Magyar Teátrumi Társaság és a Nemzeti Filmintézet vezetőit is.

A modellváltás, amiről csak az egyetemet nem kérdezték meg

A hallgatók és az egyetem vezetése egyaránt aggódva figyelik a folyamatot, melynek részeként az intézmény szeptember elsejével állami alapítványi tulajdonba kerülne. Ahogy arról lapunk beszámolt, a modellváltásról szóló törvényjavaslatot május 26-án nyújtotta be a Palkovics László vezette innovációs tárca, azzal a magyarázattal, hogy „az intézmény társadalmi-gazdasági környezete és a felsőoktatás ágazati irányítása olyan kihívásokat támaszt, amely csak egy korszerűbb működési modellben valósítható meg.” Minderről csak a sajtóból értesült az egyetem – a koronavírus járvány miatt online oktatással kísérletező – vezetősége. A modellváltás tétje az egyetem vezetője. közvetetten az oktatók kiválasztása, a tanszabadság, az, hogy ki fizeti a hallgatók képzését, ebből következően az esélyegyenlőség és a lelakott, de értékes ingatlanvagyon. Azaz a kulturális térnyerés. A kormányzati beavatkozás ellen két magyar színházi társaság és erdélyi művészeti élet képviselői is tiltakoztak.

A hallgatók nyílt levele „ teljes terjedelmében

„Tisztelt Miniszter Úr!  Értetlenül állunk az Egyetemünkre váró drasztikus és hirtelen bekövetkező átalakítás előtt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a szakmai egyeztetések a hátunk mögött zajlanak. Sem a vezetőség, sem mi nem ismerjük a modellváltásra kiszabott szűk időkeret okát, sem a garanciákat az oktatás és alkotás szabadságát illetően a továbbiakban.  Bizonyára mind egyetértünk abban, hogy nem lehet egy intézmény érdekeit szolgálva döntéseket hozni, ha az intézmény képviselői nincsenek bevonva a diskurzusba. Ön több ízben úgy nyilatkozott, hogy az Egyetem fejlődése a cél, ezért kérjük, legyen nyitott a velünk való párbeszédre, engedje érvényesülni az Egyetem polgárainak véleményét.  Tisztában vagyunk az eddigi államtitkári tájékoztatók tartalmával, mégis számtalan megválaszolatlan kérdésünk maradt, amelyekre véleményünk szerint csak Ön tud konkrét, kézzelfogható válaszokat adni. Többek között szeretnénk biztosítékot kapni arra, hogy azt a képzést folytathatjuk, amit elkezdtünk, azokkal az oktatókkal, akik miatt felvételiztünk. Továbbá úgy tudjuk, hogy egy törvénymódosítási javaslat szerint a jövőbeni fenntartó alapítvány nevéből kikerülne az intézmény neve. Arról, hogy ez mit jelent, csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, ezért lényegesnek tartjuk a pontos tájékoztatást, az okok, lehetséges következmények ismertetését.  A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói ezúton meghívják Önt egy nyilvános egyeztetésre az Egyetem előtt álló modellváltással kapcsolatban.  Az általunk javasolt időpont:  2020. június 24. 15.00 óra, helyszín: Ódry Színpad.  Amennyiben ez az időpont nem megfelelő, kérjük, ajánljon egy Önnek alkalmasabbat, figyelembe véve azt, hogy a hallgatók számára elengedhetetlen, hogy a beszélgetésre június 28-áig bezárólag, azaz még a jövő hét folyamán sor kerüljön.  Olyan intézményben szeretnénk tanulni – és hallgatói eskünk is ezt kívánja meg –, amely szakmai szempontok alapján működik. Ehhez elengedhetetlen a – szakmai kiválóságokból álló – vezetőséggel való tárgyalás. Reméljük, hogy a hallgatói kezdeményezés hatására létrejön a párbeszéd. Ha esetleg mégsem, az azt a rossz érzésünket erősítené, hogy nem számít az álláspontunk, és az Ön számára nem az Egyetem fejlődése a valódi cél.”

„Báltalanították a világot”

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.06.20. 12:30

Fotó: Népszava
Krusovszky Dénes új verseskötetének alkotásai környezetünk lehangoló, mindenféle szép álmot megfojtó prózaiságának megannyi változatát vonultatják föl.
 „Ősz van, de nincs ősz”. „zokogva kaparja arcáról / a csillámport, ami nincs is ott”. „Visszaszóltál még, ha megyek, / zárjam be az ablakot, / de hiszen itt nincs is ablak”. Állítás-tagadás: Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című kötetbeli versek egyik szembeszökően gyakori alakzata. Tézis-antitézis: az ellentételezés feszültséget teremt, a lírai én látszólag korrigálja önmagát, de ezzel egyszersmind bizonytalanná teszi a műbeli szituációt. Elemi közlések is megkérdőjeleződnek, s a paradoxonok révén fölsejlő költői világ meglehetősen kiszámíthatatlannak tűnik. S igencsak banálisnak. A Számozott mondatok című költői prózának száz kijelentése például – néhány meghökkentő metaforát, szürrealista jellegű fordulatot leszámítva – leginkább a konvencionális köznapi fecsegések olcsó semmitmondását idézi. A helyzetek, melyekben többségük funkcionális lehet, nélkülöznek bármiféle kivételességet, jelentékenységet: „A válás után is megtartottam a férjem nevét.” „Egy morzsaporszívót kaptam tőle, azt hittem, elsírom magam.” A kötet alkotásai egyébként is környezetünk lehangoló, mindenféle szép álmot megfojtó prózaiságának megannyi változatát vonultatják föl. A Miféle tenger versbéli kiskamasz hőse például a lekoszlott játszóteret övező bokrok alatt elpusztult sirály tetemére bukkan. A madár a tengert – a végtelen, fenséges tereket – asszociálja az ifjúi lélekben, némiképp a szabadság üzenetét közvetíti. A felnőttek azonban rövid úton kiábrándítják: életében a sirály a közeli szeméttelep lakója lehetett. Nincs tehát emelkedettség, nincs fennkölt szárnyalás: a valóság sivár, sőt kifejezetten visszataszító. A Visszatérés szarkasztikusan eleveníti meg Odüsszeusz alakjának devalválódását: a „Görögbe” járó turistákat mélyen nem érdekli Homérosz hőse, a régi sztori szánalmasan nevetségessé válik a kulturálatlanság közegében. „…csodálatos álom volt a civilizáció” – olvashatjuk az egyik műben a rezignált következtetést. A Kolmanskop a namíbiai sivatag szellemvárosát választja metaforáinak alapjául, a frivol, szinte vicces asszociációsor erre épül: „a sivatag a pokol, a pokol a másik / ember, a másik ember tehát a sivatag, / de maradjunk inkább abban, / hogy a sivatag sivatag, a másik ember / másik ember, a pokol pedig nem létezik”. A mű visszavonja, érvényteleníti Sartre híres szentenciáját („a pokol a másik ember”), a benne rejlő drámaiságot: egy kisszerű világban ugyanis nincs helyük a szenvedélyeknek, a végletességükben is nagyszabású gesztusoknak, még negatív formájukban sincs. A sivatag homokja pedig, mint Kolmanskopban, lassan mindent betemet. A valódi nagyság, a méltó formátum hiányának élményére adott lehetséges költői válaszként szaporodhatnak meg az alkalmi szójátékok, a tréfás rögtönzések (a „mennyországgal riogattak” vagy: „A halottakról akkor inkább semmit”), a paradoxonokra épülő szerkezetek. A kötet alkotásainak képi világa olykor szinte verisztikusan utal napjaink rekvizitumaira: a visszataszító szemétté váló műanyag szatyor például – emblematikus tárgyként – több műben is ott éktelenkedik. A Ha ilyen lesz a vége sötét képeit az ökológiai-klimatikus katasztrófa előérzete ihleti. A témák tartományából pedig nem hiányoznak a hírfolyamokban unásig emlegetett egyéb aktuális ügyek sem: a kötet élére – azaz hangsúlyos helyre – szerkesztett mű stilizáltan Noé történetét eleveníti föl, s ekként bármiféle menekültkrízis emlékeit is asszociálja. A „sötét bárka aljában” kuporgók hosszas, az extenzitás igényét sejtető felsorolása azt sugallja, hogy – végeredményben – mindannyian egy csónakban evezünk, akár elveszünk útközben, akár partot érünk, a sorsunk közös. „Mintha reggel lenne, / és a fény kegyetlen / türelemmel feszítené / ránk a redőny réseit. / De hát reggel van, / és bevág a nap. / Akkor elnézést kérek.” Ebben a játékos szerkezetben a hasonlítóról („mintha…) azonnal kiderül, nem ad semmilyen többletinformációt a műbeli szituációhoz. A fény nem világíthatna meg semmi homályban lévőt, hiszen eleve vakító világosság uralja a fölsejlő teret. Nem véletlen, hogy ennek a versnek Vers lett a címe. A lírai én itt – úgy tűnik – szkeptikus költészete kifejező-értelmező lehetőségeit illetően. A bocsánatkérés pedig végül is jogos: a mű nyitánya olyan várakozást kelt, melyet aztán nem képes teljesíteni. Az ilyen és ehhez hasonló szofisztikált „trükkök” jelzik, hogy a szerző időről időre tudatosan végig gondolja, miben is rejlik ma a költészet értelme, küldetése. Nem csodálkozhatunk azon, hogy lehetséges válaszaiban nem sok optimizmus fedezhető fel.    Infó: Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok  Magvető, 2020       

Mi az interjú?

A napokban kavarta fel az állóvizet Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának Facebook-posztja, amelyben két kérdés-választ osztott meg abból a beszélgetésből, amelyet Krusovszky Dénes, a Magyar Narancs számára készített vele, majd a teljes e-mail interjút közzétette privát oldalán a következőkkel: „A bevett magyar újságírói gyakorlat szerint ilyenkor »visszamutatásra« elküldik az interjúalanyra vonatkozó részeket, ám Krusovszky ezt nem tette meg. A hetilap később közzétette, munkatársuk nem interjút készített a főigazgatóval:  A szerző megosztotta levelét, amelyben kérdéseket tett fel a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) bővítési névsorral kapcsolatban. Mint írta, egy tényfeltáró cikkhez kért információt a főigazgatótól, ahogy másoktól is. Visszaküldeni azért sem tudta az anyagot, mert a cikk még el sem készült, a következő heti lapszámban tervezték közölni. NÉPSZAVA