Kínzásokkal és kivégzésekkel elhallgattatják, aki szót emel az elnyomás ellen, kíméletlen bombázásokkal megtizedelik azokat, akik fegyvert ragadnak, és válogatás nélkül lemészárolnak bárkit, aki az ellenzék közelében él - Bassár El-Aszad szír elnök rezsime kegyetlen eszközeivel vitathatatlanul nyerésre áll a 2011-ben kirobbant polgárháborúban. A kormányerők Oroszország és Irán hathatós segítségével nagyrészt felszámolták az ellenállást, a teljes diadalt csak Törökország közelmúltbeli beavatkozása akadályozta meg. Szépen lassan azonban eljár az idő a Moszkva és Ankara által márciusban megkötött tűzszünet felett: a szír lázadók utolsó bástyájában, az északnyugati Idlib tartományban a nyugalmat mind gyakrabban törik meg a hadsereg tüzérségi- és légicsapásai. Mindez arra utal, hogy küszöbön áll egy offenzíva - az is lehet, hogy a legutolsó.
Aszad azonban harctéri győzelme esetén sem lélegezhet fel, hiszen Szíria még így is kicsúszhat a kezei közül. Az ország és annak gazdasága romokban hever, a nép nyomorog, újjáépítésről egyelőre nincsen szó, és az összeomlás megállítása is gondokat okoz. Mindez pedig az elnök ellen fordíthatja eddig hűséges támogatóit is. A legfelsőbb körökben az okoz zúgolódást, hogy a rezsim a hatalomhoz közel álló elit megsarcolásával pótolja egyre zsugorodó bevételeit. A legtöbben csendben fizetnek, de az ország leggazdagabb embere, az államfő unokatestvére, Rami Makluf májusban Facebookon közzétett videókban tiltakozott az intézkedések ellen. Az üzletember panaszáradata nem ért célt, hiszen a hírek szerint az ő cégeiből is kivasalták az elvárt összeget. Mindazonáltal Makluf nyilvános méltatlankodása ország-világ elé tárta a damaszkuszi rezsim szorult helyzetét.
A szélesebb társadalomban is tapasztalható némi elégedetlenség, amely mögött leginkább a nemzeti valuta drasztikus elértéktelenedése áll. A polgárháború előtt egy dollár 47 szír fontba került, az idei év elején a pénzváltóknál 1 000 körül volt az átváltási árfolyam, ami nemrégiben már a 3 000-et is meghaladta. Ennek következtében a fizetések még inkább elértéktelenedtek, az élelmiszerek pedig drasztikusan megdrágultak. Az infláció miatt a felkelők birtokolta Idlibben a török líra vált az elfogadott fizetőeszközzé, a kurd-arab fegyveresek ellenőrizte északnyugati részen a helyi vezetés megemelte a köztisztviselők bérét, Aszadnak azonban az apadó államkassza nem ad lehetőséget arra, hogy javítson az emberek helyzetén. A rosszabbodó megélhetési körülmények miatt már több, kormányerők uralta városban törtek ki tiltakozások, a tüntetők a 2011-es forradalom jelszavait átvéve követelik a korruptnak és inkompetensnek tartott rezsim bukását. Új lázadás fenyeget, pedig a hadsereg még az előzőt sem verte le.
A damaszkuszi rezsim gondjait csak tetézi, hogy az Egyesült Államok múlt szerdán vezette be eddigi legszigorúbb szankcióit, az úgynevezett Cézár-törvényt. A jogszabály alapján az amerikai hatóságok minden olyan személyt és vállalkozást büntetéssel sújtanak, amely közvetve vagy közvetlenül a szír kormánnyal üzletel. A Trump-kormányzat abban reménykedik, hogy a külföldi pénzcsapok elzárásával rákényszeríthetik Aszadot a kiegyezésére, a polgárháború tárgyalásos lezárására. Washington azt hangoztatja, hogy a szankciók a civilek védelmét szolgálják, ezt a szándékot tükrözi a törvény neve is: Cézár a fedőneve annak a dezertált szíriai katonai fényképésznek, aki 2014-ben mintegy 55 ezer fotót tárt ország-világ elé a rezsim börtöneiben brutálisan megkínzott, illetve meggyilkolt foglyokról. Egyes szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai szankcióknak leginkább Szíria elszegényedett átlagpolgárai ihatják meg a levét.
A damaszkuszi kormány azonban még ennél is messzebbre megy: úgy próbálják beállítani, mintha kizárólag az Egyesült Államok “gazdasági terrorizmusa” lenne a felelős az ország rossz helyzetéért. Az állami propaganda ontja magából a Cézár-törvényt hibáztató cikkeket, a rezsim pedig már több városban is utcára vezényelte az embereket, hogy demonstráljanak az “amerikai agresszió” ellen. Aszad számára kulcsfontosságú, hogy áthárítsa a felelősséget, hiszen ha ezt a csatát elbukja, akkor hiábavalóvá válhatnak az elmúlt évek harctéri győzelmei.
