Inog a talaj Aszad alatt

A gazdaság összeomlása miatt növekszik az elégedetlenség a rezsimmel szemben, a kegyelemdöfést az új amerikai szankciók adhatják meg.

Kínzásokkal és kivégzésekkel elhallgattatják, aki szót emel az elnyomás ellen, kíméletlen bombázásokkal megtizedelik azokat, akik fegyvert ragadnak, és válogatás nélkül lemészárolnak bárkit, aki az ellenzék közelében él - Bassár El-Aszad szír elnök rezsime kegyetlen eszközeivel vitathatatlanul nyerésre áll a 2011-ben kirobbant polgárháborúban. A kormányerők Oroszország és Irán hathatós segítségével nagyrészt felszámolták az ellenállást, a teljes diadalt csak Törökország közelmúltbeli beavatkozása akadályozta meg. Szépen lassan azonban eljár az idő a Moszkva és Ankara által márciusban megkötött tűzszünet felett: a szír lázadók utolsó bástyájában, az északnyugati Idlib tartományban a nyugalmat mind gyakrabban törik meg a hadsereg tüzérségi- és légicsapásai. Mindez arra utal, hogy küszöbön áll egy offenzíva - az is lehet, hogy a legutolsó.

Aszad azonban harctéri győzelme esetén sem lélegezhet fel, hiszen Szíria még így is kicsúszhat a kezei közül. Az ország és annak gazdasága romokban hever, a nép nyomorog, újjáépítésről egyelőre nincsen szó, és az összeomlás megállítása is gondokat okoz. Mindez pedig az elnök ellen fordíthatja eddig hűséges támogatóit is. A legfelsőbb körökben az okoz zúgolódást, hogy a rezsim a hatalomhoz közel álló elit megsarcolásával pótolja egyre zsugorodó bevételeit. A legtöbben csendben fizetnek, de az ország leggazdagabb embere, az államfő unokatestvére, Rami Makluf májusban Facebookon közzétett videókban tiltakozott az intézkedések ellen. Az üzletember panaszáradata nem ért célt, hiszen a hírek szerint az ő cégeiből is kivasalták az elvárt összeget. Mindazonáltal Makluf nyilvános méltatlankodása ország-világ elé tárta a damaszkuszi rezsim szorult helyzetét.

A szélesebb társadalomban is tapasztalható némi elégedetlenség, amely mögött leginkább a nemzeti valuta drasztikus elértéktelenedése áll. A polgárháború előtt egy dollár 47 szír fontba került, az idei év elején a pénzváltóknál 1 000 körül volt az átváltási árfolyam, ami nemrégiben már a 3 000-et is meghaladta. Ennek következtében a fizetések még inkább elértéktelenedtek, az élelmiszerek pedig drasztikusan megdrágultak. Az infláció miatt a felkelők birtokolta Idlibben a török líra vált az elfogadott fizetőeszközzé, a kurd-arab fegyveresek ellenőrizte északnyugati részen a helyi vezetés megemelte a köztisztviselők bérét, Aszadnak azonban az apadó államkassza nem ad lehetőséget arra, hogy javítson az emberek helyzetén. A rosszabbodó megélhetési körülmények miatt már több, kormányerők uralta városban törtek ki tiltakozások, a tüntetők a 2011-es forradalom jelszavait átvéve követelik a korruptnak és inkompetensnek tartott rezsim bukását. Új lázadás fenyeget, pedig a hadsereg még az előzőt sem verte le.

A damaszkuszi rezsim gondjait csak tetézi, hogy az Egyesült Államok múlt szerdán vezette be eddigi legszigorúbb szankcióit, az úgynevezett Cézár-törvényt. A jogszabály alapján az amerikai hatóságok minden olyan személyt és vállalkozást büntetéssel sújtanak, amely közvetve vagy közvetlenül a szír kormánnyal üzletel. A Trump-kormányzat abban reménykedik, hogy a külföldi pénzcsapok elzárásával rákényszeríthetik Aszadot a kiegyezésére, a polgárháború tárgyalásos lezárására. Washington azt hangoztatja, hogy a szankciók a civilek védelmét szolgálják, ezt a szándékot tükrözi a törvény neve is: Cézár a fedőneve annak a dezertált szíriai katonai fényképésznek, aki 2014-ben mintegy 55 ezer fotót tárt ország-világ elé a rezsim börtöneiben brutálisan megkínzott, illetve meggyilkolt foglyokról. Egyes szakemberek azonban arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai szankcióknak leginkább Szíria elszegényedett átlagpolgárai ihatják meg a levét.

A damaszkuszi kormány azonban még ennél is messzebbre megy: úgy próbálják beállítani, mintha kizárólag az Egyesült Államok “gazdasági terrorizmusa” lenne a felelős az ország rossz helyzetéért. Az állami propaganda ontja magából a Cézár-törvényt hibáztató cikkeket, a rezsim pedig már több városban is utcára vezényelte az embereket, hogy demonstráljanak az “amerikai agresszió” ellen. Aszad számára kulcsfontosságú, hogy áthárítsa a felelősséget, hiszen ha ezt a csatát elbukja, akkor hiábavalóvá válhatnak az elmúlt évek harctéri győzelmei.