Bár a tanévet sikerült lezárni, azt túlzás lenne kijelenteni, hogy a március 16-tól kezdődő tantermen kívüli digitális munkarend jól vizsgázott. Újból felszínre kerültek olyan problémák, amelyek megoldása – az elmúlt hónapok tapasztalatait figyelembe véve – most sürgetőbb, mint valaha. Erről több szakember és civil szervezet képviselője beszélt hétfő délután a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) székházában tartott tanévértékelőn.
Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szóvivője szerint a legtöbb iskolában nem történt más az elmúlt három hónapban, mint a hagyományos, tantermi oktatás áthelyezése a virtuális térbe. Úgy véli, ebbe rendkívül sok energiát fektettek a pedagógusok, holott ez messze áll a digitális oktatás fogalmától. – Kiadták a feladatokat, oldalszámokat, majd a tanítást a szülőkre bízták. Hozzá kell tenni, hogy az oktatásirányítástól, a tankerületektől nem kaptak érdemi segítséget, támogatást. Ezek helyett plusz adminisztrációs terheket pakoltak rájuk – mondta. A CKP felmérése szerint a tanároknak kevesebb mint harmada használt olyan online platformokat, amelyeken kreatívabban kellett megoldani az oktatást.
A PSZ alelnöke, Totyik Tamás emlékeztetett: már a 2016-os PISA eredményekből látszott, mekkora gondok vannak a digitális kompetenciák terén, 38 pont különbség volt a magyar diákok számítógépen és papíron kitöltött feladatai között, ami a legmagasabb eltérés volt a mérésben résztvevő országok körében. Nem sokkal ezután elkészült a Digitális Oktatási Stratégia, ám sok lényeges elem mindmáig nem valósult meg; ha ez megtörtént volna, idén márciusban a problémák felével sem kellett volna szembenézni.
Ercse Kriszta szerint a tanároknak jobban oda kellett volna figyelniük a diákok egyéni élethelyzetére, szellemi, lelki támogatására is, de Totyik tamás szerint egy pedagógusnak nincs lehetősége arra, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben minden szakmai és szociális problémát egymaga megoldjon. Szerinte nagy szükség lett volna az oktatási, egészségügyi és szociális szféra együttműködésére, ám ez még települési szinten sem tudott megvalósulni.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy nagyon sok hátrányos helyzetű gyermek eszköz híján nem tudott hatékonyan bekapcsolódni a távoktatásba, különösen azokban az iskolákban, ahol a tanulók többsége roma. Az ilyen osztályokban a pedagógusok a diákok majdnem 13 százalékával semmilyen kapcsolatot nem tudtak létesíteni. Az ő megsegítésükre jött létre az Ablak a padra kampány, amelyben több száz rászoruló családhoz juttattak el számítógépeket, laptopokat, táblagépeket. Kegye Adél, a Rosa Parks Alapítvány képviselője ugyanakkor elmondta azt is, az eszközhiányon túl az egyéni kompetenciák hiánya és a környezet sem volt megfelelő az egyéni tanuláshoz. A szegény családokban sokszor a szülők sem tudták segíteni gyermekeiket.
Jász Krisztina szociológus, az Esélylabor Egyesület szakpolitikai munkatársa rámutatott: Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a társadalmi háttér jelentősen meghatározza az oktatási jövőképet. Ma mintegy 450 ezer gyermek él súlyos szegénységben, 125 ezer gyermek pedig mélyszegénységben.
– Úgy látjuk, hogy az állam ebben a három hónapban kivonult a közoktatásból, nem mérték fel a családok helyzetét, a pedagógusok egymást segítették, a fenntartó részéről semmilyen tanácsot nem kaptak – tette hozzá Kegye Adél.
A tanévértékelőre meghívták az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ elnökét, Hajnal Gabriellát, valamint Horváth Ádámot, a Digitális Módszertani Központ vezetőjét, ám a szervezők megkeresésére még csak nem is válaszoltak.
Pedig a szegény családokban élő tanulók mellett a sajátos nevelési igényű (SNI-s) diákok is jelentős hátrányba kerültek, és a tapasztalatok szerint sem ők, sem pedig a velük foglalkozó fejlesztő- és gyógypedagógusok nem kaptak érdemi segítséget. Baski Márti, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület oktatási projektvezetője hangsúlyozta: az SNI-s gyerekeknél különösen fontos a személyre szabott oktatás, fejlesztés, de a járványügyi veszélyhelyzet alatt a legtöbben ezt nem kapták meg. A szülőkre hárult, hogy átvegyék a képzett szakemberek szerepét.
A beszélgetés résztvevői szerint világossá vált: az oktatás minden területén pandémiás vésztervekre lenne szükség, szakértők civilek, a különböző humán szolgáltatók bevonásával.
