Varga Judit azt ajánlja a többi tagállamnak, hogy okuljanak, nehogy ők is úgy járjanak, mint Magyarország, miután szerinte az Orbán-kormányra alaptalan bírálatot zúdított az EU vezetése. Hiszen a küzdelem sikeresnek bizonyult a járvány ellen és már a rendkívüli állapot sincs érvényben, ám az igazságügyi miniszter úgy véli: a mai, megosztott viszonyok közepette az igazság nem sokat számít, annál lényegesebb viszont az alattomos politikai célok elérése.
Az igazságügyi tárca vezetője beigazolva látja véleményét, hogy Brüsszel számára lényegesebb Magyarország befeketítése, mint a jogállam tiszteletben tartása, és ennek kapcsán az egyenlő mérce alkalmazása. Márpedig ha ez így van, akkor teljesen mindegy az EU számára, hogy más tagállamok is jócskán folyamodtak különleges intézkedésekhez, és hogy a magyar Alkotmánybíróság rendben találta az álhírek terjesztésének megakadályozását célzó törvényt. Mármint hogy az nem akadályozza a szólásszabadságot.
Ha itt volna az igazság pillanata, akkor látszana, hogy egyes nemzetközi intézmények miként élnek vissza jogállami eszközökkel. Ennek megfelelően megy tovább az eljárás Magyarország ellen, noha azt csakis különös politikai érdekek indokolják, és politikai lókupeckedésre vetik be. Vagyis bármit is csinál a magyar kormány, belátható időn belül nemtelen támadások célpontja marad, mondván, hogy megsérti a demokratikus normákat. Ezen pedig mindenkinek el kell gondolkodnia, nehogy más országok is erre a sorsra jussanak. Annál is inkább, mert egyes uniós szereplők számára teljesen érdektelen, mi is az igazság.
Egyesek diktatúrát kiáltottak, amikor a magyar kormány elrendelte a vészhelyzetet, noha arra azután rábólintott az Országgyűlés kétharmada. Ugyanezt szajkózták „független” civil szervezetek, nyugati liberális politikusokkal, EP-képviselőkkel, valamint a hasonszőrű médiával együtt. Tehát hogy Orbán teljhatalmat szerzett, stb. Csak éppen azt nem vették észre, hogy Magyarország előbb vetett véget a különleges állapotnak, mint sok más tagállam. Merthogy a felhatalmazás nem csupán szükséges, arányos és sikeres volt, hanem ideiglenes is, ahogyan azt eleve tervezték. Ezt azonban tagadják mindazok, akik a saját politikai pecsenyéjüket sütögetik.
Varga Judit bízik abban, hogy egy nap a legtöbben belátják: a politikai hátterű támadásoknak semmi köze az igazsághoz vagy a tárgyilagossághoz. Vagyis összehangolt offenzíva zajlott, de a végén győzedelmeskedtek a tények. Viszonylag gyorsan egyértelművé vált, hogy szó sincs önkényuralomról, itt csupán egy európai nemzet igyekszik legyűrni a válságot. De tévednek azok a kormányok, amelyek azt gondolják, hogy őket nem érheti utol ugyanez a sors. Csak nehogy túl késő legyen, mire ráébrednek, hogy ez nem így van. Ily módon azonban fel kell tenni a kérdés: Európa érdeke-e, hogy politikai okokból ennyire könnyen manipulálni lehessen bizonyos eszközöket, miközben jóformán teljesen irreleváns a valóság?
El kell érni, hogy a szabályokat és jogokat egyformán alkalmazzák minden tagország esetében –hangsúlyozza Varga Judit.
Nem a populistáknak áll a zászló a mostani egészségügyi világjárvány során, ők inkább akkor tudnak a zavarosban halászni, amikor gazdasági okból ütnek be a bajok, ám akkor sem mindegy, hogy pontosan mi a kiváltó ok. De a mostani fejlemények mindenesetre azt mutatják, hogy korai temetni a liberális demokráciát, még szó sincs annak alkonyáról. Ezt állapították meg kutatók, miután a napi politikában azt látni, hogy szorult helyzetben van az amerikai elnök, brazil kollégája, valamint a brit kormányfő, és erősen küszködik a német szélsőséges AfD is. Vagyis leszerepelnek destruktív erők, ezzel szemben meglepően jól állnak olyan kormányok, amelyek építő módon igyekeznek megoldást találni a fertőzés okozta gondokra.
Egy német történész kimutatta, hogy a szélsőjobb valósággal szárnyal, amikor bevág a gazdasági krach. Ilyenkor az esetek többségében jó 30 százalékkal ugrik meg a szélsőjobb támogatottsága. Mivel simán ki lehet jelenteni, hogy züllött az országot irányító vezetés, ideértve a bankárokat. Persze ugyanezt már nehezen lehet állítani, amikor a gazdasági ciklus menetrendszerűen kerül negatív szakaszba, mert akkor bajos bárkit is személy szerint felelőssé tenni a történtekért. Populista szempontból sokkal jobban meg lehet lovagolni, amikor a bankok miatt támad gond.
Azon felül a vírusnál erősen problémás, hogy kit nevezzenek ki ellenségnek, miközben ez a téma nem alkalmas ideológiai és kulturális harc megvívására. Annál inkább szükség van viszont a fertőzés visszaszorításához gyakorlatias megközelítésre, szaktudásra, pártatlanságra. Ebből következik, amit egy német elemzés mutatott ki, hogy ti. a mostani járvány során általában nem tudtak virítani a populista hatalmak, annál jobban szerepeltek viszont a közvélemény szemében a hagyományos kormányok. Persze ezzel együtt még igencsak korai volna kijelenteni, hogy leáldozott a demagógoknak, de azért az is biztos, hogy liberális demokrácia még jó ideig velünk marad.
Fukuyama szerint a válságot ott tudják jól kezelni, ahol hozzáértő az államapparátus, az emberek bíznak a kormányban és vannak jó vezetők. A világhírű politológus szerint azokban az országban viszont siralmas a mérleg, ahol akadozik az államgépezet, a társadalom megosztott és gyengének bizonyultak a hatalmat gyakorlók politikusok. Ennélfogva az emberek és a gazdaságok is ki voltak szolgáltatva a bajnak.
Az már kivehető, hogy a fertőzés még évekig eltart, még ha nem is annyira végzetes, mint ahogy attól az elején tartani lehetett. De pont ezért sokan nem is veszik kellőképpen komolyan. Ugyanakkor túlzottan derűlátóak azok a vélemények, miszerint gyorsan beindul a növekedés a tilalmak feloldása után. A világgazdaság egyhamar nem lesz olyan, mint előtte volt. Ezért sok csőd várható, tragikus közeljövő ígérkezik a bevásárló központok, a kiskereskedelmi hálózatok és az idegenforgalom számára. Csak tehetős nagyvállatok képesek átvészelni a nehéz időket.
De még ennél is fontosabbak a politikai következmények, mert a lakosságtól csak bizonyos ideig lehet hősies áldozatvállalást kérni. A gazdasági nehézségek miatt fokozódnak a politikai feszültségek, ám még nem lehet tudni, kin csapódnak le. A globális erőviszonyok továbbra is Kelet-Ázsia felé tolódnak el, Kína bizonyosan a haszonélvezők között lesz, legalábbis relatív értelemben. Ezzel szemben az USA elbaltázta a válságkezelést, hatalmasat zuhant tekintélye a világban. Ebben szerepet játszott a polarizált társadalom és a teljesen balfék elnök. Ebből következően a közeljövő Amerika viszonylagos hanyatlását, a liberális nemzetközi rend visszaszorulását és a fasizmus megerősödését hozhatja. De akár még újjá is születhet a liberális demokrácia, bár a szakember inkább az első változat bekövetkeztére szavaz.
A kórokozó csak ráerősít a nacionalizmusra, a bezárkózásra, az idegengyűlöltre és a liberális berendezkedés elleni támadásokra, hiszen ez megy évek óta. A magyar és a fülöp-szigeteki vezetés olyan hatalom megszerzésére használta fel a Covid-19-et, amely folytán csak még távolabb került a demokráciától. Európa szívében is korlátozták az utasforgalmat, ahelyett, hogy az országok együttműködtek volna. Inkább egymással civakodtak és a vetélytársakat tették meg bűnbakká saját melléfogásaikért.
A nacionalizmus felemelkedése magában rejti a nemzetközi viszályok lehetőségét. A vezetők hasznosnak vélhetik a küzdelmet az idegenek ellen, hogy elvonják a figyelmet a belpolitikáról. De arra is alkalmuk nyílik, hogy meggyengítsék az ellenfeleket és új erőviszonyokat alakítsanak ki odahaza. Sőt, a nemzeteken belüli felfordulásnak nagyobb az esélye, mint a nemzetközi konfliktusoknak. A szegény országokban az egyre nagyobb szegénység miatt nő a forradalmak esélye. A legkétségbeesettebbek azonban kivándorolnak, demagóg vezérek magukhoz ragadják a hatalmat, populista politikusok pedig ellopnak mindent, amit csak tudnak. Viszont a migrációs hullámot ezúttal sokkal határozottabban vissza lehet utasítani, mondván, hogy a jövevények terjesztik a betegséget és a zűrzavart.
Fukuyama a lehetséges következmények kapcsán emlékeztet arra, hogy a Nagy Világgazdasági Válság nem csupán a fasizmust hozta felszínre, de megerősítette a liberális demokráciát is, és a vírusválságnak is lehet ilyen kedvező következménye. Annál is inkább, mert a fertőzés visszaszorítása hozzáértést igényel, ezzel szemben gyorsan kiderül, ha egy kormány demagóg és inkompetens. Ennek megfelelően rájár a rúd Bolsonara és Putyinra.
Ugyanakkor a nehéz idők serkenthetik a nemzetközi együttműködést, mert a tudósok és a szakértők kiterjesztik egymás közti kapcsolataikat, akárhogy is pocskondiázzák egymást a politikusok. Ám azok az országok, ahol gyenge a kormány, kénytelenek stagnálással szembenézni, és jó, ha nem elszegényedés és instabilitás vár rájuk. És ilyenből bizonyosan lesz jó sok.
Ha Amerikában novemberben a demokraták győznek, olyan országot vesznek át, amely térdre rogyott. Ráadásul gyengék a nemzeti, illetve nemzetközi intézmények. Évekig tart majd, amíg talpra állnak, már ha egyáltalán. Így a világra lassú, nyomasztó gürcölés vár, hogy kikeveredjen ebből az állapotból. A demokráciának, a kapitalizmusnak és az Egyesült Államoknak varázsmutatványra lesz szüksége, hogy sikerüljön a kilábalás.
A hírügynökség úgy látja, hogy egy elszigetelt amerikai, illetve egy lelkes lengyel elnök találkozott a Fehér Házban. Trumpnak nem áll jól a szénája, hiszen nagy pofon volt neki a hatalmas érdektelenség mellett megtartott tulsai kampányrendezvény, ráadásul szerények az újjáválasztási esélyei. Ugyanakkor mind több áldozatot szed a koronavírus és nem akar összejönni a kereskedelmi megállapodás Kínával, továbbá a politikus képtelen egyesíteni a nemzetet. Úgyhogy marad a félelemkeltés, ha mozgósítani igyekszik híveit.
Duda azt reméli, hogy a látogatás lendületet ad neki a vasárnapi választás előtt, mondhat az EU, amit csak akar a lengyel jogállam lerombolásáról. Vannak olyan előrejelzések, hogy a politikus a 2. fordulóban veszthet fő kihívójával, a varsói polgármesterrel szemben. Ezért nagyon fontos, hogy hangsúlyozhatja a szoros viszonyt az Egyesült Államokkal, főként miután az autokrata lengyel vezetés fokozottan magára marad Európában. Trumpot ugyanakkor nem zavarja a demokrácia, az alapvető jogok leépülése, hiszen összeállt az illiberális nacionalisták seregletével. Szövetségest lát az erősödő magyar és lengyel előőrsben.
A vendég sokáig biztos befutónak látszott odahaza, ám népszerűsége erősen hanyatlott a járvány miatt. Így a szélsőjobbos bázishoz fordult, az LMBT-ideológia veszélyességét hangoztatja. Viszont a választás közelsége miatt erős bírálatokat váltott az út időzítése. Csáky Zselyke, a Freedom House kutatási igazgatója azt mondja: hatalmas a lengyel belpolitikai erőpróba tétje, és úgy néz ki, hogy nem lehet feltartóztatni a PiS-t. Viszont ha a párt zavartalanul szárnyalhat, az szinte jóvátehetetlen károkat tud okozni a lengyel demokráciának.
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy a német kormány szép csendben kifarol a karlsruhei Alkotmánybíróság döntése mögül – egész Európa megkönnyebbülésére. Mint emlékezetes, a vörös taláros testület megkérdőjelezte az Európai Bíróság határozatát, amely jóváhagyta az EKB kötvényvásárlási programját. A verdikt éppen ezért a válság szélére taszította az EU-t, hiszen egy nemzeti igazságszolgáltatás egyik szerve felülbírálta az unió legfelsőbb bíróságát, és ez szinte felhívás volt a táncra az olyan tagállamoknak, mint Magyarország és Lengyelország.
Katasztrofális összeesküvés készülődött az európai intézmények és a legnagyobb tag között, ám azután megszólalt a német elit, amely konszenzuson alapuló kultúrában nevelkedett. Merkel összeszövetkezett Macronnal az úttörőnek számító gazdasági újjáépítési terv érdekében. Majd következtek a szakértők, akik ízekre szedték a karlsruhei érveket. Úgyhogy óvatosan, de már az Alkotmánybíróság is hajlik a megbékélésre. Formálódik a megegyezés, így a jelek szerint jobb létre szenderül a vita.
