Levettem a zoknimat, és a szennyeskosárba dobtam, de még mindig érezni lehetett a szagot. Befújtam a lábamat, magamat, és a szobát is. A csajom megkérdezte, hogy miért nem megyek inkább fürdeni, ezért megint el kellett neki mondanom, hogy nincs víz a lakásban. Azt mondta, hogy neki fel sem tűnt, és tovább nézte a sorozatát a laptopon. Akkor, azt hiszem, épp a Tauruszt darálta, minden este megnézett egy egész évadot. Nekem nem jött be, inkább a másik gépnél játszottam. Az ő sorozatában egy nőnek kellett kijutnia egy pszichopata által épített erődből úgy, hogy mindenféle feladványokat old meg, amik valahogyan kapcsolódnak az életéhez. Az én játékomban egy férfinak kellett bejutnia egy erődítménybe úgy, hogy mindenféle szörnyetegeket öl meg. A bűz még mindig terjengett a szobában. Kinyitottam az ablakot, de szólt a csajom, hogy bejön a hideg, és akkor már inkább a bűz. Olvastam egyszer valahol, de lehet, hogy álmodtam, hogy az ember ugyanúgy beleőrülhet, ha sokáig hideget vagy valamilyen erős szagot kell elviselnie. Kimentem a konyhába, csináltam magamnak egy szendvicset. Megkérdeztem a csajomat is, de ő azt mondta, nem éhes, mert evett a barátnőjével, mielőtt hazajött. Nem is tudtam, hogy találkoztál valakivel, mondtam. De, a Nórival, mondta a csajom. Megkérdeztem, hogy ki az a Nóri, hogy ismerem-e. A csajom megállította a lejátszást, és teljesen kikelt magából, hogy én miért faggatom, mit féltékenykedek. Nem elég a büdös lábad, még ezekkel a kurva kérdésekkel is meg akarsz fojtani? Megpróbáltam lenyugtatni, elmondtam neki, hogy én nem így gondoltam, csak nem emlékszem erre a Nórira, és arra sem, hogy említette volna, hogy találkozik vele munka után. Tudom, hogy itt be kellett volna fejeznem, de már nem volt megállás, és azt is felhoztam, hogy igazából azt se tudom, mi a munkája és hol dolgozik. A csajom összecsukta a laptopját, oda állt elém és kiabálni kezdett. Egy fehér férfipóló volt rajta, de nem emlékeztem rá, hogy az enyém lenne. Azt hiszem, soha nem hordtam fehéret. Azt vágta a fejemhez, hogy én sem mesélek neki soha az én munkámról, neki miért kéne akkor az övéről. Elmentettem a játékot, és én is becsuktam a gépemet, közben megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy attól még, hogy nem mesélem el minden egyes unalmas napomat a szervizben, azért neki tisztában kell lennie vele, hogy én mit csinálok, viszont nekem fogalmam sincs arról, hogy ő mivel tölti egy munkanapját. Szervizben, kérdezte, és láttam rajta, hogy komolyan meglepődik. Milyen szervizben? Elmondtam neki, hogy egy autószervizben dolgozom. Mondtam, hogy lassan már hét éve. Megkérdeztem, hogy mióta vagyunk együtt. Nem emlékeztem rá. Úgy tűnt, mintha mindig is együtt lettünk volna, közben az volt az érzésem, hogy most látom először a pici ezüstkövet az orrában, a hófehér csíkokat a fekete hajában. És a csajom csak forgatta a szemét, és sóhajtozott, és azt mondta, hogy ezt azért tudnom kéne, mert elég felejthetetlen jelenet volt, amikor bemasíroztam érte a vasárnapi ebédjük közepén, és gyakorlatilag elraboltam őt a családjától. Rémlett, hogy egyszer veszekedtem egy bajszos férfival, de sehogy nem tudtam összerakni a dolgokat. Mintha egy másik életben történt volna. A csajom azt mondta, hogy ez nagyon is a mi életünk, aztán odajött hozzám, megfogta a kezem, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni egy részt a sorozatából. Meg kellett volna kérdeznem, hogy mi a családneve, de csak bólintottam, és követtem őt a kanapéra. Visszakapcsolta a laptopot, és mielőtt elindította volna a lejátszást, gyorsan összefoglalta, hogy hol tart a sorozat. A lábam még mindig nagyon büdös volt, ezért azt javasoltam, hogy igyunk egy kis pálinkát. Az alkohol a hideg ellen is jó, hátha a bűzt is képes elnyomni. A csajom belement, úgyhogy elővettük a pálinkát, és csak úgy az üvegből ittuk, miközben néztük a Tauruszt.
