Több száz éves kincseket találtak a budai Várban

Publikálás dátuma
2020.06.25. 13:39
A Vöröskereszt Egylet egykori székházának feltárása a budavári Dísz téren 2020. április 27-én
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Középkori lépcső, várfalszakasz, a palotába vezető rámpa boltozata és értékes tárgyi leletek, például II. Ferdinánd ezüst dénárja is előkerült.
Középkori lépcsőt és várfalszakaszt, valamint értékes tárgyi leleteket, köztük II. Ferdinánd magyar király ezüst dénárját találták meg a Várkapitányság régészei a budai Várban, ahol a szakemberek feltárták az egykor a barokk palotába vezető rámpa boltozatát is.   
A Táncsics utca 9. alatti épület régészeti munkálatai során az utcafronton álló egykori kaszárnyaépületben több száz éves emlékekre leltek a szakemberek. A feltárások során egy mélyen a padlószint alá vezető lépcső került elő, amelynek nagy része még a középkorban épült. Ugyanitt értékes tárgyi leletek is előkerültek a földből: a többi között egy 15-16. századra tehető díszes mérlegsúly és egy 16-17. századi gyógyszeres üveg ólomkupakja, amelyen Mária látható a gyermek Jézussal – írta közleményében a Várkapitányság. A régészek találtak egy ezüstláncon függő áttört medált is, és több mint 20 darab érmét, közöttük egy 1500-as évekbeli salzburgi phenninget, valamint II. Ferdinánd magyar király ezüst dénárját.
A mai Táncsics u. 9. szám alatti telek évtizedekig zárva volt a nagyközönség előtt, és leginkább Táncsics Mihály író 1848-as kiszabadításáról ismert, hiszen az utcafronti József-kaszárnya épülete a forradalom idején börtönként szolgált. A terület ugyanakkor a budai Vár egyik legfontosabb építészeti öröksége. A 2018-as régészeti feltárás során az épület udvarán előkerült Erdélyi Bástya az 1530-as évek elején Szapolyai János király parancsára az elsők között épült fel. A feltárás eredményeit és az erődrendszert az Első bástya című kiállítás keretében tekinthetik meg a látogatók.
Szintén a budai Várban, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársaival közös kutatómunka során egy eredeti, feltehetően Zsigmond-kori várfalszakaszt találtak a szakemberek az 1530-as években épült Déli Rondella területén. A fal koronája a mai felszín alatt már 10 centiméter mélységben megtalálható.
A Budavári Palota déli összekötő szárnyának rekonstrukciója során találtak rá a 18. században épített rámpa boltozatára, amely egykor a barokk palotához vezetett. Az út a jelenlegi Szarvas tér felől indulva - részben a föld alatt - egészen az Oroszlános udvarba futott. Az alagút-rámpa egészen a Hauszmann Alajos által tervezett átépítési munkálatokig fennmaradt, majd 1896-ban a palota bővítésekor szüntették meg, de a most megtalált részlet tanúsága szerint és a szakemberek legnagyobb meglepetésére nem teljes egészében.
A most zajló munkálatok helyszínén, a Budavári Palota déli összekötő szárnyában alakítják ki újra a legendás Szent István-termet, amely 2021 augusztusától eredeti pompájában lesz látogatható. 
A Nemzeti Hauszmann Program megvalósításán, azaz a Budavári Palotanegyed megújításán dolgozó Várkapitányság fontos feladatának tartja, hogy a megtalált leleteket, épületmaradványokat bemutassa és megóvja – írták.
Szerző
Témák
Budai Vár

Mary Jacksonról nevezték el a NASA washingtoni főépületét

Publikálás dátuma
2020.06.25. 11:34
Mary Jackson
Fotó: Robert Nye / NASA
Újabb emléket állítottak az „emberi számítógépként” alkalmazott diplomás afroamerikai nőknek, akiket a származásuk és a nemük miatt is ért diszkrimináció az amerikai űrkutatási hivatalban.
Mary Jacksonról, az amerikai űrkutatási hivatal első afroamerikai mérnöknőjéről nevezték el a NASA washingtoni központjának főépületét – jelentette be szerdán Jim Bridenstine, a hivatal igazgatója. A 2005-ben elhunyt mérnök az 1950-es évek elejétől állt a NASA szolgálatában. 
A mérnöknő az afroamerikai tudósnők azon kicsiny csoportjához tartozott, akik bonyolult számításokat végeztek minden segédeszköz nélkül az amerikai űrutazások előkészítésére, de munkásságukról keveset lehetett tudni egy évtizeddel ezelőttig. 
A washingtoni épület
Fotó: NASA
Róluk szól A számolás joga (Hidden Figures) című, Oscar-díjra is jelölt 2016-os amerikai film, amely Margot Lee Shetterly azonos című regénye alapján készült, és Mary Jackson mellett Katherine Johnsonnak és Dorothy Vaughannak állít emléket.
Tavaly utcát neveztek el az afroamerikai női matematikusok tiszteletére az űrkutatási hivatal washingtoni központja mellett. Az utca neve Hidden Figures Way lett.
A NASA az 1940-es években kezdett felvenni diplomás afroamerikai nőket, hogy „emberi számítógépként” alkalmazza őket. A szervezetben mind származásuk, mind nemük miatt diszkriminációt szenvedtek el.
Szerző
Témák
NASA

Magyar kutatók közelebb jutottak a demencia kialakulásának megfejtéséhez

Publikálás dátuma
2020.06.25. 11:17

Fotó: Shutterstock
Két új idegsejttípust különítettek el, ami új esélyt adhat a gyógyszeres kezelésre is.
Hangya Balázs és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben működő Lendület-kutatócsoportja meglepő eredményre jutott a figyelem, a tanulás és az éberség szabályozásában kulcsfontosságú idegsejtek működésével kapcsolatban. Most megjelent tanulmányuk újabb kutatási irányokat nyithat a demenciák, köztük az Alzheimer-kór megértésében és kezelésében – közölte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA).
Egy kis agyterület, a bazális előagy fontos szerepet játszik a tanulásban, a figyelem, az ébrenlét és az alvás szabályozásában. Ez a kutatási területe Hangya Balázsnak, aki a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben a Lendület Rendszer-neurobiológia Kutatócsoportot vezeti. A bazális előagyban nagy számban vannak jelen olyan idegsejtek, amelyek az acetil-kolin nevű molekulát használják az ingerületátvitelre. E kolinergnek nevezett sejtek ágas-bogas – sejtenként akár a százméteres összhosszúságot is elérő – nyúlványai behálózzák az egész agykérget, és hasonlóan fontos, ingerületátvivő anyaggal jellemezhető rendszert alkotnak, mint például a függőségeknél gyakran említett, „jutalommenedzser” dopaminrendszer.
„A párhuzam, ha már elővettük a dopaminerg sejteket, más szempontból is érdekes: míg a Parkinson-kórban a dopaminrendszer sejtjeinek elhalása vezet az ismert tünetekhez, az Alzheimer-kór és más demenciák esetében régen leírt jelenség a kolinerg sejtek fokozott pusztulása. Előbbi esetben e tudás haszonnal jár a Parkinson-kórban szenvedők számára, mivel a dopaminerg sejtek védelme, a dopamin pótlása bizonyos betegeknél enyhíteni tudja a tüneteket” – olvasható a közleményben.
A kolinerg sejtek működése azonban sokkal kevésbé ismert: a kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy miként képesek a feladataikhoz szükséges, hihetetlen mértékben eltérő időskálákon működni. Míg a figyelem összpontosításánál, a visszajelzésekre való reagálásnál néhány milliszekundumos reakcióidőre van szükség, az alvás-ébrenlét állapotainak kezelésénél egy-egy sejtnek órákat kell „átlátnia". Ezért már igen korán kialakult az az elképzelés, hogy a mikroszkóp alatt azonosnak tűnő kolinerg sejtek viselkedés szempontjából több típusra oszthatók. Hipotézisekben nem volt hiány, leginkább arra gyanakodtak a kutatók, hogy „gyors” és „lassú” típusok lesznek, az pedig még ennél is ködösebb volt, hogy egyféle sejt viselkedik más és más módon, vagy több fizikailag is eltérő típus van, amelyek egyedi viselkedéseket mutatnak – írták.
A beszámoló szerint a hipotézisek kísérleti vizsgálatához arra volt szükség, hogy kísérleti állatok élő, működő agyszövetében megmérjék, pontosan mit is csinálnak ezek a sejtek. Erre pedig csak az utóbbi évtizedben nyílt lehetőség az optogenetika forradalmi fejlődésével. Hangya Balázsék számára az új technológia lehetővé tette, hogy genetikai nyomjezőkkel megjelöljék, elkülöníthetővé tegyék az élő agyban működő kolinerg sejteket, és így a közelükbe navigálhassák az apró elektródákat, amelyekkel megmérték az idegsejtek aktivitását.
A kutatócsoport, amely új eredményeit a Nature Neuroscience-ben publikálta beszámolója szerint valóban két különböző fajtájú kolinerg sejtet azonosított, azonban ezek viselkedése egyáltalán nem volt olyan egyszerűen leírható, ahogy sokan korábban feltételezték – szó sincs itt egyszerű „gyors” vagy „lassú” sejtekről.
Az egyik típusról kiderült, hogy viszonylag szabályos időközönként aktiválódik, de nem igazán működik szinkronban más, hasonló társaival. A másik típusra ezzel szemben az a jellemző, hogy szabálytalan időközönként aktiválódik, viszont akkor egész jelsorozatot bocsát ki, ráadásul ezt gyakran szinkronban teszi hasonló társaival. Az is kiderült, hogy ez utóbbi típusú sejtek nemcsak egymással, de az agykérgi aktivitással is gyakran összehangolódnak. A végére azonban mégiscsak az első típusba tartozó sejtek tartogatják a meglepetést: a kutatók felfedezték ugyanis, hogy bár e sejtek aktivitása ritkán hangolódik össze az agykéreggel, ha azonban mégis, akkor abból előre lehet tudni, hogy az egér éppen adaptív választ ad egy külső ingerre.
A kutatók szerint az eredmény több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A kísérletekből teljes bizonyossággal kiderült, hogy ez valóban két különböző sejttípus: az egyiket, ha a kutatók fejükre álltak, sem tudták rákényszeríteni, hogy úgy működjön, ahogy a másik. Fontos lenne meghatározni, hogy ennek a különbségnek milyen genetikai okai vannak – ez Hangya Balázsék vizsgálódásainak következő tárgya.
Ha pedig a genetikai információk (ez esetben a DNS-ből átíródott mRNS-molekulák) vizsgálatával sikerül azonosítani a két sejttípust szövetmintákban is, fel lehet tenni azt a kérdést is, hogy az idegsejtek pusztulásával járó betegségekben, mint az Alzheimer-kór, vajon melyik típus inkább érintett. Ez a tudás pedig újabb esélyt adhat a betegség kialakulásának megfejtésére, valamint az érintett sejttípus gyógyszeres védelmére – áll az MTA közleményében.
Szerző