Szedik, mintha cukor volna

Publikálás dátuma
2020.06.26. 09:30

Fotó: DOUGLAS MAGNO / AFP
A megkérdezett amatőr és profi labdarúgók több mint negyven százaléka bevallotta Németországban, hogy rendszeresen bevesz fájdalomcsillapítókat.
Több mint egy évig készült az ARD német közszolgálati televízió dokumentumfilmje az ország labdarúgói között szinte minden naposnak számító fájdalomcsillapító szerek szedéséről. Ezek a gyógyszerek nem szerepelnek a doppinglistán, fogyasztásuk tehát nem büntethető, viszont maradandó egészségkárosodást okozhatnak, ha ellenőrzés nélkül, nagy mennyiségben szedik őket. Az ARD körkérdésére összesen 1142-en válaszoltak, profik, amatőrök, női játékosok, nyolcvan százalékuk azt írta, már előfordult vele, hogy kisebb sérülés esetén nem szólt az edzőjének, hanem fájdalomcsillapítót beszedve lépett pályára, negyven százalék elismerte, hogy a mérkőzések előtt rendszeresen szed be fájdalomcsillapítót, mert abban hisz, így nem érez fájdalmat, ha ütköznek vagy szabálytalankodnak vele, és nem kell majd cserét kérnie.
„Tizennégy éve vagyok profi labdarúgó, játszottam olyan csapatban is, ahol a futballisták arról beszéltek egymás között, melyik fájdalomcsillapító a legjobb, melyiknél nem érzik, ha megrúgják őket, de nem is gyengíti le őket – mondta a filmben Neven Subotic, aki jelenleg az élvonalbeli Union Berlinben játszik. - Volt játékostársaim az Ibuprofenre esküdtek. Sosem szedtem semmit, de gondolkoztam rajta, csak utánanéztem a lehetséges következményeknek, ismerős orvosokkal beszélgettem, és utána úgy döntöttem, túl nagy lenne az egészségügyi kockázat. Viszont sajnos soha, egyetlen csapatomban sem beszéltek erről a vezetők, csapatorvosok, sehol sem hívták fel a figyelmet a fájdalomcsillapítók mellékhatásaira.”
Ralph-Ingo Kern, a német első osztályban szereplő Hoffenheim csapatorvosa arról beszélt, hogy lehetetlen ellenőrizni a játékosokat.
„Nálunk többször szóba került, milyen veszélyekkel jár, ha valaki megelőző szándékkal vesz be fájdalomcsillapítót, főleg, ha nem is egyet, hanem többet egyszerre, de ennél többet nem tudok tenni – jelentette ki a szakember. - Nem lehet mindenki mellett huszonnégy órában ott lenni, a labdarúgók józanságában kell bízni, hiszen sok gyógyszer recept nélkül, bárhol megvásárolható.”

Figyelmeztet a FIFA

A fájdalomcsillapítók ellenőrzés nélküli szedésének veszélyeire figyelmeztet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) is. A FIFA kimutatása szerint a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságon minden negyedik doppingmintában kimutatták a fájdalomcsillapítók nyomait is. A tavalyi brazíliai U17-es világbajnokságon – melyen a magyar csapat is részt vett – a mintát adó futballisták feléről derült ki, hogy vettek be gyógyszert. A FIFA hangsúlyozza, ez nem jelenti azt, hogy mindenki célzottan, a meccsek miatt nyúlt gyógyszerhez, de megkérte a tagországait, hogy figyeljenek oda erre a kérdésre és fordítsanak kiemelt figyelmet a felvilágosításra, a játékosok egészségének megóvására. 

A Népszava megkérdezett több visszavonult magyar labdarúgót, nekik milyen tapasztalataik voltak. (A jelenleg is aktív futballisták körében ez tabutémának számít.) Nyilatkozott korábbi kapus, válogatott játékos és olyan futballista is, aki több külföldi országban játszott.
Mindannyian azt mondták, hogy Magyarországon nem találkoztak ezzel a jelenséggel, az öltözőben sosem beszéltek erről, ezért azt gondolják, hogy, ha akadtak is páran, akik éltek ezzel a módszerrel, nem lehettek túl sokan, de ezt nem lehet biztosan tudni. Azt állították, hogy ha nem volt panaszuk, akkor nem nyúltak megelőző szándékkal semmilyen gyógyszerhez. Tapasztalataik alapján Skóciában és Hollandiában nyíltan beszéltek a fájdalomcsillapítókról, mindkét országban arra hívták fel a játékosok figyelmét a klubjaiknál, hogy az egészség a legnagyobb érték, arra kérték a labdarúgókat, hogy ne tegyék kockára. Sérülések után csak akkor jelentkezzenek játékra, ha teljesen meggyógyultak, ne sürgessék a visszatérést a pályára, és csak akkor vegyenek be bármilyen gyógyszert, ha ezt előtte megbeszélték a csapatorvossal.

Nincs választási lehetőség

Tabea Kemme olimpiai bajnok volt a német női válogatott tagjaként, a 28 éves játékos porckorongsérülése miatt idén februárban jelentette be visszavonulását. Elismerte, hogy ő is többször használt fájdalomcsillapítót. „Nincs más választási lehetőség, ha kihagyom az edzést, nem játszom a hétvégén, muszáj szezon közben csúcsformában lenni és mindig a maximumot nyújtani – mondta a játékos. - Sokszor voltam sérült, többször előfordult, hogy annyira fájt a térdem, hogy otthon az emeletről nem tudtam lejönni. Ilyenkor két-három fájdalomcsillapító csodát tett, még a meccsen is tudtam futni. Tisztában voltam vele, hogy ez nem megoldás, de az adott pillanatban rengeteget segített.” 

A kézilabdázóknál rosszabb az arány

A kölni doppinglaboratóriumban 2007 óta vezetnek nyilvántartást arról, hány esetben találtak fájdalomcsillapítót a levett vizelet- és vérmintákban. A labdarúgók esetében a 2019 végéig összesített eredmények alapján a vizsgált játékosoknál 44 százalék volt az arány, ezzel ők a második helyre kerültek a kézilabdázók (62 százalék) mögé. 

Tiszeker Ágnes: Nem vétség, de felelőtlenség

Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője lapunknak azt mondta, itthon nincs nyilvántartás arról, hány sportoló mintájában bukkantak fájdalomcsillapítók nyomaira, mivel nálunk a vizsgálatok csak a doppingszerek kimutatására fókuszálnak. „A fájdalomcsillapítók felelőtlen szedése nagyon komoly veszélyt jelent a sportolók egészségére és bár hivatalos adataink nincsenek, nem állíthatjuk azt, hogy itthon ez nem szokás – mondta a szakember a Népszavának. - Minden előadásunkon elmondjuk, hogy ez milyen veszélyekkel jár, függetlenül attól, hogy sportolókkal, edzőkkel vagy sportvezetőkkel találkozunk. Szankcionálni nem lehet a fájdalomcsillapítók szedését, ezért a józan észre kell megpróbálni hatni, mert gyakran ennek káros hatásai csak évekkel később, a profi sportpályafutás befejezése után jelentkeznek. Az ellenőrzés is nagyon nehéz, mert több fájdalomcsillapító recept nélkül is kapható, ezért a meggyőzés az egyetlen lehetőség, ami főleg fiatal sportolók esetében komoly kihívást jelent.” Tiszeker Ágnes hozzátette, összetett problémáról van szó, amelynek megoldásában szükség van a közvélemény, a szponzorok és a vezetők együttműködésére is. „Nem kizárólag a sportolók ilyenkor a hibásak, gondoljunk arra, mekkora nyomás nehezedik rájuk kívülről, a közönség a sztárokat akarja látni, a szurkolók nem fogadják el, hogy a kedvencük nem lép pályára, a szponzorok is a pénzükért elvárják, hogy az általuk támogatott csapat a legjobbakat szerepeltesse, ezért a sportolók igyekeznek minél hamarabb visszatérni a pályára – hangsúlyozta a MACS vezetője. - A klubok sem szívesen fizetnek sérült játékosnak, aki nem termel bevételt, ha nincs ott a pályán és a sportolók is igyekeznek a pályafutásukból minél kevesebb időt versenyen kívül tölteni. Ezek a folyamatok egymást gerjesztik és ezek együttes hatása, hogy sokszor már 70-80 százalékos állapotban is megint pályán vannak a játékosok, kockáztatva ezzel egy sokkal súlyosabb sérülést vagy, ha gyógyszereket szednek ennek érdekében, akkor akár maradandó egészségkárosodást is. Nézzük meg például az NFL-t: elképzelhető, hogy valaki kihagyja a Super Bowl-t? Ugye, hogy nem? De természetesen ide be lehet helyettesíteni egy világbajnoki döntőt, olimpiai szereplést, sok mást. Csak az számít, hogy valaki ott lehessen a csapatával a pályán a pályafutása szempontjából kiemelten fontosnak tartott eseményen és ezért sok esetben sajnos semmi sem drága. ” 

Gyógyszerek és mellékhatások

Az egyik legnépszerűbb fájdalomcsillapító a sportolók körében az Ibuprofen. Rendszeres szedése fejfájást, illetve gyomorégést, májbetegséget okozhat. A Voltarent izomhúzódások esetén szedik szívesen a sportolók, ha mindez orvosi felügyelet nélkül történik, akkor annak enyhébb esetben allergiás reakciók lehetnek a következményei, de okozhat bélfekélyt, súlyos vese- vagy májbetegséget is. Az Algoflex esetében szív-, vesebetegség vagy bélrendszeri vérzés lehet a mellékhatás túlzott, ellenőrzés nélküli szedés esetén.

Nyolcvanegy éves rekord dőlt meg a La Ligában

Publikálás dátuma
2020.06.25. 17:33

Fotó: JAVIER SORIANO / AFP
Immár Luka Romero a legfiatalabb játékos, aki bemutatkozott a spanyol labdarúgó-bajnokságban.
A Real Madrid magabiztosan verte a vendég Mallorcát a spanyol labdarúgó-bajnokság 31. fordulójának szerdai játéknapján, a fővárosiak ezzel ismét pontazonossággal állnak a tabella élén a címvédő Barcelonával.
A mérkőzés nem az eredmény miatt marad emlékezetes, hanem azért, mert a Mallorcában Luka Romero 15 évesen és 219 naposan csereként pályára lépett a 83. percben. A mexikói születésű, de az argentin korosztályos válogatottat erősítő középpályás lett így a liga történetének legfiatalabb futballistája. Romero egy 81 éves rekordot döntött meg, Francisco Bao Rodriguez 15 éves és 255 napos volt, amikor 1939-ben debütált a Celta Vigóban.
„Köszönöm a szakmai stábnak és a Mallorcának a lehetőséget. Sohasem felejtem el ezt a napot. Sajnos kikaptunk, ám továbbra is hiszünk a sikerben” – írta a közösségi oldalára Romero, akinek csapata 31 fordulót követően a kiesést jelentő 18. helyen áll a La Ligában.
„Próbáltam nyugtatni, hiszen ő még csak egy 15 éves gyerek. Nem azt nézzük, hogy hány éves, hanem, hogy hogyan teljesít. Megérdemelte ezt a lehetőséget, jól állt be, kellően agresszív volt. A korosztályában hihetetlen dolgokra volt képes, de fizikailag még nem állt készen arra, hogy elsőosztályú játékosok ellen szerepeljen. Ha továbbra is kellőképp bátorítjuk, akkor biztos vagyok benne, hogy tovább fog fejlődni.” – mondta edzője, Vicente Moreno, aki szerint Romero játékstílusa leginkább a Manchester City középpályására, David Silváéra hasonlít.
A tinédzser csak egy hónapja készül együtt a felnőttekkel, a szezon korábbi szakaszában az ifjúságiak között szerepelt, még a B-csapatban sem lépett pályára. Június 13-án a Barcelona ellen adminisztratív nehézségek miatt nem kerülhetett még keretbe, később a Villarreal és Leganés ellen már leülhetett a kispadra.
Romero 2004-ben a mexikói Durangóban született, de szülei argentinok. Apja, Diego szintén labdarúgó volt, születésekor az Alacranes csapatában játszott. Később a Baleár-szigeteki Formentera szerződtette, Luka három éves volt, amikor a család Spanyolországba került. A kis Luka a formenterai akadémián nevelkedett, hét évesen a Barcelona már érdeklődött iránta, de túl fiatal volt ahhoz, hogy a katalánok akadémiáján, a La Masián éljen egyedül a szüleitől távol.
Romerót már korábban Lionel Messihez hasonlítgatták, ő is argentin családból származik, ballábas, alacsony és hasonló játékstílusú, mint a Barcelona kapitánya. Véletlen egybeesés, de éppen Messi 33. születésnapján debütált a La Ligában. Választhat majd, hogy az argentin, a mexikói vagy a spanyol válogatottban szerepelne, ő azonban már most konkrét elképzelésekkel rendelkezik erről.
„Az egész családom argentin és az az álmom, hogy a nemzeti csapat színeit képviseljem” – mondta még 2018-ban.
A koronavírus-járvány idején több klubvezető is arról beszélt, a gazdasági nehézségek végett több csapatnak kell nagyobb hangsúlyt fektetnie saját utánpótlására, azaz drága igazolások helyett bátrabban nyúlnak majd saját fiataljaikhoz. Így tett a Bayern München is, amelyben múlt hétvégén lehetőséget kapott Jamal Musiala. A stuttgarti születésű, de angol junior válogatott középpályás szombaton 17 évesen és 115 naposan mutatkozott be a már bajnok bajoroknál a Freiburg 3-1-es legyőzése során, így ő lett a klub történetének legfiatalabb labdarúgója a Bundesligában.
A második Borussia Dortmund is igyekszik lehetőséget adni a fiataloknak, az amerikai Giovanni Reyna január óta rendszeres játszik a csapatban, 2020-ban csak két bajnokin nem jutott szóhoz, az értéke villámgyorsan 13,5 millió euróra ugrott.
Érdemes lehet majd odafigyelni Pavlo Iszenko nevére is, az ukrán U17-es válogatott kapus a Vorszkla Poltava szerdai kupamérkőzésén debütálhatott a profik között. Edzője a tizenegyespárbajra cserélte be, a 192 centi magas hálóőr pedig három büntetőt is megfogott.
Magyarországon is valamelyest javult a fiatalok helyzete, két 17 éves, Czene Zalán és Bíró Roland a Ferencváros ellen debütált a Kisvárdában. Az Újpest 20 éves játékosa, Katona Mátyás a hétvégén mutatkozott be az NB I-ben, ő ugyancsak a bajnok ellen.
Szerző

Hatalmas ugrások

Publikálás dátuma
2020.06.25. 11:30

Fotó: Müller Andrea
A 16 éves Garamvölgyi Petra idén négyszer javította meg a női rúdugrás korosztályos magyar csúcsát fedett pályán, ennyi idősen Jelena Iszinbajeva sem ugrott nagyobbat.
Garamvölgyi Petra januárban 385 centis egyéni legjobbját 392 centire tornászta fel, és ezzel megdöntötte az U18-as korosztály 22 éve fennálló, fedettpályás magyar csúcsát. Aztán a pécsi lány alig egy hónap alatt még háromszor javított, és meg sem állt 410 centiig. A korosztályos magyar fedett bajnokságban nagy fölénnyel nyert (eredményével egy korosztállyal feljebb, az U20-asok között is 30 centi előnnyel diadalmaskodott volna!), a felnőtt bajnokságban pedig második lett. A 16 évesek mezőnyében övé a világ idei legjobb fedettpályás teljesítménye(!), s talán még ennél is többet mond, hogy a máig világcsúcstartó, olimpiai bajnok, hétszeres világbajnok orosz Jelena Iszinbajeva sem ugrott magasabbra, amikor annyi idős volt, mint a pécsi nevelőegyesületben, a PSN-ben sportoló magyar lány.
A négy sikeres megméretés után jött a koronavírus, törölték a tavaszi versenyeket, és hetekre leálltak az edzések a PSN-nél. Most viszont Garamvölgyi Petra ismét teljes erővel készül a nyár közepén újrainduló versenyszezonra. Azt mondja, idén 430 centiig szeretne eljutni. Az interneten megnézhető a fiatal tehetség idei több ugrása, s volt, amikor a 4 méterre állított lécet úgy vitte át, hogy inkább 40 centivel volt felette, mint 30-cal. Vagyis a cél nem látszik eltúlzottnak.
Edzője, Putsay Zoltán elégedett lenne a 420 centivel is. Óvatossága érthető, hiszen tavaly tanítványa - bal bokájának fáradásos sajkacsonttörése miatt - 9 hónapig nem versenyezhetett. Most viszont egészséges, fájdalmai elmúltak, mozgása lendületes, koordinált, harmonikus. Gyönyörűség nézni nekifutását, fellendülését, izmos testének csavarodó röptét a lécet helyettesítő szalag fölött.
S míg az edzésen figyelem őt, Putsay sűrűn szól neki, hogy mit csinált rosszul, hogy hol a feje, hol a válla, hol meg a lába „nem volt a helyén”. A rúdugrólány már a leszállóágban elégedetlen nyögéssel jelzi, hogy észlelte a hibát, s a szivacsból kikászálódva mosolyogva összegzi is, mit rontott el. A tréning végén jön 120 méteres sprintekkel a „levezetés”, a tréner meg elmondja, hogy idén 20 centivel növelni akarják Petra „fogásmagasságát” a rúdon, akkor ettől lesz esélye arra, hogy átvigye a kitűzött eredményt. Ám mindezért igencsak meg kell dolgozzon. 
Ahogy azért a lendületért is, ami kell ahhoz, hogy az alábbinál hosszabb rudat az elugráskor 90 fokban meg tudjuk hajlítani. Olyankor az ugró kezét többmázsás ellenerő feszíti (laikusként érdemes megpróbálni mekkora erő kell ehhez a mutatványhoz, magam megtettem, így lett róla sejtésem). Garamvölgyi testsúlya egyébként 52 kiló, s ő már most is olyan rúddal ugrik, amit a 68 kilósoknak „ajánlanak”. Hogy az erősebb rudakat megtörje, ahhoz neki is erősödnie kell: súlyzókat emelve, medicinlabdákat hajigálva és ólommellénnyel futva-gimnasztikázva.
A sportoló most végzett a gimnázium második osztályában, hetente ötször két órát edz. A terv az, hogy negyediktől magántanulóként folytatja, akkortól naponta két edzéssel készül majd a 2022-es junior világbajnokságra és a 2023-as budapesti atlétikai vb-re.
Női rúdban 480-490 centi kell felnőtt világversenyen a dobogóhoz. Putsay képesnek tartja ekkora ugrásra növendékét érett versenyzőként. Különösen, hogy immár hét éve működik egy rúdugró program, amit Borisz Volkov (az orosz szakember volt egykor az olimpiai bajnok Maxim Taraszov edzője) irányít. Garamvölgyi Petra 2016 óta rúdugró – korábban úszott és breakelt –, és ő is évek óta részt vesz ebben a programban.
Amikor az atlétalányt arról kérdezem, hogy milyen eredményekről álmodik, akkor nevetve mondja, hogy ott akar lenni a legjobbak között. Jó versenyzőnek érzi magát, edzésen soha nem ugrik akkorát, mint versenyen. Nem zavarja, hogy itthon jelenleg nincs vetélytársa a korosztályában, ő a felnőttek ellen akar bizonyítani.
"Mindig nyerni akarok" – jelenti ki könnyed természetességgel.
"Nagyon motivált" – bólint rá edzője.
Közbevetem, hogy szépek a körmei, és egyébként is ő egy nagyon mutatós teremtés… vajon nem vonzzák-e el a világ fiatalos hívságai? Megköszöni a dicsérő szót, és újra csak nevet: "szeretek a városban sétálni, beülni valahová, társaságba járni. De szórakozni is atlétákkal járok, ők hasonlóan gondolkodnak, mint én. Nem lehet engem rossz irányba vinni, tudom a dolgom."
Témák
atlétika