Majmok birodalma

Makákók ezreit készülnek ivartalanítani a thaiföldi Lopburi városában. A szent állatként tisztelt majmok ellepték a történelmi települést, és a karantén idején éhségükben agresszívvá váltak. Munkatársunk évekkel ezelőtt járt „a majmok városában”, de emlékei elevenek.

Az elefántnak, ha jobbról jön, elsőbbsége van. Ha balról, akkor is. Ez az első íratlan szabály, amit a bérelt robogóval közlekedő európai megtanul a thaiföldi Ajutthajában. Sziám középkori fővárosa világörökség, hatalmas történelmi emlékpark. A fenséges romok között sétálni lusta turisták elefántháton utaznak. Ez hétköznapi dolog arrafelé, de a Budapesten szocializálódott látogatót elsőre sokkolja, amikor a kereszteződésben nem villamos közelít, hanem ormányos. Azután egy kétméteres varánusz kelt át előttem – a trópusi fauna már a Khao Yai Nemzeti Parkba tervezett kirándulás előtt elém sietett, az aszfaltra. Ezek után a nevezetes majomvárost sem lehetett kihagyni.

Aranyosak, de vadállatok

Lopburiba a régi fővárostól másfél óra az utazás a brit gyarmati időkben épült vasúton, ahol az első osztályú vagonokban külön helyet tartanak fenn buddhista vándorszerzeteseknek. Festői tájon, rizsföldek, hegyek és őserdők között kanyarognak a sínek. Sok a látnivaló, de jobban teszi az ember, ha érkezésig elolvassa, mire készüljön. „A majmok aranyosak, de vadállatok”, figyelmeztet a Lonely Planet. Enni ne is próbáljunk a szabadban. Táskánkban ne tartsunk élelmet. Ha a gyanútlan turista „csoportosan elkövetett rablótámadás” áldozata lesz, nem szabad ellenállni, mert a majmok harapnak, karmolnak. Aki mégis sebet kap, menjen orvoshoz a fertőzésveszély miatt.

A vasútállomás peronjára lépve keresni sem kell a város emblematikus lakóját, ott van az mindenütt. Szaladgál a járdán, ugrál a kocsikon, hintázik az elektromos vezetékeken. Háborítatlanul, sőt becsben, mert a majomfejű istenség, Hanumán leszármazottjának tekintik (lásd keretes írásunkat). Évente fesztivált rendeznek a tiszteletére. Szentélyük is van a majmoknak, egy csaknem 800 éves egykori hindu templom romja. A Prang Sam Yod emlékeztet Angkorra, nem véletlenül: ugyanaz a khmer uralkodó emeltette, aki a világhírű kambodzsai építmények legszebbjeit. Három impozáns tornya a hindu „szentháromság”, Brahma, Visnu és Siva alakját jelképezi.

Később, amikor a város az ajutthajai királyságé lett, buddhisták használták. A múlt század végére pedig a makákók vették birtokukba.

A szentély urai

A rom az ő birodalmuk, az embert betolakodóként kezelik. A múzeumi belépőjegy mellé hosszú nádpálcát adnak a pénztárban, távol tartani a majmokat. Sajnálatos módon a makákók sokkal ügyesebben bánnak a bottal: az előttem érkező vendég kezéből tüstént kitépték, és eliszkoltak vele. Egy másiknak, aki elmélyülten fotózott, a hátizsákjára másztak föl. Hiába próbált szabadulni tőlük, az állatok erős karmaikkal kapaszkodva mintha még élvezték is volna a himbálást. A kétségbeesett menekülési kísérlet heves, csapkodó félfordulatait elnézve, egy csapásra értelemmel telt meg a „leráz” ige. Valakinek a gumipapucsát lopták le a lábáról és vitték föl a toronyba; mehetett mezítláb új flipflopot vásárolni.

Egy kanadai lánynak a hosszú hajába csimpaszkodtak bele. Sikoltozott, a barátja pedig szerencsétlenül hadonászott; nehéz elijeszteni a támadót anélkül, hogy a lányt találná el a bottal. Sok látogató a kötelező szelfi után pánikszerűen távozott. Én maradtam: lenyűgözött a makákók változatos, meghökkentően „emberszabású” társas élete. Nem tudtam betelni vele, egy védett zugba húzódva figyeltem őket órákig. Viselkedésük összetettségét, alkalmazkodásukat az emberi környezethez cambridge-i kutatók vizsgálták. A néhány éve még „alapjában békés együttélés” újabban több bosszúságot okoz a Bangkoktól 150 kilométerre északra fekvő városban. A majmok inváziója elkeseredett védekezésre kényszeríti az embert. Sokan belefáradnak a kilátástalan küzdelembe.

A szentély körül több épületből kiköltöztek a lakók. Az állatok bemásznak az erkélyre, a lakásokba, elvisznek minden mozdíthatót. Szétszedik a tetőt, letépik a napernyőket és az antennákat, kirágják az autók gumiabroncsát. Ivóvizet keresve megbontják a vezetékeket, feltörik a légkondicionáló berendezések kültéri egységeit. Leszaggatják a villanydrótot is, ezért rendszeresek az áramszünetek. A helyieknek sehol sincs nyugtuk tőlük: ott randalíroznak a piacon, vasútállomáson, a bankok és a tűzoltóság előtt. Mindenhol vizelet és ürülék marad utánuk. Rohamosan szaporodnak: ottjártamkor, 2013-ban háromezerre becsülték példányszámukat, most a duplájára. Ráadásul rivális hordáik zajos összecsapásokat vívnak.

Éhséglázadás

A helyzet 2020 tavaszán, a járvány kitörésével fordult kritikusra. Lopburi majmait ugyanis általában külföldi turisták etetik az utcai árusoknál vásárolt gyümölccsel, zöldséggel. Ám a karantén miatt elmaradtak a látogatók és a lakomák, az állatok pedig éhségükben agresszívek lettek. Tavasszal terjedt el az interneten egy videó, amit egy helybeli vett föl mobiltelefonjával. Apokaliptikus látvány: dühödt majmok kergetőznek, verekszenek a kihalt utcákon. Lármásan üldözik társukat, amelyik valahonnan mégiscsak szerzett egy banánt. „Olyanok voltak, mint a kóbor kutyák. Megőrültek egyetlen falatért. Még sohasem láttam őket ilyen erőszakosnak”, mesélte a felvételt készítő Sasaluk Rattanachai a Bangkok Postnak. Valamit tenni kellett.

Persze az irtás szóba sem jöhet. Elvetették azt az ötletet is, hogy a makákókat visszatelepítsék az őserdőbe, mert nemzedékek óta urbánus viszonyokhoz szoktak, és félő, hogy elpusztulnának a vadonban. A hatóságok úgy döntöttek, hogy a további szaporulatot próbálják megakadályozni: befogják, majd műtéttel ivartalanítják a majmokat, mint nálunk a kutyát, macskát. Vasárnap már az első csapdákat is elhelyezték az utcákon. Narongporn Doodduem természetvédelmi igazgató szerint hálátlan a feladatuk. „A majmok okosak, ismerik a kelepcéket, nem hagyják elkapni magukat egykönnyen”, mondta. A vadőröknek vigyázniuk kell, mert az állat visszatámadva sérülést okozhat. Előfordul, hogy csak benyugtatózva sikerül elvinni az állatorvoshoz.