interjú;drogdíler;

- Egy jól kereső drogdíler vallomása az ördögi körről, no meg az érzelmi ürességről

Veszekedő szülők, idősebb barát, pénz az anyagra – élet a társadalom perifériáján.

Amire szükségem van, az mind megvan: van autóm, egy jó albérletem, nyaralni is el tudok menni, és mondjuk a legújabb iPhone-t sem okoz gondot megvenni – mondta a noizz.hu portálnak álnéven adott interjújában egy drogdíler, aki „nehéz” életéről panaszkodva azt is mondta:

„Érzelmileg viszont teljesen ki vagyok égve. Valamit valamiért.”

 A Petiként nyilatkozó kábítószerkereskedő szerint családja miatt kezdett el drogozni, szüleinek otthoni veszekedései miatt 13 éves korában menekült el egyre gyakrabban otthonról és kezdődött el már több mint tízéves „karrierje”.  van a hátam mögött. Egy nála 6 évvel idősebb sráccal „kezdett el lógni”. 

„Vele rúgtam be először, ő adta az első szál cigit a számba, és rajta keresztül ismerkedtem meg a fűvel, majd később a komolyabb szerekkel is”– sorolta Peti.

Mint mesélte, egyre több és több anyagra volt szüksége ahhoz, hogy jól érezz magát, ez viszont sokba került. Azt, hogy napi szinten 10-20 ezer forintot költsön drogokra gimnazistaként nem engedhette meg magának.  Hozzátette: 

„Éppen ezért szép lassan elkezdtem a droggal kereskedni is – amikor drogról beszélek, azalatt elsősorban a füvet értem, ezen kívül még herbállal speedel és ekivel kereskedem néha, a keményebb drogok nálam nem játszanak.”
Képünk illusztráció

A fiú ugyan azt mondta, hogy koránt sem él olyan nagy lábon dílerként, mint az a filmeken látható, de szerinte az anyagozáshoz „nem elég havi 180 nettó”, annál többet végzettség nélkül pedig nem nagyon lehet összegyűjteni egy hónapban. Azt állítja, volt sok minden, az újságkihordótól kezdve, az éjszakai kidobón és péken át, az árufeltöltőig, de életviteléhez szükséges módon egyikből sem tudott igazán megélni.

– Általában dél körül kelek. Az első dolgom ébredés után, hogy elszívok egy spanglit. Ezután általában lemegyek edzeni egy közeli terembe, majd olyan 5 óra fele megebédelek. Ezután durrantom a második rakétát, és indul is a meló: személyes talik a város különböző pontjain, árubeszerzés, továbbítás – de ezt most nem részletezném. A nap végeztével pedig átjön pár haver, vagy én megyek át hozzájuk és iszogatunk, bandázunk, jól érezzük magunkat – mutatta be Peti egy napját. 

A díler azt állítja, többször is megpróbált kiszakadni ebből az ördögi körből, eddig már négyszer volt „rehabon”, de valahogy mindig visszacsúszott. Támogatás nélkül – mint mondja –, nem megy. Ennek ellenére fogadkozik:  

„Előbb-utóbb ki akarok szállni a drogbizniszből, majd valami normálisból élni. Ugyanakkor a váltás hogyanjára még nem jöttem rá (...) a társadalom perifériáján élni sosem volt és sosem lesz egyszerű, de én szeretem a kihívásokat.”