Csattanó maszlag

A csattanó maszlag egy nagyon szép gyom- és gyógynövény. Minden része mérgező, a kóstolgató kórházban, akár temetőben is végezheti. Ha azt mondjuk valakire, hogy bevette a maszlagot, nem arra gondolunk, hogy az illetőt meggyógyították, hanem arra, hogy jól becsapták, hazugsággal tömték a fejét, elkábították.

Egykor a boszorkányok használták, akik kiváló gyógynövényismerettel rendelkeztek. Ismerték a gyógyító és bódító hatásokat. Például a maszlagról tudták, hogy megbénítja, akarat nélkülivé teszi az áldozatát, átformálja a tudatát. Olyan jelentkezők pedig mindig akadtak, akik a saját akaratukat másokra akarták rákényszeríteni. Nem ordítva, nem harccal, hanem maszlaggal etetve/itatva. E főzet fogyasztójával alá lehetett íratni olyan végrendeletet, amit nem ő akart. Szekták szolgálatába lehetett állítani. Vonakodó lányok, asszonyok tűrték el a tűrhetetlent. De azt is mosolyogva nézték a fotelből, ha kirabolták a házat. Mert közben ébren voltak, szemük nyitva, csak cselekvőképtelenek voltak.

Irdatlan keserű ez a főzet, de némi mézzel ellensúlyozható.

Napjainkban bárhol találkozhatunk a virágzó csattanó maszlaggal: kertekben, útszélen vagy gondozatlan városi parkokban. Ma már ritkán fordul elő mérgezés, amit a maszlag növény okoz. Nem is a növénnyel akarunk most foglalkozni, hanem annak XXI. századi megfelelőjével: a politikai maszlaggal.

Kapjuk a „nemzeti konzultációs” kérdőívet, és boldogok vagyunk, hogy végre valaki kíváncsi a véleményünkre. Végre beleszólhatunk a világ dolgaiba! Ja, hogy előre készen vannak a válaszok? Valójában minden eldöntetett nélkülünk? Igen! De ott van a méz rajta, ami miatt lenyeli, megeszi a nép: ez nemzeti. Az más. Tehát értünk van! Ha nem, akkor is.

A kérdések is oly egyszerűek. A végtelenül leegyszerűsített univerzumban csak igen és nem van. Aki magyar, az csak egyetérthet azzal, hogy védekezzünk a járvány ellen. Aztán majd e védekezés méze alá rejtik nekünk a keserű pirulákat, a városok kifosztását, amit szolidaritásnak hívnak, a termőföldek átadását az autógyártás számára, és így tovább.

A méz: ÉN követelem, hogy a rég meggyűlöltetett egykori pártfogó, Soros György ne taszítsa adósrabszolgaságba az országot! ÉN, a konzultációs ív kitöltője most jól ELUTASÍTOM ennek az embernek a tervét! Ettől ő úgy megrémül, hogy a fal adja a másikat, és biztosan nem akar majd újabb kormánytagokat kitaníttatni. Én akarom, amit nem én akarok, hanem ő akarja. Ez a maszlag lényege.

A mi kormányunk pedig egyenesen az ÉN kérésemre rántja ki a kardját és csápol vele fáradhatatlanul. Bizonyára csak az akarattalanná tevő maszlag tehet róla, hogy arról nem olvasunk a hírekben, épp a kormány adósítja el az országot Oroszország és Kína felé. Á nem, minket a gonosz külföldiek kivásárolnának mindenünkből a járvány alatt, ha nem védene bennünket a harcias kormányunk - amely mellesleg adókedvezményt ad a gazoknak, közben progresszíven akarja adóztatni a katásokat.

Vagy ott a másik mumus: Brüsszel! A maszlagevők biztosan tudják, hogy Brüsszel maga a patás ördög, aki migráncsokat akar betelepíteni az országba. Bár megint mások hallották valahol, hogy pénzt is küldenek onnan. Ebből iskolák, templomok újulnak meg, utak épülnek, de hiába, ha meg akarják nekünk mondani, hogy mi az a szubszidiaritás. Még mit nem!

A saját akarattól megfosztó maszlag nem csak kérdőíven érkezik. Folyamatosan kell adagolni, mielőtt elmúlna az egyik hatása, máris jön a másik adag: óriásplakáton a kész válasz, az aktuális örömhír, az ellenségkép. De érkezik a nyugdíjasoknak címzett (kéretlen) levelekben is.

Amiből megtudhatja a nyugdíjas, hogy őt annyira megbecsülik, hogy levelet is írnak neki. Beszámolót olvashat a NER művészek gondtalan, boldog életéről, amihez semmi más nem kell, csak némi kollaboráció. Már nem baj, ha a bácsi nem tudja megvenni az újságot, ingyenes, színes kiadványokon érkezik a mézes maszlag. Minden - csak nyugdíjemelés nem. Azt viszont megtudhatja, hogy az ő kis világa minden világok legjobbika. Helyette és a nevében mindent megoldanak. A magyar nép fáradhatatlanul boldog, és minden meccset és minden háborút megnyert az elmúlt száz évben.

Így lesznek a rendszer legnagyobb vesztesei a rendszer leghűbb támogatói. Akarat nélküli tömeg.

A boldogságot fenntartandó minden hazai rádió és TV csatorna a nemzeti büszkeség mézétől ragad, vallásos szólamoktól csillámlik, családok fürdenek a földi boldogságban. „Gondtalanság csak az élet, van életem, mert henyélek!”

Ettől a méztől nem érzik sokan, hogy mennyivel lett drágább a krumpli. Elfelejtik, hogy fél évre kaptak időpontot az orvosi vizsgálatra. Nem látják, hogy a rezsicsökkentés kész átverés. A verbális maszlaghoz a jutalom falat: a pártszolgálati tévéből éjjel-nappal árad a mulatós zene.

Majd ha felébredünk, akkor vesszük észre, hogy kifosztották a lakást, amíg mi boldog mosollyal ültünk a fotelban és konzultáltunk.

Ha van tiszta víz, ne igyunk maszlagot! Használjuk rendeltetésszerűen a szelektív hulladékgyűjtőt!