Partizán turul

Hónapok óta megy a vita a hegyvidéki önkormányzat által 2006-ban felállított II. világháborús emlékmű, a hírhedtté vált turul miatt. A botrányt az robbantotta ki, hogy Pokorni Zoltán polgármester nagypapája is mint áldozat szerepelt az emlékművön, miközben sajnálatos módon éppen ő és nyilas elvtársai gyilkolták szakmányban a zsidónak bélyegzett honfitársaikat. Azóta kiderült, Pokorni Józsefén túl még vagy tucatnyi tömeggyilkos neve szerepel az áldozataiké mellett. Az önkormányzat felkért egy történészekből álló bizottságot, mondjon véleményt az emlékműről. A tudósok azt tanácsolták, bontsák el a turult. A fideszes testület ehelyett, kreatív gondolkodásról tanúságot téve, I. világháborús emlékműként gyönyörködne tovább a turulban. Inkább a Városmajorban építtetnének egy másik II. világháborús emlékművet, amin becsszóra nem lesznek már egy táblára vésve a legyilkoltak és a gyilkosok nevei. Ezzel a megoldással nemcsak az a baj, hogy a XII. kerület a múlt századelőn még nem létezett mint önálló közigazgatási egység, tehát első világháborús hősi halottai sem igen lehettek. A nagyobb baj, hogy arról igen kevés szó esik: maga ez a szörnyszülött „kompozíció” eleve partizán akcióval tottyant az Istenhegyi út-Böszörményi út kereszteződésében egy kis tér közepére, az egykori nyilas pártház tőszomszédságába. Pokorni akkor ellenzéki fideszes polgármesterként a "szoclib” nyomulással szemben, afféle ellenállóként szentesítette a törvénytelenséget, ami a mai napig tart. Egyébként sokkal idő- és pénztakarékosabb megoldás lenne, ha a szoborra olyan emléktábla megoldást találnának ki, amely igény szerint változtatná a feliratait. Így egy füst alatt lehetne akár 1848-49-es, I. és II. világháborús emlékmű is. De talán a legjobb mégis az lenne, ha szárnyra kapna, és meg sem állna a szabadtéri szoborpark múzeumig.   
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Rizikós állás Washingtonban

Washingtoni nagykövetnek lenni a legrangosabb diplomáciai cím világszerte. Magyarországon azonban egyúttal a legrizikósabb vezető külügyi állás, amely jelenleg nincs is betöltve. Az utolsó öt amerikai nagykövetünk közül négyen a szokásos négyéves ciklus lejárta előtt elbúcsúztak Washingtontól. Az első kettő még két évet se tudott kitölteni. Az amerikai fővárosban dolgozván mindegyiküket jól ismertem, s volt, akiről - Szemerkényi Rékáról - még megemlékező cikket is írtam az akkori Magyar Nemzetben, megkérdőjelezve a visszahívását. A korai távozások okai mindig mások voltak, de amerikai barátaimtól tudom, hogy a State Department fölöttébb értetlenül szemlélte a szokatlanul nagy cserélődést. Dr. Szabó László, a legutóbbi nagykövet április közepi, idő előtti (bár nem teljesen váratlan) távozása óta nincs magyar nagykövet a legfontosabb szövetségesünknél. Ráadásul Budapesten és Washingtonban még találgatások sincsenek arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kit fog kinevezni első számú washingtoni képviselőjének. (A korábban komoly esélyesnek tartott Magyar Levente külügyi államtitkárt maga a magyar külügyminiszter húzta ki a hírmalomból hónapokkal ezelőtt mint Budapesten nélkülözhetetlen "jobbkezét".) Mire vár a Bem rakpart? Netán olyan komoly bajok vannak a merítési bázissal, hogy nem találnak alkalmas jelöltet? Miért nagy gond a késlekedés most? Azért, mert alig több mint négy hónap múlva elnökválasztás lesz Amerikában. Ebben a kritikus időszakban az egész világ washingtoni vezérképviselői már lázasan keresik és építik a kapcsolatokat az ellenzéki elnökjelölt külpolitikai kampánystábjával és a várható új külügyi politikacsinálókkal. Igaz, még korántsem dőlt el az elnökválasztási játszma a Potomac partján, de Joe Biden demokrata elnökjelölt esélyei napról napra javulnak. A külpolitikában Joe Biden szöges ellentéte Donald Trumpnak, s vele - eddigi megnyilatkozásai szerint - minden bizonnyal visszajön az értékalapú obamai-clintoni külpolitikai vonal. Biden már belengette, hogy elnökségének legelső évében globális demokrácia-csúcstalálkozót hívna össze Washingtonban, ahol "nyíltan szembesítenénk azokat az országokat, amelyekben a demokrácia visszaesése tapasztalható." Tény, hogy a világpolitikában rendkívül járatos volt alelnökhöz közeli, demokrata külpolitikai elit Magyarországot mindinkább egy lapon említi például Szaúd-Arábiával, Egyiptommal és Törökországgal. Nem azért aggódom, hogy Trump elnöktől eltérően a Magyarországot ismerő Biden nem fogja Orbán Viktort "ikertestvérének" nevezni, ami borítékolható, hanem azért, hogy ne legyen hazánk ismét páriaország a világpolitika központjában. A nemzeti érdek washingtoni képviseletéért aggódom.
Szerző
Dobozi István
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Csattanó maszlag

A csattanó maszlag egy nagyon szép gyom- és gyógynövény. Minden része mérgező, a kóstolgató kórházban, akár temetőben is végezheti. Ha azt mondjuk valakire, hogy bevette a maszlagot, nem arra gondolunk, hogy az illetőt meggyógyították, hanem arra, hogy jól becsapták, hazugsággal tömték a fejét, elkábították. Egykor a boszorkányok használták, akik kiváló gyógynövényismerettel rendelkeztek. Ismerték a gyógyító és bódító hatásokat. Például a maszlagról tudták, hogy megbénítja, akarat nélkülivé teszi az áldozatát, átformálja a tudatát. Olyan jelentkezők pedig mindig akadtak, akik a saját akaratukat másokra akarták rákényszeríteni. Nem ordítva, nem harccal, hanem maszlaggal etetve/itatva. E főzet fogyasztójával alá lehetett íratni olyan végrendeletet, amit nem ő akart. Szekták szolgálatába lehetett állítani. Vonakodó lányok, asszonyok tűrték el a tűrhetetlent. De azt is mosolyogva nézték a fotelből, ha kirabolták a házat. Mert közben ébren voltak, szemük nyitva, csak cselekvőképtelenek voltak. Irdatlan keserű ez a főzet, de némi mézzel ellensúlyozható. Napjainkban bárhol találkozhatunk a virágzó csattanó maszlaggal: kertekben, útszélen vagy gondozatlan városi parkokban. Ma már ritkán fordul elő mérgezés, amit a maszlag növény okoz. Nem is a növénnyel akarunk most foglalkozni, hanem annak XXI. századi megfelelőjével: a politikai maszlaggal. Kapjuk a „nemzeti konzultációs” kérdőívet, és boldogok vagyunk, hogy végre valaki kíváncsi a véleményünkre. Végre beleszólhatunk a világ dolgaiba! Ja, hogy előre készen vannak a válaszok? Valójában minden eldöntetett nélkülünk? Igen! De ott van a méz rajta, ami miatt lenyeli, megeszi a nép: ez nemzeti. Az más. Tehát értünk van! Ha nem, akkor is. A kérdések is oly egyszerűek. A végtelenül leegyszerűsített univerzumban csak igen és nem van. Aki magyar, az csak egyetérthet azzal, hogy védekezzünk a járvány ellen. Aztán majd e védekezés méze alá rejtik nekünk a keserű pirulákat, a városok kifosztását, amit szolidaritásnak hívnak, a termőföldek átadását az autógyártás számára, és így tovább. A méz: ÉN követelem, hogy a rég meggyűlöltetett egykori pártfogó, Soros György ne taszítsa adósrabszolgaságba az országot! ÉN, a konzultációs ív kitöltője most jól ELUTASÍTOM ennek az embernek a tervét! Ettől ő úgy megrémül, hogy a fal adja a másikat, és biztosan nem akar majd újabb kormánytagokat kitaníttatni. Én akarom, amit nem én akarok, hanem ő akarja. Ez a maszlag lényege. A mi kormányunk pedig egyenesen az ÉN kérésemre rántja ki a kardját és csápol vele fáradhatatlanul.  Bizonyára csak az akarattalanná tevő maszlag tehet róla, hogy arról nem olvasunk a hírekben, épp a kormány adósítja el az országot Oroszország és Kína felé. Á nem, minket a gonosz külföldiek kivásárolnának mindenünkből a járvány alatt, ha nem védene bennünket a harcias kormányunk - amely mellesleg adókedvezményt ad a gazoknak, közben progresszíven akarja adóztatni a katásokat. Vagy ott a másik mumus: Brüsszel! A maszlagevők biztosan tudják, hogy Brüsszel maga a patás ördög, aki migráncsokat akar betelepíteni az országba. Bár megint mások hallották valahol, hogy pénzt is küldenek onnan. Ebből iskolák, templomok újulnak meg, utak épülnek, de hiába, ha meg akarják nekünk mondani, hogy mi az a szubszidiaritás. Még mit nem! A saját akarattól megfosztó maszlag nem csak kérdőíven érkezik. Folyamatosan kell adagolni, mielőtt elmúlna az egyik hatása, máris jön a másik adag: óriásplakáton a kész válasz, az aktuális örömhír, az ellenségkép. De érkezik a nyugdíjasoknak címzett (kéretlen) levelekben is. Amiből megtudhatja a nyugdíjas, hogy őt annyira megbecsülik, hogy levelet is írnak neki. Beszámolót olvashat a NER művészek gondtalan, boldog életéről, amihez semmi más nem kell, csak némi kollaboráció. Már nem baj, ha a bácsi nem tudja megvenni az újságot, ingyenes, színes kiadványokon érkezik a mézes maszlag. Minden - csak nyugdíjemelés nem. Azt viszont megtudhatja, hogy az ő kis világa minden világok legjobbika. Helyette és a nevében mindent megoldanak. A magyar nép fáradhatatlanul boldog, és minden meccset és minden háborút megnyert az elmúlt száz évben. Így lesznek a rendszer legnagyobb vesztesei a rendszer leghűbb támogatói. Akarat nélküli tömeg. A boldogságot fenntartandó minden hazai rádió és TV csatorna a nemzeti büszkeség mézétől ragad, vallásos szólamoktól csillámlik, családok fürdenek a földi boldogságban. „Gondtalanság csak az élet, van életem, mert henyélek!” Ettől a méztől nem érzik sokan, hogy mennyivel lett drágább a krumpli. Elfelejtik, hogy fél évre kaptak időpontot az orvosi vizsgálatra. Nem látják, hogy a rezsicsökkentés kész átverés. A verbális maszlaghoz a jutalom falat: a pártszolgálati tévéből éjjel-nappal árad a mulatós zene. Majd ha felébredünk, akkor vesszük észre, hogy kifosztották a lakást, amíg mi boldog mosollyal ültünk a fotelban és konzultáltunk. Ha van tiszta víz, ne igyunk maszlagot! Használjuk rendeltetésszerűen a szelektív hulladékgyűjtőt!        
Szerző
Garay Klára
Frissítve: 2020.06.30. 06:09