Hónapok óta megy a vita a hegyvidéki önkormányzat által 2006-ban felállított II. világháborús emlékmű, a hírhedtté vált turul miatt. A botrányt az robbantotta ki, hogy Pokorni Zoltán polgármester nagypapája is mint áldozat szerepelt az emlékművön, miközben sajnálatos módon éppen ő és nyilas elvtársai gyilkolták szakmányban a zsidónak bélyegzett honfitársaikat. Azóta kiderült, Pokorni Józsefén túl még vagy tucatnyi tömeggyilkos neve szerepel az áldozataiké mellett.
Az önkormányzat felkért egy történészekből álló bizottságot, mondjon véleményt az emlékműről. A tudósok azt tanácsolták, bontsák el a turult. A fideszes testület ehelyett, kreatív gondolkodásról tanúságot téve, I. világháborús emlékműként gyönyörködne tovább a turulban. Inkább a Városmajorban építtetnének egy másik II. világháborús emlékművet, amin becsszóra nem lesznek már egy táblára vésve a legyilkoltak és a gyilkosok nevei.
Ezzel a megoldással nemcsak az a baj, hogy a XII. kerület a múlt századelőn még nem létezett mint önálló közigazgatási egység, tehát első világháborús hősi halottai sem igen lehettek. A nagyobb baj, hogy arról igen kevés szó esik: maga ez a szörnyszülött „kompozíció” eleve partizán akcióval tottyant az Istenhegyi út-Böszörményi út kereszteződésében egy kis tér közepére, az egykori nyilas pártház tőszomszédságába. Pokorni akkor ellenzéki fideszes polgármesterként a "szoclib” nyomulással szemben, afféle ellenállóként szentesítette a törvénytelenséget, ami a mai napig tart.
Egyébként sokkal idő- és pénztakarékosabb megoldás lenne, ha a szoborra olyan emléktábla megoldást találnának ki, amely igény szerint változtatná a feliratait. Így egy füst alatt lehetne akár 1848-49-es, I. és II. világháborús emlékmű is.
De talán a legjobb mégis az lenne, ha szárnyra kapna, és meg sem állna a szabadtéri szoborpark múzeumig.