Azt beszélik

Alapvicc. Hallotta? A Kohnék válnak. A Kohnék? De hát Kohn sosem volt nős. És együtt látták Grünfeld Sárával a szigeten. Ne mondja, a Grünfeld Sára egy elvált férfival? Ez csak arról jutott eszembe, hogy a héten Krekó Péter pert nyert a Fővárosi Törvényszéken a Figyelő, a 888.hu és az Origo ellen. Az említett orgánumok azt állították ugyanis, hogy a Political Capital nevű elemző intézet igazgatója részt vett a brit titkosszolgálat pszichológiai hadviselési akciójában. Az eredeti „leleplező” írást egy kollégája, Kiszelly Zoltán jegyezte, akinek a nevét később sürgősséggel vették le a cikkek alól, ki tudja, miért. Ámde az egészben mégsem ez a legszebb, hanem az ítélet indoklásának egy mondata. „A bíróság felhívására az alperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem tud nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy az általa csatolt bizonyítékoknak mi a forrása.” Belegondolva, elég nehéz kenyér lehet a Figyelőnél (Origónál, 888-nál…) dolgozni. Már ép ésszel. Egyébként a Ripostnál sem egyszerű a kollégák élete. Ők írták meg még tavaly, hogy Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője a Sziget Fesztivál után „takarítás közben rátámadt egy 18. életévét akkor még be nem töltő diáklányra, és szexuális ajánlatot tett neki”. Információjukat egy „névtelen levélíró” közlésére alapozták, akivel az „újságíró” személyesen is beszélt – amint azt a perben megtudtuk -, de „a története valóságtartalmának semmilyen módon nem járt utána”. Az utóbbi időkben nagy a kereslet a névtelen bejelentők iránt. Legutóbb, az önkormányzati választások előtt egy arcát eltakaró, névtelen nő beszélt eltorzított hangon az Origónak és a TV2-nek arról, hogy a DK polgármester-jelöltje, László Imre zaklatta, amiről ő jelentést is tett a kórház vezetésénél. (Később kiderült, hogy nem volt ilyen feljelentés.) Nem sokkal korábban a Pesti Srácok próbálta lejáratni a hódmezővásárhelyi polgármestert oly módon, hogy feleségéről, Vincze Felíciáról azt terjesztette, hogy engedély és képesítés nélkül vezetett le otthonszüléseket. Mint kiderült, ebből egy szó sem volt igaz. Mondják, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. És tényleg. A fideszes sajtógépezet óramű pontossággal teszi a dolgát, már évek óta. Az Átlátszó még az év elején kérte ki a helyreigazítási perek adatait a Fővárosi Törvényszéktől. Ebből kiderül, hogy idehaza tavaly összesen 65 elmarasztaló ítéletet hoztak sajtóperekben, ebből 61 kormánypárti, 4 nem kormánypárti orgánum ellen született. (A legtöbb pert szokás szerint az Origo bukta, hiába, no, a szorgalom.) A reggeli kutyasétáltatás közben szoktam találkozni Gézával, akinek egy gyönyörű vizslája van, és Fidesz szavazó. Ezt onnan tudom, hogy egyszer – bocsánatkérőleg – megemlítette. Géza úgy tartja távol magát a valóságtól, hogy nem olvas újságot, és – saját bevallása szerint – napi tíz percnél többet nem időzik a híreknél. Azt mondja, megcsömörlött ettől a posványtól, úgyhogy neki bőven elég, ha a főcímeket elolvassa. „De most tényleg, mondd meg, hát ezek jobbak? Itt van ez a Krekó. A briteknek kémkedett.”  
Tavaly összesen 65 elmarasztaló ítéletet hoztak sajtóperekben, ebből 61 kormánypárti, 4 nem kormánypárti orgánum ellen született

Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Elválnak útjaink?

Tavaly év vége felé egy lengyel újságíróval beszélgettem, aki igen nagy érdeklődést mutatott a magyarországi viszonyok iránt. Bár a nemzetközi sajtóban, érthető okokból, egy lapon szokták emlegetni a két illiberális főhadiszállást, Varsót és Budapestet, mégis az volt az érzésem, hogy a lengyel kolléga sajnálkozva pillant rám. Bár neki is nagyon lesújtó véleménye volt a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának éveiről, Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét diktátornak, Andrzej Duda elnököt a bábjának nevezte, mégis arra következtetett mindabból, ami a lengyel sajtóban eljutott hozzá Magyarországról, hogy nálunk bizony rosszabb a helyzet. Bár a ottani, úgynevezett igazságügyi reform is azt a célt szolgálta, hogy véget lehessen vetni a hatalmi ágak szétválasztásának, az, amit itthon például a sajtóval műveltek, ott elképzelhetetlen lenne: egy sor médium, így több magántelevízió külföldi kézben maradt ugyanis. Hogy tényleg mi állunk a legrosszabbul a demokráciát illetően az Európai Unióban, azt a lengyel elnökválasztás körüli hercehurca is megmutatta. Itthon már mindig az történik, amit a kormány akar, s ezt oly mértékű cinizmussal teszi, hogy az ember csak hüledezik: hol itt a sokat emlegetett kereszténység? Nem mintha stílus tekintetében jobb lenne a PiS a Fidesznél, de ott mégiscsak előállt a kormánykoalícióból egy kis párt vezetője, Jaroslaw Gowin, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a járvány miatt halasszák el az eredetileg május elejére kiírt voksolást. Ha erre nem hajlandó a PiS, megbuktatja a kormányt - mondta. Kaczynski pártja minden trükköt bevetett azért, hogy a lengyelek a tervezett időpontban járuljanak az urnákhoz, de Gowin szembement a PiS elnökével, vállalva akár azt is, hogy az bosszúból véget vet politikai karrierjének. Itthon lenne bárki olyan merész a KDNP-ből, hogy szembe merjen szállni Orbán Viktorral, mert az elveit fontosabbnak tartja a frakciófegyelemnél? Tudjuk a választ. A PiS azért szerette volna, hogy mielőbb lebonyolítsák a voksolást, mert tavasszal még érvényesült a járványnak a kormánypártra gyakorolt kedvező hatása, így Andrzej Dudát a felmérések szerint már az első körben megválasztották volna. A korábban legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelölt, Malgorzata Kidawa-Blonska addigra teljesen kiesett a versenyből. A halasztás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Duda kampányszerepléseiből hamar kitűnt: tényleg csak egy báb, akinek önálló gondolata alig van. A melegekkel szembeni fellépésén túl semmi mondanivalója sem volt. A legnagyobb ellenzéki erő, a Polgári Platform ugyanakkor kiválót húzott azzal, hogy a népszerű varsói polgármestert, Rafal Trzaskowskit tette meg jelöltnek: hamar kiderült róla, hogy karizmatikus személyiség, és bátran szembeszáll a kormánypárttal. Ők ketten kerültek a második fordulóba. Duda ugyan az exit pollhoz képest jobban szerepelt, ám az újraválasztása így sem biztos, mert nincs annyi tartaléka, mint ellenfelének. A második fordulóban Lengyelország elkezdhet eltávolodni Kaczynski illiberalizmusától. 
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Partizán turul

Hónapok óta megy a vita a hegyvidéki önkormányzat által 2006-ban felállított II. világháborús emlékmű, a hírhedtté vált turul miatt. A botrányt az robbantotta ki, hogy Pokorni Zoltán polgármester nagypapája is mint áldozat szerepelt az emlékművön, miközben sajnálatos módon éppen ő és nyilas elvtársai gyilkolták szakmányban a zsidónak bélyegzett honfitársaikat. Azóta kiderült, Pokorni Józsefén túl még vagy tucatnyi tömeggyilkos neve szerepel az áldozataiké mellett. Az önkormányzat felkért egy történészekből álló bizottságot, mondjon véleményt az emlékműről. A tudósok azt tanácsolták, bontsák el a turult. A fideszes testület ehelyett, kreatív gondolkodásról tanúságot téve, I. világháborús emlékműként gyönyörködne tovább a turulban. Inkább a Városmajorban építtetnének egy másik II. világháborús emlékművet, amin becsszóra nem lesznek már egy táblára vésve a legyilkoltak és a gyilkosok nevei. Ezzel a megoldással nemcsak az a baj, hogy a XII. kerület a múlt századelőn még nem létezett mint önálló közigazgatási egység, tehát első világháborús hősi halottai sem igen lehettek. A nagyobb baj, hogy arról igen kevés szó esik: maga ez a szörnyszülött „kompozíció” eleve partizán akcióval tottyant az Istenhegyi út-Böszörményi út kereszteződésében egy kis tér közepére, az egykori nyilas pártház tőszomszédságába. Pokorni akkor ellenzéki fideszes polgármesterként a "szoclib” nyomulással szemben, afféle ellenállóként szentesítette a törvénytelenséget, ami a mai napig tart. Egyébként sokkal idő- és pénztakarékosabb megoldás lenne, ha a szoborra olyan emléktábla megoldást találnának ki, amely igény szerint változtatná a feliratait. Így egy füst alatt lehetne akár 1848-49-es, I. és II. világháborús emlékmű is. De talán a legjobb mégis az lenne, ha szárnyra kapna, és meg sem állna a szabadtéri szoborpark múzeumig.   
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09