Elválnak útjaink?

Tavaly év vége felé egy lengyel újságíróval beszélgettem, aki igen nagy érdeklődést mutatott a magyarországi viszonyok iránt. Bár a nemzetközi sajtóban, érthető okokból, egy lapon szokták emlegetni a két illiberális főhadiszállást, Varsót és Budapestet, mégis az volt az érzésem, hogy a lengyel kolléga sajnálkozva pillant rám. Bár neki is nagyon lesújtó véleménye volt a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának éveiről, Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét diktátornak, Andrzej Duda elnököt a bábjának nevezte, mégis arra következtetett mindabból, ami a lengyel sajtóban eljutott hozzá Magyarországról, hogy nálunk bizony rosszabb a helyzet. Bár a ottani, úgynevezett igazságügyi reform is azt a célt szolgálta, hogy véget lehessen vetni a hatalmi ágak szétválasztásának, az, amit itthon például a sajtóval műveltek, ott elképzelhetetlen lenne: egy sor médium, így több magántelevízió külföldi kézben maradt ugyanis.

Hogy tényleg mi állunk a legrosszabbul a demokráciát illetően az Európai Unióban, azt a lengyel elnökválasztás körüli hercehurca is megmutatta. Itthon már mindig az történik, amit a kormány akar, s ezt oly mértékű cinizmussal teszi, hogy az ember csak hüledezik: hol itt a sokat emlegetett kereszténység? Nem mintha stílus tekintetében jobb lenne a PiS a Fidesznél, de ott mégiscsak előállt a kormánykoalícióból egy kis párt vezetője, Jaroslaw Gowin, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a járvány miatt halasszák el az eredetileg május elejére kiírt voksolást. Ha erre nem hajlandó a PiS, megbuktatja a kormányt - mondta. Kaczynski pártja minden trükköt bevetett azért, hogy a lengyelek a tervezett időpontban járuljanak az urnákhoz, de Gowin szembement a PiS elnökével, vállalva akár azt is, hogy az bosszúból véget vet politikai karrierjének. Itthon lenne bárki olyan merész a KDNP-ből, hogy szembe merjen szállni Orbán Viktorral, mert az elveit fontosabbnak tartja a frakciófegyelemnél? Tudjuk a választ.

A PiS azért szerette volna, hogy mielőbb lebonyolítsák a voksolást, mert tavasszal még érvényesült a járványnak a kormánypártra gyakorolt kedvező hatása, így Andrzej Dudát a felmérések szerint már az első körben megválasztották volna. A korábban legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelölt, Malgorzata Kidawa-Blonska addigra teljesen kiesett a versenyből.

A halasztás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Duda kampányszerepléseiből hamar kitűnt: tényleg csak egy báb, akinek önálló gondolata alig van. A melegekkel szembeni fellépésén túl semmi mondanivalója sem volt. A legnagyobb ellenzéki erő, a Polgári Platform ugyanakkor kiválót húzott azzal, hogy a népszerű varsói polgármestert, Rafal Trzaskowskit tette meg jelöltnek: hamar kiderült róla, hogy karizmatikus személyiség, és bátran szembeszáll a kormánypárttal.

Ők ketten kerültek a második fordulóba. Duda ugyan az exit pollhoz képest jobban szerepelt, ám az újraválasztása így sem biztos, mert nincs annyi tartaléka, mint ellenfelének. A második fordulóban Lengyelország elkezdhet eltávolodni Kaczynski illiberalizmusától.