A rotációs miniszterelnök, aki jelenleg Benjanim Netanjahu hivatalban lévő kormányfő helyettese és egyben védelmi minisztere, beiktatása óta ellentmondásosan viszonyul a Ciszjordániában létrejött izraeli telepek és más stratégiai júdeai és szamáriai területek annektálásához. Hosszas huzakodás után hétfőn Gánc egyértelműen közölte a Trump tervben kitűzött annektálási dátum, a július 1 „nem szent”, az izraeli nemzeti válságkormánynak elsősorban az újjáéledt koronavírus járvány és az annak köszönhetően megnövekedett munkanélküliség kezelésére kell összpontosítania. Ezzel gyakorlatilag lefújta az annektálás elindítását július elsején, hiszen a koalíciós megállapodás szerint a terv végrehajtását először szavazásra kell bocsátani, Netanjahunak pedig Gáncék nélkül nincs meg a kellő többsége.
Izraeli médiaértesülések és elemzések szerint a terv kormányon belüli legnagyobb ellenzője Gabi Askenázi külügyminiszter, a Kék-Fehér politikusa, aki kinevezése pillanatától hangsúlyozta, a Trump terv egyoldalú végrehajtása veszélyezteti Izrael jó viszonyát két legfontosabb térségbeli szövetségesével, Jordániával és Egyiptommal. A külügyminiszter, aki épp Gánc elődje volt a vezérkari főnöki tisztségben, egyértelművé tette, nem kíván egyoldalú lépést végrehajtani, el szeretné kerülni a kilátásba helyezett nemzetközi szankciókat (az ENSZ és az Európai Unió is ellenzi az annektálást), Izrael biztonságának, a térség stabilitásának szavatolása érdekében nem mond le az Egyiptommal és Jordániával kialakult együttműködésről.
Gánc a Palesztin Hatósággal való egyeztetés fontosságát is hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a teljes palesztin vezetés első perctől elutasította a tervet, tárgyalni sem volt hajlandó róla, sőt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter telefonhívását sem fogadták a kérdésben. De úgy tűnik, az Egyesült Államok anyagi támogatása van annyira fontos a Palesztin Hatóság számára, hogy egy nappal a kilátásba helyezett annektálási folyamat egyoldalú megindítása előtt, június 30-án meglepetésszerűen közölte Ramallah, kész tárgyalni az izraeli kormánnyal, hajlandó „apróbb határváltoztatásokra” is, de csakis abban az esetben, ha annak alapját az 1964. június 4-én érvényben lévő határok képezik.
Netanjahu esélye a gyors végrehajtása tulajdonképpen a nullára csökkent. Nem csak koalíciós társa vonakodása, hanem amiatt is, hogy már az amerikai álláspont sem egyértelmű. Bár a novemberi elnökválasztásra készülő Trumpnak kezdetben fontos volt a terv végrehajtása, a koronavírus és a Black Lives Matter mozgalom háttérbe szorították annak kampánybeli jelentőségét. Washington már a palesztin féllel való tárgyaláshoz köti a végrehajtást, így kevés esélye van Netanjahunak, hogy egyoldalú lépésére akár a Trump kormányzat rábólintson. Mindemellett az amerikai biztonsági és hírszerzési döntéshozók is, akárcsak az izraeliek fenntartásokkal viszonyulnak az annektáláshoz, attól tartanak, hogy az újabb erőszakhullámot indítana el a Közel-Keleten.
A The Jerusalem Post amerikai forrásokra hivatkozva kedden arról írt, július 1-én vagyis szerdán Netanjahu nem terjeszti elő szavazásra az annektálást, csupán egy bejelentést fog tenni a knesszetben a kérdés kapcsán.
