A harmadik helyen végzett a szombaton véget ért bajnokságban az 1800 lakosú Felcsút helyi csapata. Az az együttes, amely az Aranycsapat legendájának, Puskás Ferencnek a nevét viseli, mindezt úgy, hogy a nemzet Öcsije valószínűleg azt sem tudta, hogy létezik ilyen település az országban. Nem jellemző sem itthon, sem külföldön, hogy egy klub más csapat kiválóságának a nevét orozza el, ahogy az sem, hogy politikus lakóhelye határozza meg, hol lesz élvonalbeli csapat.
Orbán Viktor miniszterelnök, az akadémia alapítója az induláskor még azt mondta, nem cél az NB I, Felcsúton az élvonal számára képeznek majd játékosokat és tehetséges magyar fiatalokra épül a csapat, amelynek helye az NB II. középmezőnye. Ebből mára semmi sem maradt, bár a sportnapilap azt írta a Felcsútot méltató főszerkesztői jegyzetben, hogy a Freiburg válogatott támadója, Sallai Roland itt nevelkedett, ez pontosan úgy igaz, hogy a játékos hattól tízéves koráig Siófokon, majd utána három évig Diósgyőrben szerepelt. Tizenhárom évesen került Felcsútra, két évet töltött itt, majd egy év kitérő után még egyet, ezek alapján őt felcsúti nevelésnek nevezni, erős túlzás.
A klub elnöke és főszponzora Mészáros Lőrinc, a leggazdagabb magyar, akinek minden bizonnyal fogalma sincs arról, mikor, honnan, mennyi állami pénz érkezik a számlájára. A hétvégi utolsó forduló után ő adta át a bronzérmeket csapata játékosainak, hogy a saját nyakába is akaszt egyet, ez annyira biztos volt, mint az, hogy nincs olyan közbeszerzés, amelyen ne nyerne, ha elindul.
Mészáros Lőrinc a fideszes érának az a „sportvezetője”, akinek pozíciója van, eleganciája nincs. Kemény Dénes, Wladár Sándor a vízilabdázók, illetve úszók elnökeként sosem volt látható versenyzőivel a dobogón ugrálva.
A felcsútiak 2011 óta 68 milliárd forint (!) állami támogatást kaptak a tao-ból (utánpótlás-nevelésre és létesítményfejlesztésre), ez messze a legtöbb az országban: eközben a belga Double Pass értékelése és az MLSZ statisztikai elemzése szerint is megkérdőjelezhető a nevelőmunka hatékonysága az akadémián. A független és szigorúan szakmai alapon működő Double Pass 2013-ban vizsgálódott először Magyarországon, a cél az volt, hogy meghonosítsa azokat az elveket és módszereket, melyek mentén haladva a magyar felzárkózhatna a német vagy éppenséggel a belga utánpótlásképzés nívójához. Az infrastrukturálisan, pénzben és lehetőségekben magasan a többi akadémia fölött álló felcsúti az első rangsoroláskor (2013-ban) csak a kilencedik helyre futott be. Három évvel később megismételték a felmérést a belgák, a Felcsút 2016-ban a lista hatodik helyére került, ámbátor lehetőségei az eltelt évek alatt csak tovább javultak. A harmadik felmérés eredményét tavaly hozta nyilvánosságra a Double Pass, de ekkor már ki tudja, miért, de nem rangsorolt 1-től 19-ig (őrület, de ennyi fociakadémia üzemel Magyarországon...), csak kasztokat határozott meg. A Felcsút legnagyobb sikereként bekerült a legjobb hat közé, de hogy ott hányadik helyen állt, azt még ma sem tudni.
De nem is kell: beszélnek a számok. A jelenlegi NB I-es mezőnyben a Puskás Akadémiát leszámítva egyetlen klubban sincs olyan stabil kezdőjátékos, aki gyerekkorától Felcsúton nevelkedett volna. Akik egyáltalán eljutottak az első osztályba, azok legfeljebb epizódszereplők.
Eközben a jelenleg Magyarországon bevett akadémiai rendszerű képzést meghaladta a kor: Nyugaton már belátták, fölösleges 14 éves korban vagy még előbb kiemelni a gyereket saját közegéből, hogy ezután egy profi karrier reményében a család óvó féltése, iskolatársak, barátok nélkül teljen el a személyiségfejlődés szempontjából döntő jelentőségi életszakasz. Bármennyire is igyekeznek ezt az akadémia kollégiumában ellensúlyozni, a közeg lényege épp a kíméletlen verseny, a másik legyalulása, legyőzése. Nehezen hihető, hogy az egymásnak konkurenciát jelentő tizenévesekre ez nincs hatással, hiszen mindig keménynek, céltudatosnak kell mutatniuk magukat.
Nyugaton már rég nem a bentlakásos karantént erőltetik, hanem a gyerekeket családoknál helyezik el. Spanyolországban ezt úgy oldották meg, hogy hoztak egy szabályt: a gyereket nem lehet száz kilométeres távolságnál messzebb elhelyezni. Ezért például a Barcelona vagy a Real Madrid számtalan fiókcsapatot üzemeltet az országban, a központba pedig már tényleg csak a legtehetségesebbek kerülnek be. Az alacsony hatékonyság mellett az is hibapontja a magyar rendszernek, hogy azok, akik nem kellenek, elkallódnak: ilyenkor jön az osztrák harmadosztály vagy a magyar megyei bajnokság. Mivel az akadémián eltöltött idő alatt kortársaikhoz képest hatalmas tudásbeli hátrányba kerültek, az egyetemi tanulmányok csak a legritkább esetben szerepelnek a lehetőségek között. Szakma és iskolai végzettség nélkül esélytelen a munkaerőpiacon álomállást találni. De mire itt tart a fiatal, addigra már az ország tíz és tízmilliót költött közpénzből a képzésére. De ezt a tudást legfeljebb a lakossági fociban fogja kamatoztatni.
