Előfizetés

Hangáék kikaptak a spanyol bajnoki döntőben

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.01. 06:16
Hanga Ádám
Fotó: Joan Valls / Urbanandsport / AFP / NurPhoto
A 31 éves magyar légiós három pontot és három lepattanót gyűjtött előző csapata ellen.
A Hanga Ádámmal felálló Barcelona 69-67-re kikapott a Baskoniától a spanyol kosárlabda-bajnokság keddi döntőjében. A 31 éves magyar légiós – aki bekerült a szezon legjobb tíz kosarasa közé – három pontot és három lepattanót gyűjtött előző csapata ellen. Az Európa legerősebb bajnokságának tartott ACB Liga a koronavírus-járvány miatt egy 12 csapatos, zárt kapus tornával fejeződött be Valenciában. A finálé résztvevői kilenc napja egyszer már összecsaptak a csoportkörben, akkor a Barca 81-75-re nyert, és Hanga csapata legjobbjaként 15 ponttal és 7 lepattanóval rukkolt elő a vitóriai gárda ellen, amelytől 2017-ben igazolt a Barcelonához. A 2019/20-as szezonban a Barcelona és a Baskonia negyedszer találkozott, előzőleg a bajnokságban mindkét alkalommal a katalánok nyertek, az Euroligában viszont a baszkok bizonyultak jobbnak. A keddi csata fordulatosan indult, a katalánok 9-15-ös hátrányból 22 pontot dobtak, amelyre csak nyolc érkezett a túloldalon. A 39-33-mal zárult félidőben Hanga bő tíz percet töltött a pályán, ezalatt dobott egy triplát, emellett szedett két lepattanót. Térfélcsere után fej fej mellett haladtak a csapatok, a budapesti kosaras öt percet kapott a harmadik negyedben, és főként védekezésben jeleskedett. Az 51-51-ről induló zárószakaszban a 35. percben kipontozódott a Barcánál az idény legjobbjává választott spanyol Nikola Mirotic, de a csapat tíz másodperccel a vége előtt egyenlített (67-67). A Baskonia 3 másodpercnél dobott egy duplát, amire a katalánoknak már nem volt válaszuk. A spanyol liga legrégebbi, 1926-ban alapított klubjaként ismert gránátvörös-kékek legutóbb 2014-ben ünnepelhettek bajnoki címet – a 18-adikat –, azóta háromszor kikaptak a döntőben a Real Madridtól, ezúttal pedig a Baskoniától. Hanga előzőleg kétszer (2018, 2019) elhódította a Király Kupát a Barcával.

Sokan koronavírus-fertőzöttek lettek a váci kézilabdacsapatból

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.06.30. 12:48

Fotó: Facebook/Váci Női Kézilabda Sportegyesület
Szerencsére már mindenki jól van.
A Váci NKSE felnőtt csapata május 25.-én kezdte el újra az edzéseket a korona vírus okozta leállás után, a lagnagyobb gondosság mellett, írja az egyesület közleménye. (Heti két alkalommal vértesztet végeztek, minden nap mérték a játékosok hőmérséklet és a szakmai stábét is, illetve fokozattan ügyeltek a kézfertőtlenítésre.) Ennek ellenére a múlt héten több játékosunknál jelentkeztek minimális COVID-19 tünetek (íz- és szagérzékelés meggyengülése), és a teszt 10 főnél mutatta ki a korona vírus fertőzést. A szakmai stáb összes tagja és néhány játékos teszt eredménye viszont negatív lett. A pozitív teszt eredményt kapott játékosok már teljesen tünetmentesek, jól vannak, azonban a szabályok szerint két hétig karanténba lesznek. 

Három döntő egy napon

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2020.06.30. 10:30
WORLD CUP-1954-HUNGARY-URUGUAY
Fotó: STAFF /
Minden idők ötödik legjobb mérkőzésének választották Angliában az 1954-es magyar-uruguayi labdarúgó-világbajnoki elődöntőt.
Tessék a naptárra nézni illő tisztelettel! Mert június 30. az a nap, amelyen a valaha oly dicsőséges magyar labdarúgó-história legnagyobb sikerű mérkőzését játszották. Ilyen meccs csak kettő lehet: az 1938-as és az 1954-es vb-elődöntő. Amivel az ötvennégyes ütközet megelőzi a tizenhat évvel korábbit, az az, hogy Lausanne-ban a világbajnoki cím védőjét múlták felül honfitársaink, akik a negyeddöntőben az előző torna másik döntősét, Brazília csapatát győzték le. A magyar–uruguayi találkozót a Telegraph 2007-ben (!) minden idők ötödik legjobb futballmeccsének választotta. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány már a helyszínen azt mondta a kétszer negyedórás hosszabbítás után kivívott 4:2-ről: „Soha nem látott nagy mérkőzést szurkoltam végig.” Hozzátette: „Kocsis Sándor egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtott.” Pedig Kocsisnak a játék közben behúzott egyet Luis Cruz, ezért Kreisz Lászlónak a döntő előtt ki kellett húznia a csatár fogát. „Először tettem ilyet harmincéves sportorvosi praxisomban” – mondta a doktor. A százhúsz perctől az egész világ odavolt, mindenfelől zúdult az áradozás. A zürichi Sport azt írta: „Bravó mindkét együttesnek! A sport nagy győzelmet aratott e mérkőzésen.” Az AFP francia hírügynökség így méltatta a meccset: „A vb-döntőnek is beillő mérkőzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A világbajnoki cím védője azzal a csapattal találkozott, amely legméltóbb utóda lehet a világ labdarúgásának élén.” A Reuters brit hírügynökség korabeli összefoglalója szerint „minden szépséget megtalált a néző e küzdelemben, amelyből a taktikailag és erőnlétben jobb magyarok kerültek ki győztesen, teljesen megérdemelten.” A Tribune de Lausanne ekképpen bókolt: „Le a kalappal az előtt a csapat előtt, amely Uruguayt és Brazíliát is legyőzte!” A Solothurner Zeitung „a vb legizgalmasabb, legszínvonalasabb mérkőzését” látta, míg a francia L'Equipe azt fogalmazta meg: „Magyarország válogatottja egy hét alatt három vb-döntőt játszik.” Három lett volna az igazság... Vittorio Pozzo, az 1934-ben és 1938-ban vb-aranyérmes squadra azzurra szakvezetője kijelentette: „Most teljes egészében valóra válik 1952-es jóslatom, amely szerint a magyar csapat viszi el a pálmát az olimpiai futballtornán, legyőzi Londonban Anglia legjobbjait, és megnyeri a világbajnokságot.” Roque Maspoli, a megbabonázott uruguayi kapus hasonló szellemben nyilatkozott: „Egész vagyonomat feltenném a magyar csapat világbajnoki győzelmére.” Kár, hogy mindketten vesztettek (volna) honfitársainkkal együtt. Ám az elődöntőben még minden rendben volt. Sebes Hidegkutit játszatta Puskás pozíciójában, és Palotást rendelte vissza Bozsik mellé. A szisztéma működött: Czibor, valamint Hidegkuti góljával a második félidő elején 2:0-ra vezetett a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Zakariás, Lantos – Bozsik, Palotás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor összetételű tizenegy. Az utolsó negyedórában azonban Juan Hohberg duplázott, így ráadást kellett játszani a lausanne-i esőben. Juan Schiaffino a századik percben a jobb kapufára lőtt (huh....), majd Kocsis Sándor a 110. és a 117. percben egyaránt Maspoli hálójába fejelt. Grosics Gyula, a másik kapus úgy érezte: „Kettő-null után mintha megállt volna az idő.” A lelátón drukkoló Puskás Ferenc azzal viccelt: „Ilyen sokszor még egy meccsen sem lendítettem lövésre a lábam.” Bozsik József pedig a következő szavakkal summázott: „Az uruguayiak ugyanúgy futballoznak, mint mi. Csak mi egy kicsit jobban.” A győzelem nyomán idehaza közzé tették, hogy „az ország szinte valamennyi italboltjában, éttermében, cukrászdájában és szórakozóhelyén” hallható a rádió közvetítése a vb-döntőről. Csakúgy, mint a fővárosi fürdők közül a Palatinuson, a Gellértben, a Szabadság (Dagály) fürdőben, Pünkösdfürdőn és a csillaghegyi strandon. Több vidéki városban a főtérre helyezték ki a megafonokat. De négy nappal később már nem született diadal. Ám az elődöntőről még 2014-ben is az jelent meg a brit sajtóban: „Mindkét csapat nagyszerűségének emlékműve marad.” Szép volt, fiúk!