A Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) Irodalmi Export-Import Igazgatósága április végén hirdette ki első fordítástámogatási pályázatának eredményét, amelyet hamarosan újabb hagyományos fordítás- és kiadástámogatási pályázatok követnek, valamint újdonságként olyan pályázatok, melyek junior és senior fordítók, magyar könyvkiadók, illetve klasszikus és kortárs magyar darabokat bemutatni tervező színházak és színtársulatok részére szólnak. A PIÜ által az első körben támogatott művek listája széles merítés, a harmincegy könyv között szerepelnek klasszikusok, többek között Szerb Antaltól az Utas és holdvilág, Kosztolányi Dezső 1907-es Négy fal között című verseskötete, Szabó Magdától Az ajtó, valamint számos kortárs szerző, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Szvoren Edina, Bartis Attila és Totth Benedek művei.
Szakmai szempontból meggyőzőnek tartja a megítélt fordítástámogatások listáját Czinki Ferenc, a Szépírók Társaságának alelnöke és a nemzetközi kapcsolatok felelőse is, hiszen sok jó könyv és már bizonyított műfordítók szerepelnek rajta, továbbá örvendetes, hogy a kortárs magyar irodalom és irodalomtörténet értékei egyaránt megtalálhatók a listán. Czinki szerint ha a fordítástámogatási döntések színvonala ilyen marad, az elégedettségre adhat okot. Elmondása szerint a Szépírók Társasága azonban aggasztónak találja a kormányzati szakpolitika központosítási törekvéseit és a Petőfi Irodalmi Múzeum kultúrpolitikai „erőközponttá” alakítását, ami helyett egy transzparensebben és kevésbé centralizáltan működő kultúrafinanszírozási rendszer lenne a jobb megoldás.
Utóbbi problémát jelzi, hogy a fordítástámogatásokról szóló döntések előkészítésében a Szépírók Társasága mellett más, jelentős írószervezetek sem működhettek közre, ami akkor is aggasztó jel, ha egyébként az eredmény szakmai szempontból egyáltalán nem kifogásolható. Az alelnök szerint a nemzetközi könyvpiacot amúgy is lehetetlen nemzeti kultúrpolitikai érdekek alapján befolyásolni, hiszen ott tényleg csak a minőség és az eladhatóság számít. – Fölösleges volna a Petőfi Irodalmi Ügynökségnek árral szemben úsznia, és úgy néz ki, hogy a fordítástámogatásokat illetően nem is ebben gondolkodik – állítja Czinki.
A Belgrádban élő Pataki Angéla, aki szerb és horvát nyelvre fordít, valamint a támogatási listán szereplő Szöllősi Mátyás Váltóáram című novelláskötetét ülteti át szerb nyelvre, szintén fontos kezdeményezésnek tartja a pályázatot. –Fordítástámogatási pályázatokra szükség van, mivel a kiadók többsége saját erejéből nem tudná megjelentetni a kívánt köteteket – mondja Pataki, aki szerint ez nemcsak a szerb és a horvát, de az egész délszláv könyvpiacról is elmondható. Fordításra pedig inkább azoknak a könyveknek van esélye, amelyeket korábban már átültettek angol vagy német nyelvre, esetleg elismerést kaptak, mint például Szöllősi említett kötete, ami 2017-ben elnyerte a Margó fesztivál legjobb első prózakötetesének járó díját.
Pataki szerint noha a munkája nem könnyű, a fordítás nehézsége a közhiedelemmel ellentétben nem a szövegben van. – Ehhez a munkához állandó és erős koncentrációra van szükség, valamint magasfokú rutinra – állítja Pataki, aki szerint kitartás nélkül nem lehet lefordítani egy könyvet. A munkánál továbbá fontos, hogy a fordító mindvégig a háttérben maradjon, helyette az író stílusa és kvalitásai kerüljenek előtérbe, amihez azonban ismerni kell a szerző személyiségét, a műveiben előforduló témákat, valamint tisztában kell lenni a könyv keletkezési körülményeivel, és azzal a társadalmi közeggel, melyben megszületett.
A szakmai tudás mellett pedig a jó szervezési készség sem árt, hiszen a szerkesztőkkel, a kiadókkal és a szerzőkkel folyamatosan kell tartani a kapcsolatot, és ajánlani az anyaországokban már befutott köteteket. Utóbbi azért is fontos, mivel sok esetben akár évekbe is telhet, mire egy fordításra rábólint egy kiadó. Így járt Pataki is, mikor elkezdte ajánlani 2009-ben Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényét több zágrábi és belgrádi kiadónak, míg végül 2011-ben megjelenhetett a mű Pataki által fordított horvát változata.
Pataki Angéla 1968-ban született Törökbecsén. Harminc éve Belgrádban él, szerb és horvát nyelvre fordít.
