Vidnyánszky Attila;Kaposvári Egyetem;Színművészeti Egyetem;

Vidnyánszky Attila: Megpróbálnak egymás ellen kijátszani

Megszólították, hogy vegyen részt a Színház-és Filmművészeti Egyetem átalakulása után létrejövő alapítványi kuratóriumban – mondta Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatója szerint nyitni kellene az intézményben, és többféle értékrendre lenne szükség. Kérdeztük arról is, miként éli meg, hogy fia lojális az egyetemhez.

Naponta bokszol?

Nem, kétnaponta püfölöm a zsákot, edzek.

Újra sikerült ringhelyzetbe hoznia magát a közéletben is, hiszen súlyos adok-kapok alakult ki a Színház-és Filmművészeti Egyetem (SZFE) átalakításával kapcsolatban is. A Magyar Teátrumi Társaság (MTT), amelynek az elnöke, miért szállt bele ebbe a harcba?

Az MTT feladata, kötelessége szakmai kérdésekben állást foglalni. És ez sem most kezdődött, hanem legalább tíz- tizenöt éve. Az előző rektorokkal többször is tárgyaltam. A színművészetin a drámainstruktor képzést Balázs Péter, a szolnoki színház igazgatója kezdeményezte, hogy azok, akik hosszú évek óta szolgálnak egy-egy színházat, diplomához juthassanak. Megállapodtunk Ascher Tamással, hogy 5-8 év múlva indulna újra ilyen osztály. Ezt az ígéretet sem tartották be, mert azóta is futnak ezek az osztályok.

Az mit jelent, hogy ezt se?

M. Tóth Géza korábbi rektorral többször találkoztam, beszélgettünk, hogy miként lehetne a SZFE áldatlan infrastrukturális helyzetén javítani. A minisztérium telket ajánlott a Nemzeti és a Müpa mellett erre a célra. Ma egy irodaház épül ott, ahol már javában működhetne a korszerű egyetem.

Erre az egyetem vezetői másként emlékeznek, azt írja egyikük, hogy olyan ajánlatot kaptak, amit képtelenség lett volna elfogadni.

Komoly politikai szándék mutatkozott arra, hogy ez a helyzet megoldódjon, lett volna pénz is a beruházásra, de akkor is rövidlátó politikai, ideológiai döntés született az egyetem részéről.

A vádak helyett megfogalmazná, hogy mi a konkrét probléma a színművészeti egyetemmel?

Amit a teátrumi társaság hangoztat, azok nem vádak, hanem tények.

Én inkább számháborút látok és azt, hogy mind a két oldal mondja a magáét, és az érvek teljesen eltérőek, miközben a térfoglalás szándéka az önök részéről egyértelműnek látszik.

Egyáltalán nem erről van szó. Régóta kérjük az egyetem vezetését, hogy legyenek nyitottabbak. Legyenek készek a párbeszédre...

De ön is tartott kurzust például Máté Gábor osztályában.

Valóban tarthattam egy másfél hónapos kurzust. De én rendszerszintű kérdésekről beszélek. Például arról, ki indíthat osztályt. Évekkel ezelőtt ajánlottam Szarvas Józsefet és Nagy Marit. Nem hiszem, hogy szakmailag bármelyikükkel gond volna. Nem fogadták el. Legyen olyan osztály, amely a Katonához, az Örkényhez, a Radnótihoz kötődik, de az képtelenség, hogy a Nemzetihez vagy az Operettszínházhoz ne tartozzon soha egyetlen osztály sem. A szűkülő tendencia bizonyítéka – ezt az érintettektől tudom –, hogy még a Vígszínházhoz köthető osztály indítása is veszélybe került: komolyan felmerült, hogy már Hegedüs D. Géza sem indíthatna osztályt.

De önnek ott van Kaposvár. Ott az egyik vezetője a színészeket képző egyetemnek. A mostani átalakítással bekapcsolódna a színművészeti egyetem vezetésébe is? Emlegetik a nevét, mint a leendő alapítványi kuratórium tagja, vagy vezetője.

Mit jelentsen az, hogy „nekem ott van Kaposvár”? A magyar felsőoktatás legfontosabb intézményét érintő elvi és szakmai kérdésekről van szó, amelyekben ahogyan az MTT vezetőjeként, de a Nemzeti igazgatójaként és rendezőként én is kifejtem a véleményem, ezt bárki más is szabadon megteheti. És valóban megszólítottak ez ügyben.

Amióta a Nemzetit vezeti, szerződtetett a színművészetin végzett növendéket?

Az elmúlt öt évben egyetlen diák került hozzám a Színművészetiről, de őrá még Debrecenben figyeltem fel. Öt fiatalt is megszólítottam, hogy jöjjön hozzánk – hiába.

Miért?

A Nemzetihez, vagy ehhez az oldalhoz elköteleződni még ma is kockázattal jár. Csak egy példa: nem kerülsz be tévés, filmes produkciókba.

A színművészeti egyetem vezetői nem azt mondják, hanem hogy bizonyos vidéki színházak szívesebben szerződtetnek Kaposváron végzett diákot, de önnél is több volt diákja játszik, sőt már rendez is.

Igen, és Kaposváron volt színészosztálya Cserhalmi Györgynek és Eperjes Károlynak is, akik pedig teljesen mást gondolnak a világról, hitről, nemzetről és hazáról. Az SZFE-n Kerényi Imre volt az utolsó, aki nyíltan vállalta jobboldali meggyőződését és osztályt vezethetett, de elküldték, amikor diplomázott az osztálya. Mindenki tudja, hogy az oktatással egyfajta értékrendet is átadunk a diákjainknak. De egyetlen felsőoktatási intézményben sem lehet ez kizárólag egyetlen értékrend. Ehhez nyitottnak, a tanároknak is sokfélének kell végre lenni.

Ha már említette az osztályvezetést, a pesti színművészeti egyetemen Hegedűs D. Gézának épp az ön fia, ifj. Vidnyánszky Attila lesz a tanársegédje. Ez nem jelent némi nyitottságot?

Ahogy mondja: „némi” nyitottságot, de távolról sem strukturálisan értelmezhetőt. A fiam emellett felmondta a gólyaesküt is az egyik legutóbbi kampányvideón! Rendkívül nagyra becsülöm a saját intézménye iránti lojalitását, és azt, hogy a maga értékrendjét képviselve részt vesz az ottani képzésben. Sokat beszélünk, vannak vitáink, és sok dologban egyet is értünk. Így normális.

És az ön fia akkor hogyan illeszthető be abba, amit mond, vagy átállt a túloldalra?

Megint ez a kényszerű besorolás! Mi az, hogy átállt? Ön szerint előtte hol állt? Nem tartom ízlésesnek, hogy megpróbálnak egymás ellen kijátszani, összeugrasztani minket.

Akkor őt nem sikerült meggyúrni?

Ezek szerint volt ilyen szándék? Szuverén alkotó, a rendezései mind erről tanúskodnak.

És az egyetemen mit kapott?

Ezt tőle kell megkérdezni.

Önök azt írják, hogy a színművészetiről nem mennek vidékre a végzősök, csak bizonyos színházakba.

Miért, nem így van? Vidékre Szombathelyre, Miskolcra és Szegedre mennek. Nézzük a számokat! Az elmúlt öt évben a Magyar Teátrumi Társaság 21, fővárosi és vidéki kőszínházának több mint 200 előadásából mindössze hármat állított színre az SZFE- ről kikerült pályakezdő rendező, és egyiküket se hívták meg újabb rendezésre ugyanoda. Az utóbbi öt évben csupán 11-en szerződtek az MTT budapesti és vidéki teátrumaiba az SZFE osztályaiból, ezzel szemben Kaposvárról nagyságrendekkel többen.

Ha már hazugság: a pesti aszfaltra a színművészeti hallgatói kiírták, hogy „Vidnyánszky Attila hazudik”. Ezzel ön hogyan néz szembe?

De azt nem írták ki, hogy miben. Én is szeretném, ha egyszer végre kiderülne, hogy ki és miben hazudik. Amikor Palkovics miniszter úrnál találkoztunk a diákokkal, kiderült, menekülnek meghallgatni az érveinket. Szomorú látni az igazodási kényszert, ami lehetetlenné teszi párbeszédet. De azt is elmondták, hogy vannak kaposvári diákok, akik támogatják a mozgalmukat. Ezt jó volt hallani, erre nagyon büszke vagyok, mert nálunk lehet másként gondolkodni. Erre neveljük őket. Ez az SZFE-ről nem mondható el.

A Déryné program is harci tereppé vált. Nem gondolja, hogy szűk körűre sikerült a program elindítása?

Egyáltalán nem. Számunkra siker, a vidéki Magyarország számára hatalmas lehetőség, hogy több mint 400 előadás jelentkezett a programba, és félezer vidéki befogadó intézmény várja a produkciókat. Arról nem tehetek, hogy bizonyos színházak bojkottálták a pályázatot. Az inkubátor fejezetben pedig nyert például az alternatív K2 színház. Fontosnak tartották a részvételt, jó volt a pályázatuk, bekerültek.

A színművészeti egyetemért a pénteki parlamenti szavazás előtt újra tüntetnek majd a diákok. Ön szerint, mi hozna megnyugvást?

Az SZFE a képzés csúcsintézménye. Mindenkinek az az érdeke, hogy legyen valódi, érdemi párbeszéd a megújulás módjáról.

De egyelőre egy javaslatukat sem fogadták el.

Meggyőződésem, hogy lehet ez az egyetem jobb. Pár hónappal ezelőtt találkoztam a kancellár jelenlétében a másik rektorjelölttel, Bagossy László rendezővel, aki maga is elismerte az intézmény zártságát. Az ő rektori pályázata a változás lehetőségét és szándékát tartalmazta. Ám vele szemben Upor Lászlót támogatta a szenátus, aki a változatlanság híve. A párbeszédet fent kell tartani, de ehhez a másik félre is szükség van.

NévjegyVidnyánszky Attila 1964. március 8-án született a kárpátaljai Beregszászban. 1992-ben szerzett rendezői diplomát Kijevben. Ezt követően megalapította a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat. 1999-től a régi Nemzeti Színházban, 2000-től a Pesti Magyar Színházban állított színpadra darabokat. 2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház vezető rendezője volt. Hét évig vezette a debreceni Csokonai Színházat. 2013-tól a Nemzeti Színház igazgatója. A Magyar Teátrumi Társaság elnöke és a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese. A Kossuth-díjat 2011-ben vehette át.
Kossuth-díjasok is tiltakoznakAz interjú elkészülte után hetven népszerű és tekintélyes színész, rendező, író, költő, zenész – köztük harminc Kossuth-díjas művész, így Rudolf Péter, a Vígszínház új igazgatója, továbbá Cserhalmi György, Jordán Tamás és Molnár Piroska, a nemzet színészei – tette közzé nyílt levelét, amelyben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől azt kérték: vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) alapítványi fenntartásba adná át. A jogszabálytervezetről eredetileg tegnap szavazott volna az Országgyűlés, ám a döntést péntekre napolták. Aznap délelőtt tíztől a színművészeti diákjai a Parlament előtt fognak tüntetni.