„Legújabb Dux-lemezünk műsorának gerincét a rajta szereplő két magyar mű adja. A hollywoodi filmzeneszerzőként világhírűvé vált Rózsa Miklós Concertójára néhány éve akadtam rá, és csodálkozom, hogy előttünk még egyetlen hazai együttesnek sem jutott eszébe, hogy műsorára tűzze. Jelentős és jellegzetesen magyar hangvételű műnek tartom, amelyben a hazai íz egyedülálló módon találkozik Rózsa amerikai koloritjával. Orbán Györggyel már több mint két évtizede vagyunk kapcsolatban. Sopra canti diversi című művét az Erdődy Kamarazenekarnak ajánlotta” – meséli Szefcsik Zsolt, az együttes alapítója és művészeti vezetője. „Simon Laks már nem az első emigráns lengyel szerző, akinek alkotásait bemutatjuk: ilyen volt az előző Dux-lemezünkön szereplő Alexander Tansman is. Ők a 20. század közepének olyan lengyel alkotói, akiknek jelentőségét hazájukban is csak az elmúlt években kezdték felfedezni. Wojciech Kilar műve, az Orawa viszont népszerű darabnak számít Lengyelországban. Itthon alig ismert, pedig annak a tátrai tájnak, Árva megye északi részének szépségét mutatja be zenei eszközökkel, amelyet éppen száz éve, a trianoni békediktátummal csatoltak Lengyelországhoz” – folytatja az áttekintést a hegedűművész.
Az Erdődy Kamarazenekar 2003-ban került kapcsolatba a varsói Dux Classics hanglemeztársasággal, amelynek kiadványait világszerte – így az amerikai és a távol-keleti piacon is – terjesztik. A Dux-albumokon mindig arra törekednek, hogy nagyjából fele-fele arányban szerepeljenek lengyel és magyar szerzők alkotásai. Az együttesnek emellett számos CD-je jelent meg a Hungarotonnál, amelyeken főleg 18-19. századi szerzők magyar vonatkozású műveit rögzítették – világpremierként. „A 2000-es években ezek iránt jelentős érdeklődés mutatkozott világszerte. Saját kutatásaink alapján választottuk ki a darabokat, s több felfedezésünkkel sikerült megelőznünk nagy nyugat-európai kiadókat is.” Az egykor Pozsonyban élő bécsi klasszikus mester, Johann Nepomuk Hummel egyik miséjét például világelsőként, egy évvel korábban jelentették meg CD-n, mint a Richard Hickox vezette Collegium Musicum 90 régizene-együttes a brit Chandos kiadónál.
Érdekes és szokatlan a 26 éve töretlenül működő, koncertező kamarazenekar névválasztása. Erdődy József gróf neve – Joseph Haydn neki ajánlott vonósnégyesei vagy a budavári Erdődy-palota révén – a komolyzene elmélyült ismerői számára sokat jelent, de a szélesebb közönség először nem tudja azonosítani. „Az Erdődy-palotában, azaz a Zenetudományi Intézetben kezdtük tevékenységünket. Innen kaptuk az első, 18. századi magyar szerzőktől származó kotta-ritkaságokat, s itt tartottuk első próbáinkat is. Az Esterházy-család neve – a hazai zeneélet nagyvonalú támogatójaként – jól ismert, ám velük együtt, ugyanebben az időszakban az Erdődyek is sokat tettek a mecenatúra területén. Nevüket mégsem viselte korábban egyetlen hazai együttes sem” – ad magyarázatot Szefcsik Zsolt. Amint lehetségessé válik a koncertezés, a zenekar számos új programot tervez, amelyek között ifjúsági sorozat és egyházzenei hangverseny is szerepel.
