Éppen beértem, öt perccel hat előtt, Réka már izgatott volt, hogy hol vagyok, jövök-e egyáltalán, talán elakadtam valahol a városban, vagy hirtelen lemondom, mert ilyen is volt már, hogy valaki egyszer csak lemondta az ügyeletet, hiába jó orvos, hiába becsületes, neki is lehet egyszer elege, és éppen szombaton este. Ez is természetes, egész heti munka után, és egy egész heti munka előtt, ebben a munkában nincs kiengedés, hogy kimegyünk egyet sörözni meg dumálni egy kicsit, ezt végig kell húzni, keményen.
Otthon hagytam Ferit, megszokta már az ilyesmit, aki orvost vesz feleségül, az megszokja, hogy van éjszakai ügyelet, és van szombat éjszakai ügyelet, ami után nincs rendes, kiszámítható vasárnap. Panaszkodjak neki? Mondjam azt, hogy milyen nehéz éjszaka volt? Úgyis tudja, és nem lesz könnyebb nekem sem attól, hogy elmondom. Egész nap panaszokat hallgatok, ez a munkám.
Mi a panasza? Néha nem könnyű pontosan megfogalmazni, mert sokszor nem az az igazi panasz, amit elmondanak, a panaszoknak is vannak rétegeik és mélységeik, egy fejfájás, egy rosszullét, egy szédülés mögött néha évek és életek vannak, amikről nem lehet így, egy ügyeleti rendelőben beszélni. Az embereknek sok panaszuk van, a kapcsolatok különös hiányérzetei és hullámvölgyei, amiből nem érzékelnek mást, mint pillanatnyi csalódást és szorongást, hogy nem megy úgy valami, ahogyan régen. A gyerek már nem jön haza időben, vagy egyáltalán nem jön haza, hibáztak-e a nevelésben vagy ez a törvényszerű, nem tudják, mert sehol és senkinek nem tudják végigmondani a történeteiket, mert mindenkinek csak a saját története az érdekes, azt szeretné elmondani, akár beismeri, akár nem, és a nem-beismerés és a nem-elmondás még keservesebb. Az is panasz, a hallgatás, hogy már nem vagyok az, aki szeretnék lenni vagy akinek hittem magam, már nem vagyok a példamutató apa, nem vagyok a megbízható férj, vagy a vonzó feleség, ami régen voltam vagy aminek régen hittem magam.
Itt, az ügyeletben csak panaszok jönnek elő, tünetek, amiket kezelünk, mert máshoz nincs sem erőnk, sem időnk, sem kedvünk, hiába vezető valaki egy munkahelyen, hiába van nagy irodája és szolgálati autója, semmit sem ér, ha van közben egy panasza. Érzi, hogy a teljesítménye lankad vagy a munkája érdektelen, vagy már a házasélet is csak kötelesség. Egy beosztott, akit a főnökei leintenek, mert nem szeretik, ha okos gondolatai vannak. Hogy kárpótolnia kéne magát a családi ridegség miatt, vagy hogy meg kell látogatni anyukát a többi öreg között az otthonban, pedig anyuka meg sem ismeri már, vagy csak ostobaságokat kérdez, de a lelkiismeret hajszolja, hogy ott legyen. Ezek mind panaszok, amiket senki sem hallgat végig. Elnéző legyen-e a gyerekkel vagy szigorú? A Másik Szülőre néz, hogy mi legyen, de a Másik Szülő is tanácstalan. Maradnak a panaszok, a tünetek, magas vérnyomás, fejfájás, álmatlanság, a kényszer, hogy csinálni kell a dolgokat, és nem lehet panaszkodni, csak itt.
Hajnali négy óra.
Másodpercekre lehunyja a szemét.
Sokan várnak még, mondja Réka.