Ingatag talapzat - brossúramondatok az egyik legnagyobb magyar fesztiválról

Dokumentumfilmnek vagy kultúrtörténeti alkotásnak kevés, PR-műnek unalmas, emlékidézésre azonban alkalmas volt a Lesz VOLT.

A dacosaknak, akik az egész világgal szembeszállva úgy döntöttek, hogy nem vesznek tudomást a koronavírus-járványról; akik híreket kizárva, home office-ban dolgozva vagy online tanulva élték mindennapjaikat úgy, mintha saját döntésük következtében vonultak volna karanténba; a kultúrára éheseknek, akik szerették online koncerteket, streamingszolgáltatók adta filmeket, felvételről látható színházi előadásokat és az évek óta idő hiányában csak félretett könyvek olvasását, azzal is szembesülniük kellett, hogy Covid az akár több évtized alatt kialakult nyári szokásaikat is keresztülhúzta. Ahogy a világban mindenütt, Magyarországon is elmaradnak a nagy nyári fesztiválok, köztük a legotthonosabb, a VOLT is. Idén nem léphetett fel Sopronban Lenny Kravitz, a My Chemical Romance, Marshmello és nem volt látható még vagy 200 hazai és nemzetközi produkció sem.

„2020. július 4. Sopron. A nagyszínpadon a Halott Pénz játszik” - jön az utolsó este normális esetben – idén nem így alakult” - kezdődött a Lesz VOLT című másfél órás film, amelyet szombat este a soproni Fő téren és a budapesti Akvárium klub teraszán, vasárnap este az M2 Petőfi TV-n mutattak be. A Könyves Dina rendezte filmben a két alapító-főszervező Lobenwein Norbert (Noresz) és Fülöp Zoltán, a popkulturális újságíró, Ligeti Nagy Tamás, és számos zenész, állandó fellépő: Müller Péter Sziámi, Marsalkó Dávid (Halott Pénz), Ákos, Lovasi András, Lábas Viki (Margaret Island), Fluor Tomi szólalt meg többi között.

És mondták azokat a mondatokat, amelyeket bármely sajtós bármely rendezvény bármely sajtóanyagába gondolkodás nélkül bele tud írni: „Mérföldkő”, „A fesztiválok határozzák meg a zenekarokat”, „Egy ilyen találkozás felhelyezhet minket mások térképére”, „Életérzést tud adni”. Halhattunk szellemes megjegyzést a színpadról: „El ne ázzon az összes hangszer, én még bírom, de én nem vagyok hangszer” és nehezen értelmezhető mondatot: „Pont egy ilyen himnuszíró típus vagyok, könnyen írok himnuszokat”.

Az alapítók meséltek a romantikus múltról, a gimnáziumban született ötletről, a lakásból zajlott telefonokról, a névadásról. Megismerhettük a sztorit, amikor a Petőfi TV zenei díjátadón Lábas Viki véletlenül összetörte Marsalkó Dávid díját, és azt is, hogy amikor tízezer lufit engedtek fel a Halott Pénz Valami van a levegőben száma elhangzásakor, még a gitáros is a lufikat nézte.

Felidézték a gyakran visszatérő Prodigyt, bevillant Mano Chao koncertje, és emlékezhettünk 2017. június 28-ra, amikor „régi adósságát” törlesztve zenélt a Linkin Park. „Hihetetlen, csodálatos élmény volt, mindannyiaotokat nagyon szeretünk” - kiáltotta az elképesztő koncert végén a színpadon Chester Bennington énekes, aki nem egészen egy hónappal később véget vetett életének.

Épp, hogy megemlítették az efZámbó István képzőművész alkotta különleges VOLT-székeket, amelyeket a fellépő sztárok névjegyeikkel, rajzaikkal láttak el, de nem esett szó a képzőművészeti projektekről, Trabant-festésekről és kiállításokról. Hallhattuk, hogyan aránylik egymáshoz a szponzorok és a világsztárok száma, illetve a jegyárak, és jól megdicsérték a főszponzort. Felidéződtek a kezdeti botladozások, egy konfliktus, amely a hosszas időhúzás miatt a fesztiválról fellépés nélkül lelépett Müller Péter Sziámi és a szervezők között alakult ki. Evidenciaként beszélt Noresz arról, hogy a győri megyés püspök tiltakozott Marilyn Manson fellépése ellen, de egyetlen értelmező mondat nem hangzott el az okokról.

Szó sem esett az időnként felmerülő problémáról: jót tesz-e a Lővéreknek a fesztivál, a városnak az egy hét alatt betóduló százezres tömeg, a szanatórium lakóinak a döngő erdő. És nem, egyetlen mondat, szó és hang nem hangzott el a tavalyi évről, amikor a rendszerváltás 30. évfordulójára emlékeztek sokak szerint propagandát sugározva. Arról, hogy volt, aki lemondta fellépést emiatt, mások Schmidt Máriát és a NER-t kiáltottak. Mintha meg sem történt volna az, amitől Budapesten hangos volt a média és amit a Sopronban bulizók egy része észre sem vett. És épp ez az elhallgatás okozhat fejtörést azoknak, akik tavaly nem sodródtak a VOLT ellenes közhangulattal, nem szerettek ki kedvenc fesztiváljukból, mert úgy érezték, hogy többek lettek általa.

A filmmel teremtődhetett volna közösségi élmény, de érzelemmentesek voltak a résztvevők, készülhetett volna hőstörténet, de nem voltak elég magabiztosak a készítők, és lehetett volna őszinte, de nem voltak elég bátrak a megszólalók.

Lobenwein Norbert azt mondta elgondolkodva, hogy „akár hasznos is lehet egy olyan év, amikor egy pillanatra meg tudtunk állni” . Lehet. Ez azonban a Lesz VOLT-ban még nyomokban sem látszott.

Infó:

Lesz VOLT

július 5. 21.05.

M2 Petőfi TV