Meddig van holnap? – Megrendítőnek tűnhet Mats Strandberg gondolatkísérlete, holott elemi kérdéseket tárgyal

Mennyit ér az idő? Van jelentősége önmagunk felvállalásának? Számít, hogy nyer a focicsapatunk? Mekkora erejük van a tetteinknek? Van értelme szerelembe esni? Mit jelent az elmúlás? E kérdések egytől egyig megjelennek a könyv lapjain.

Néhány hónap múlva, egy átlagosnak tűnő napon mindannyiunk élete véget ér. Nem csupán a miénk, a családunk, az állataink, a házunk, az autónk, az okostelefonunk is megszűnik egy pillanat alatt. A Földön fellelhető élet, és annak jelei egyaránt kitörlődnek, csupán a tátongó űr maradnak utánunk. Már a felvetés is elképzelhetetlennek tűnik, Mats Strandberg Amíg élünk című regénye mégis arra vállalkozik, hogy változatokat kínáljon a végnapokra. A Svédországban játszódó történet két fiatal, Simon és Lucinda összefonódó történetét követi végig, amelyet a planétához közeledő üstökösön túl, egy gyilkosság felderítése is keretez. Amikor a járványhelyzet és a karanténlét is kihívások elé állított minket, a svéd szerző gondolatkísérlete különösen megrendítőnek tűnhet, holott elemi kérdéseket tárgyal.

Mennyit ér az idő? Van jelentősége önmagunk felvállalásának? Számít, hogy nyer a focicsapatunk? Mekkora erejük van a tetteinknek? Van értelme szerelembe esni? Mit jelent az elmúlás? E kérdések egytől egyig megjelennek a könyv lapjain, anélkül, hogy a szerző akár kis időre is kiszólna a regényből, pergő fikciót olvasunk, és csak időnként kapjuk fel a fejünket: nem is olyan távoli az elképzelés, mint hinnénk. Az emberi élet önmagában is véges, nem kell hozzá, hogy természeti katasztrófa következzék be. Noha szeretjük hinni, hogy mindez nem fontos, amíg a pillanatnak élünk, közben mégis nagy jelentőséget tulajdonítunk az időjárás előrejelzéseknek: innen tudjuk, hogy eljön a holnap, és a holnapután.

Mats Standberg szereplői egyenként néznek szembe a ténnyel, bármit is tesznek, egy ponton túl nem marad több idő. Üzeneteket írnak a Földön kívül feltételezett lényeknek, próbálnak nyomot hagyni, de végig azt remélik, a tudósok mégiscsak tévednek. A műben nincsenek zombik, és különleges fajok, minden valóságszagú: a környezet megóvása és az identitás felvállalásának égető kérdései épp annyira hangsúlyos szerepet kapnak, mint az emberi kapcsolatok összetettsége, vagy a halál elfogadásának gondolata. Az írás sajátos könnyedségét olykor erőteljes arculcsapások kísérik, ám a nyomozással megfűszerezett fikciós játék fenntartja a lehetőséget, hogy az olvasó bármikor kilépjen belőle. Vagy legalábbis azt hihesse, van kijárat, és ő még holnap is megtudhatja, milyen idő lesz másnap.