Azt hinné az ember, hogy több mint három évtizeddel az 1986 áprilisában bekövetkezett csernobili katasztrófa után újat már senkitől nem hallhat az atomerőmű robbanásról. Az ukrán biztonsági szolgálat azonban rácáfolt erre, amikor júniusban feloldotta a titkosítás alól azt a 229 KGB-dokumentumot, amelyek 1970-től 1986 őszéig tartalmazzák a történteket. A lenta.ru és a zen.yandex.ru orosz hírportálok ismertetőiből kiderült, amit eddig kevésbé tudtunk: már az építkezés hosszú évei alatt olyan megbocsáthatatlan hibákat és szándékos technológiai normasértéseket követtek el, amelyekkel szinte aláaknázták az erőművet.
A csernobili atomerőmű ipari biztonságát a Szovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, a hírhedt KGB felügyelte. Az építkezés megkezdésétől kezdve összesen 9 ezer 294 embert és negyven szervezetet figyeltek meg. Kiszűrték a gyanús vagy nem eléggé megbízható személyeket, feltárták a technológiai normák megsértését, az építkezési anyagok ellopását. Már a hetvenes évek közepén jelentették a központnak, hogy olyan minőségi hiányosságok történnek az építkezés során, amelyek rendkívüli eseményekhez vezethetnek. 1975-ben például a radioaktív-hulladék tároló összeszerelésekor elkövetett hiba veszélybe sodorta az egész környezetet. Mérnöki tervezési hibákat fedeztek fel, és azt is, hogy egyes fontos berendezések illesztésekor eltértek a tervektől. 1976-ban a keringető vízellátás csöveiről jelentették, hogy nem alkalmasak a feladat ellátására, ennek ellenére továbbra is a hibás csöveket szállították le és építették be, minden következmény nélkül.
A biztonságiak szóvá tették a munkások elégtelen szakképzettségét, a technológiai normák semmibevételét, ami a berendezések sérüléséhez vezetett. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy az igazgatóság nem követeli meg elég határozottan a radioaktív biztonsági követelmények betartását. Egy 1981-es jelentésben a belbiztonság emberei arról számoltak be felháborodottan, hogy a vezetés egy izotópokkal szennyezett tóban halat tenyészt, amit aztán a helyi lakosságnak ad el.
A titkosítás alól felszabadított dokumentumokból kiderül, hogy a csernobili atomkatasztrófát megelőzően, 1971-től 1981-ig 29 vészhelyzet történt, amiből nyolc a személyzet hibája miatt következett be. Egyes vezetők az építkezések gyors befejezése érdekében a technológiai normák legdurvább megsértésétől sem riadtak vissza. A második blokk hibás tervezése és az építők gondatlansága is veszélyhelyzetet teremtett.
Az 1979 februárjában, majd nyarán és 1981 áprilisában bekövetkezett vészhelyzetek már előrevetítették a katasztrófa lehetőségét, a vezetők mégsem tették meg a legszükségesebb intézkedéseket sem a hiányosságok felszámolására. Sőt, akkor sem, amikor a KGB 1984-ben tervezési hibák sorát és a reaktor alacsony biztonsági színvonalát tárta fel és ez eljutott az energiaügyi minisztériumig is. A KGB csernobili részlegének vezetője, Viktor Klocsko számos esetben küldött kétségbeesett üzeneteket kijevi feljebbvalóinak, végül is azonban ezeket a figyelmeztetéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
Bár a KGB tisztában volt a csernobili bajokkal, amikor a katasztrófa bekövetkezett, először a terrorcselekmény lehetőségére fókuszáltak, ezt azonban gyorsan elvetették. Maradt az emberi tényező, a technológiai normák megsértése, mindaz, amiről a világ azóta értesülhetett.
A KGB a mentési műveletekről is jelentett. Szóvá tette a szükséges védőfelszerelés és az egészségügyi állomások elégtelenségét, a lakosság tájékozatlanságát, az emberek nem megfelelő elszállásolását, a sugárzás szintjének elégtelen értékelését. A titkos anyagokból az is kiderül, hogy a tragédia után egy ideig senki sem ellenőrizte az erőmű vezérlőpultját. Sokáig tartott, amíg Csernobil tapasztalataiból merítve a többi hasonló típusú erőművet is biztonságosabbá tették. Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy a nagy hatalmú KGB, amely a szovjet rendszerben élet és halál ura volt, miért éppen a legkényesebb, legveszélyesebb területen nem volt képes érvényesíteni az akaratát és a törvényt.
