Nem nyugdíjra gyűjtünk

Nincs túl jó állapotban a hazai nyugdíjpénztári rendszer, és nem látni, hogy miből lesz fizetőképes járadék 2050-ben.

A tavalyi átmeneti év volt a nyugdíjkasszák életében, az idén a Covid-19 vírus nyomában járó gazdasági válság a romló állami szabályozási környezet a tagság elöregedése egyaránt átrendeződést indít el a piacon – olvasható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2019-et értékelő jelentésében. Tavaly év végén még 55 önkéntespénztár működött Magyarországon, a számuk hárommal csökkent, és idén újabb három tűnhet el a piacról, ebből kettő várhatóan beolvadással, egy pedig felszámolással. Az MNB szerint ez a jó irány, ugyanis a sok kicsi pénztár nem tud hatékonyan működni. A jelentés szerint ugyanakkor a cafeteria adózási szabályai úgy változtak, hogy munkáltatóknak nem éri meg fokozni a hozzájárulásaikat. Mindezek miatt feltételezhető, hogy a következő években kevesebb szereplővel letisztultabb lesz az önkéntes pénztári piac – állítja az MNB.

2019-ben az önkéntes nyugdíjpénztári szektorban az egyéni befizetések alig, a munkáltatói tagdíj-hozzájárulások jelentős mértékben csökkentek. 2019 végére az egyéni számlák összesített egyenlege meghaladta az 1 500 milliárd forintot, az egy szerződésre jutó vagyon 11 százalékkal növekedett, így elérve az 1,3 millió forintot, ami lássuk be messze nem elégséges egy tisztességes nyugdíj biztosításához.

Az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatási kifizetések tavaly jelentősen nőttek, 70 milliárd forintot fizettek ki a tagoknak. 2018-ban ez 45 milliárd, 2017-ben pedig 30 milliárd forint volt. Jellemzően hosszabb felhalmozási időt követően nagyobb összegeket igényeltek a tagok, akik egy összegben kérték a kifizetést. A járadékszolgáltatások igénylése továbbra sem népszerű a tagság körében, arányuk elhanyagolható a szolgáltatási kiadásokon belül, amit a számlákon meglévő alacsony megtakarítások is magyaráznak.

Magyarán mind a mai napig nem alakult ki az állami nyugdíjrendszer mellett a valódi kiegészítő nyugdíjbiztosítás, pedig a központ járadékkifizetés csak egyre csökkenő ellátások mellett marad működőképes. A nyugdíjpénztártagokat változatlanul nem a hosszú távú megtakarítás, az öregkorra való felkészülés jellemzi, sokkal inkább egyfajta jövedelemkiegészítésnek tekintik az így megspórolt pénzt. Azaz igénybe veszik az adókedvezményt, a munkáltató támogatást, majd az első adandó alkalommal felveszik a megtakarításukat.

A nyugdíjpénztárak eredményei sem túl fényesek hosszú távon, bár 2019-ben jól teljesítettek, hiszen 9,8 százalékos átlagos nettó hozamot értek el, ami az inflációt is figyelembe véve 5,62 százalékos reálhozamnak felel meg. A pénztárak között ugyanakkor jelentős eltérések vannak. Az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók nettó hozamai 2019-ben 0,05 százalék és 23 százalék között szóródtak. Az MNB szerint idehaza is érvényesül a közismert trend, hogy igazán magas hozamot a nagyobb részvénysúlyú, magasabb kockázati profilú portfóliókkal lehet elérni. Ugyanakkor a nyugdíjpénztárak a biztonságra törekednek, a befektetések 51 százaléka volt állampapírban és alig 6,4 százalékuk részvényekben, míg a különféle befektetési jegyek részaránya 28 százalék volt. A nyugdíjpénztáraknak egyszerre kell a hozamra és biztonságra ügyelniük a befektetési politikájukban, ennek eredménye a 50 százalék feletti állampapír-portfólió. A tavalyi elért hozamokkal szemben a 15 éves reálhozam alig 2,97 százalék, amely ugyan jobb, mint ha valaki a pénzét állampapírban tartaná, de nem sokkal, ez viszont sokat megmagyaráz abból, hogy a magyarok miért nem használják a nyugdíjpénztárakat előtakarékosságra.