Te tudod már, hogy merre kéne menni,
te tudod már, de nem nagyon beszélsz?
Te tudod már, a végzet vége ennyi,
de elnémít a tompa szenvedély.
A szenvedélyek tompa áradása
túlontúl következetes szeszély.
A véletlen a vélt alól kiássa,
a végzetből végzetesen kiér
a más rá nem is hasonlító mása.
A véletlen ege alá beáll,
nem is kell nézni, hogy pontosan lássa,
nem látni semmit, ez most a szabály.
Nem most a most, és mindig van kivétel,
nem türelmetlenkedik a halál,
ha rémülten a múlt mögül kinézel,
a pillantása úgyis megtalál.
Bár megtalál, de elenged azonnal.
Elenged, mégsem vagy szabad.
Rögtön túlad sorsodon nagy haszonnal.
Potyog, potyog a félkész gondolat.
Mint levágott tyúkban a tojáscsírák,
eljátszott lehetőség annyi van,
a képtelen követei se bírják,
rámondják inkább, hogy valóság.
S elfogadjuk mindannyian.
