Mi kérünk elnézést, hogy újfent állatozással startol az írás, de szemben a múlt hetivel, most nem mindenféle egzotikus fajta morog/szuszog ki a betűk közül, két őshonos jószág adja a cikk politikai faunáját. Az egyik a birka – ragaszkodván a magyar génállományhoz, legyen racka –, a másik a farkas. (Utóbbi ugyan mostanában Szlovákiából portyázik át, de tekintsük pretrianoni ordasnak, amelyik hazajár.) A két főszereplőt pedig egy közmondás – ha úgy tetszik, közhely – köti össze: a rezsim címerállata ugyanis a báránybőrbe bújt farkas lehetne.
Amikor tizenegy éve rámarkolt a kormányrúdra a Fidesz, a brutális költségvetési hiányt nem megszorításokkal mérsékelte, inkább különadókkal foltozta a büdzsélyukat. Fizettek a távközlési cégek, az élelmiszerláncok, a multik – és persze fizettek az emberek. A megsarcolt vállalkozások a piacról éltek, pluszterheiket, legalábbis részben, a vásárlókra hárították. Akik a felháborodási szálat odáig fejtették vissza, hogy a gaz kufárok miatt többe kerül minden, és még tapsoltak is a kormánynak, hogy az odacsap az „embereken hízó” vállalatoknak. A hatalom megtanulta a leckét: az okosan, cifrán becsomagolt rossz még szavazatot is hoz.
A rezsim a Kaleta-ügyben is magára igazította a báránybőrt. Hogy a szerző mit gondol arról, hogy valaki 19 ezer, gyerekeket szexuálisan abuzáló képet tárol a számítógépén, azt nem fejti ki (noha szókincse és indulata adott), ugyanis hisz a bírói függetlenségben, ítéletet nem kérdőjelez meg. Már csak azért sem, mert az eljáró tanács mozgástere korlátos, azt mérlegelheti, hogy az ügyészség által előállított vád helytálló-e vagy sem, és amennyiben igen, a cselekményhez rendelt retorziót szabhatja ki. A Fidesz megmondóemberei – legutóbb Kocsis Máté frakcióvezető – viszont épp a bírói verdiktet bírálják, mondván: annak köszönhetően lényegében megúszhatta az ügyet Kaleta Gábor.
Akkor még egyszer: a volt perui nagykövet ellen a vádat az az ügyészség rakta össze (és nem is fellebbezett az ítélet ellen), amelyiken a NER-szereplők elleni eljárások – legyen szó hazai ügyről vagy uniósról – rendre elakadnak. Azaz két farkas is lapul a báránybőrben: az egyik a kimosdató, amelyik az egykori diplomatát menekítené, a másik pedig a bírói függetlenséget szaggatná szét – és ehhez lelkesen asszisztál a közhangulat.
A vadászatok szünetében pedig a farkas bárányképben panaszkodik. Orbán Viktor „Európa cenzúrázatlanul” megnevezéssel tartott konferenciát, már a címmel is azt sejtetve, hogy itt hangzik el a való, amit Brüsszelben nem lehet kimondani, hisz az igazság bárányait elnémítják a vén kontinens alfa hímjei (például Angela Merkel és Emmanuel Macron). Szóval a magyar miniszterelnök falkájával (Janes Janza szlovén miniszterelnök kampányába jócskán besegített az Orbán-rezsim, átalakítva a helyi sajtóviszonyokat; Aleksandar Vucic szerb elnök pedig az uniós csatlakozáshoz kap lobbierőt) arról vezette elő a frankót, hogy a marxisták migránsokat akarnak, és a nemzetállamok hervadását szeretnék. Torgyánné Cseh Máriát plagizálva ebben új novum nincsen, legfeljebb annyi, hogy kommunistázni eddig leginkább a határokon belül kommunistázott a magyar miniszterelnök, de most internacionalizálta ez irányú fogalomkészletét.
Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor nem használ a báránybőr, ugyanis a bégető jószág szájából olykor kivillan a farkasagyar. Mert az ordas nem bír önnön mohóságával. Most épp a Fejér Megyei Kormányhivatalt perli több magánszemély, mivel az elővásárlási jogot jegyeztetett be veszprémi ingatlanjaikra. Amelyek történetesen bányatelkek. Az einstandot egy, a veszélyhelyzetben hozott rendelet segítségével organizálná az állam. Emlékeznek: ez volt az a rendkívüli jogrend, amelynek kapcsán esküdözött a hatalom, hogy nem fog vele visszaélni. (Azt azért már életbe léptetése pillanatában lehetett tudni, hogy a veszélyhelyzet nem báránybőr, a legjobb esetben is szuperbirkamez.) Ráadásul a farkas még a rendkívüli jogrendet is megsértve zsákmányolna bányatelkeket, hiszen a bányászat területén a kormány veszélyhelyzetben sem alkothat rendeleteket az Alaptörvény és a katasztrófatörvény szerint. De hiába, ha a zsákmány túl csábító, a farkas ugrik, és ilyenkor úgy csúszik le róla báránysága, mint szerencsétlenül sikerült fejesugrásnál az úszógatya.
