Alexis Kornert és zenekarát élő adásba hívták a BBC-hez, kellett hát egy beugró banda 1962. július 12. estére a londoni Marquee Clubba. Szóltak Mick Jaggernek, hogy játszana-e a bandájával, amelynek a felkérés pillanatában még neve sem volt. Mit írjunk a plakátra? – kérdezték. Jagger rápillantott a Best of Muddy Waters-lemezre, amelynek első száma a Rollin' Stone volt. Az elnevezés megszületett, ám a Jazz News még így vezette fel a koncertet: „Mick Jagger, a rhythm and blues-énekes egy R&B-csoporttal szerepel a Marquee-ban. A további fellépők: Keith Richards és Elmo Lewis (gitárok), Dick Taylor (basszus), Ian Stewart (zongora) és Mick Avory (dob).”
Az Elmo Lewis Brian Jones akkori művészneve, Taylor a Pretty Things alapítója volt, Avory hamarosan a Kinksben zenélt. Richards pedig azt mondta: „Repültünk pilótavizsga nélkül.” Meg azt, hogy „klubokban játszó blues-zenekarként indultunk, és a világ legnagyobb stadionjait is olyan show-val töltöttük meg, amilyet egyikünk sem tudott volna elképzelni”.
A premieren tizenhat szám szólt, egy sem volt saját nóta. Még a Rolling Stones 1964-ben megjelent első nagylemezén is csak egy Jagger–Richards dal szerepelt, a Tell Me (You're Coming Back). Akkor már Bill Wyman játszott basszusgitáron, és Charlie Watts verte a dobokat. Utóbbi napra pontosan fél évvel a brigád bemutatkozása után, 1963. január 12-én lépett fel először az együttessel, amelynek nevéről Stewart így vélekedett: „Szörnyű!”
Azért a Marquee-ban nagy kövek gördültek le a szívekről, a közönség ugyanis lelkesen fogadta az újoncok produkcióját. Igaz, a londoni klubban szerették a bluest és a jazzt; Harold Pendleton, az alapító könyvelő az amerikai muzsika nagy rajongója és népszerűsítője volt. Ezért aztán mindenki együtt dúdolta a Stones-szal Fats Domino Tell Me That You Love Me-jét, Jimmy Reed Hush, Hush-át, Eddie Taylor Bad Boyát, Elmore James Blues Before Sunrise-át vagy Chuck Berry Back in the U. S. A. című klasszikus rock and rollját.
Stimmelt ehhez, hogy az angol slágerlistát 1962. július 12-én Ray Charles I Can't Stop Loving You-ja vezette, és a negyedik helyen Elvis Presley Good Luck Charmja állt. (A második helyet Mike Sarne Come Outside-ja, a harmadikat Joe Brown A Picture of You-ja, az ötödiket Brian Hyland Ginny Come Lately-je foglalta el.)
A debütálás sikerét bizonyította, hogy a Rolling Stones csak 1962 és 1967 között több mint ezer koncertet adott. A kezdetekre Richards így is megrendítően emlékezett: „Akkoriban a szegénység örökkévalónak és megváltoztathatatlannak tűnt. Kemény volt végigcsinálni hatvankettő telét, azt a dermesztő telet.”
Hatvanháromban azért felvehették első kislemezüket, A oldalán a Come On című Chuck Berry-számmal, a másik felén pedig Willie Dixon I Want to Be Loved-jával. De Jaggerék változatlanul panaszkodtak két liverpooli barátjuknak, John Lennonnak és Paul McCartney-nak, hogy „nincs dalunk”. Erre a két Beatle-boy odaadta nekik az I Wanna Be Your Mant, az szólt a második Rolling Stones-kislemez A oldalán. A Stones utóbb több mint 200 millió korongot értékesített, és köszöni, még mindig viszonylag jól van. (Igaz, listavezető száma legutóbb 1969-ben volt Nagy-Britanniában, ahol a tengerentúlon is első Honky Tonk Women zárta a sort. Amerikában 1978-ban került az élre a Miss You, azóta slussz. További Number One-ok „ideát”: It's All Over Now, Little Red Rooster, The Last Time, Jumping Jack Flash. Az Államokban: Ruby Tuesday, Angie, Brown Sugar. Itt is, ott is: Satisfaction, Get off of My Cloud, Paint It Black.)
A Marquee Club már nincs meg, Pendleton harminc esztendős működés után, 1988-ban eladta az eredetit. A hatvanas években a progresszív beat-rock olyan nagyságai játszottak még a nevezetes helyen, mint a Jethro Tull, a Jimi Hendrix Experience, a King Crimson, a Led Zeppelin, a Pink Floyd, a Who vagy a Yardbirds. A King Crimsonhoz türelem kellett: a zenekar méltán mérföldkőnek tartott első albumán mindössze öt szám szerepelt, a legrövidebb időtartama is 6 perc 5 másodperc volt. (A leghosszabbé 12 perc, 13 másodperc.)
A Rolling Stones Come On-ja alig 1 perc 48 másodperc lepörgött. De már az is történelem, akár a debütálás a Marquee Clubban.