Harcba hívja a magyar Országgyűlést a kormány a jövő hétre: kétnapos rendkívüli ülésen kell felhatalmazást adjon a kormányfőnek, hogy kellő erővel képviselhesse a magyar álláspontot a július 18-i uniós csúcson, ahol a következő hétéves költségvetésről döntenek. Eljött tehát a véres kard ideje, amivel az egész földrészen megmutatják az orbáni demokrácia feddhetetlen tisztaságát. Lehet-e kétségünk, hogy a magyar parlament – az ellenzék nélkül is – teljes erővel beáll Orbánnak a bevándorláspárti, sorosista Brüsszel ellen hirdetett küzdelme mögé?
De ha már a politikailag korrekt beszédet megtagadja a magyar kormány, beszéljünk mi is nyersebben. Orbán a héten már félig eltemette az Uniót egy videókonferencián, amit az EU jövőjéről rendeztek éppen aznap, amikor a német kancellár – a soros elnökségre készülve – meglehetősen elszántan kiállt az európai értékek és azok számonkérése mellett, akkor is, ha Orbánról van szó. És akkor is, ha sokan attól tartanak, Merkel felpuhul a költségvetési tárgyalásokon.
Nem kellene, mert nagyon sok pénzről van szó. Nemcsak a közös költségvetési pénzről, amiből felhizlalták a NER hátországát, hanem arról a pénzről is, amit Brüsszel a közösen felvett hitelből és vissza nem térítendő támogatásból a vírus okozta gazdasági károk enyhítésére szán. Erre a pénzre pedig nagy szüksége van a NER-nek.
Amit jelez, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter elért a falig. Az ATV kérdésére – megvétózhatja-e a kormányfő a hétéves költségvetést? – elkezdett elvekről beszélni. A magyar elvekről, amelyek a véres kardot mozgatják: „vannak olyan alapvető elvárások, amelyeket ha nem tudunk érvényesíteni, nem tudunk hozzájárulni az EU-csúcs sikeréhez” – mondta a kormányinfón Gulyás. Ha a szegényebb országok támogatnák a gazdagabb EU-országokat, az „ebben a helyzetben is” elfogadhatatlan lenne. És „ez a helyzet” most a Ház kiállását is megköveteli, hogy Budapest zsarolhassa Brüsszelt.
Az Unió koporsóból kilógó kezében ott van ugyanis a 750 milliárdos járványügyi helyreállítási, „Next Generation EU” segélycsomag tortaszelete. Ami Gulyás szerint „átláthatatlan nagyságrend”. És ez a lényeg: ekkora pénzt a magyar költségvetés álmában sem lát, ehhez az Unió közössége kell. Ami pedig az elveket illeti, a magyar kormány „csak” a „lehető legszabadabb felhasználást, a gazdaságok fejlesztését” erőlteti, de azért a jogállamiságot illetően jónak tartaná, „ha nem a politikai véleményeket büntetnék jogállami köntösbe bújtatva”, mint amilyen kísérlet az elmúlt években Lengyelország és Magyarország kapcsán történt. Nyersen mondva: adjátok a pénzt a mi feltételeink szerint, vagy felborítjuk a brüsszeli zöldasztalt.
Szép lassan beérik annak a halogató taktikának a keserű gyümölcse, amit Berlin vezetésével az Európai Néppárt érlelt tíz éven át. Pedig oktalan a rémület a véres kardtól, ha volna elég ereje valakinek, és a politikai korrektséget félretéve valóságosan beszállna abba a küzdelembe, amit „Európa legsikeresebb” állama vív nemcsak az európai közösséggel, hanem saját nemzetével szemben is.