A magyar férfi archetípusa a gazda! – osztotta meg a napokban a nemzettel Orbán Viktor. Akik eddig pökhendiséggel, önteltséggel vádolták a miniszterelnököt, most csattanós cáfolatot kaptak. Ez a mondat éppen ellenkezőleg, a kormányfő dicséretes szerénységét bizonyítja, hiszen eszerint önmagát sem sorolja a magyar férfi archetípusába.
Persze fölvetődik a kérdés, hogy akkor például Árpád apánk és a honfoglaló magyarok, akik a gazdálkodás helyett Nyugat-Európában kalandoztak – de mondhatnánk úgy is: végigfosztogatták a Lajtán túlt – vajon minek számítanak? S ha ők nem a magyar férfi archetípusai voltak, akkor milyen evolúciós folyamatban alakult ki ez az eddig ismeretlen etnoszociológiai embercsoport?
A dzsenderista, liberális bajkeverők persze azt is megkérdezhetik, hogy az archetípus születik, vagy lesz? Mert a magyar nő archetípusáról Orbán nem szólt. A formállogika alapján persze a válasz egyszerűnek tűnik: a magyar férfi archetípusa egy magyar gazda és egy magyar gazdasszony frigyéből származik. De azért amíg erről nem hangzik el a legfelsőbb helyről a megerősítés, marad a bizonytalanság.
Ha viszont komolyan belegondolunk ebbe a miniszterelnöki mondatba, már elmegy a kedvünk az iróniától. Ez az egyébként eget verő ostobaság vélhetően nagyon is kiszámított propaganda célokat szolgál. Mára közhellyé vált, hogy Orbán Viktor „elengedte” Budapestet, és az sem titok, hogy több elődjéhez hasonlóan finoman szólva sem kedveli a fővárost. A közpénzen folyamatosan végezett közvélemény-kutatás talán legutóbb azt jelezte, hogy a „migráncsozás” már nem olyan hatékony, mint korábban, és a Soros György elleni uszítás sem hoz már többet a politikai konyhára. Új ellenségre van szükség. És a jelek szerint Orbán úgy döntött, ez az ellenség Budapest lesz.
Ami veszélyesebb lehet, mint az omladozó Lánchíd!