„Én még sosem voltam moziban!” - kiáltott izgatottan egy óvodás a Sugár Moziba lépve, amikor a Bartos Erika könyvei alapján készült, elsősorban a 2-6 éves korosztályhoz szóló rajzfilmsorozat legújabb, negyedik részét mutatták be. Mintha rendelésre kiáltott volna: a filmet rendezőként és producerként is jegyző M. Tóth Géza nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a Bogyó és Babóca-rajzfilmek kifejezetten ajánlottak első moziélménynek. Ezt a vetítés alá is támasztotta: a gyerekek igazi rajongókhoz illően egyből tapsolni és nevetgélni kezdtek, amint megpillantották kedvenc mesefiguráikat a vásznon és csak a 72 perces játékidő vége felé kezdtek el fészkelődni. A filmet gyártó KEDD Stúdió által meghirdetett országos rajzpályázat első helyezett óvodáscsoportjai tesztelhették először nézőként a 14 epizódból álló mozifilmet. A győztes Erzsébetvárosi Magonc Óvoda lett.
A Bogyó és Babóca-univerzum a kicsiket beszippantja, de erőteljesen megosztja a felnőtteket. „Divat” lett szidni: vannak, akik a grafikáját bántóan egyszerűnek, történeteit földhözragadtnak, karaktereit pedig kidolgozatlannak tartják. Ezzel párhuzamosan anyukák tömegei dédelgetik mint az egyetlen olyan mai magyar mesét, ami elé nyugodt szívvel odaültethetik a legkisebbeket is, mert biztosan nem fognak olyat látni, ami nem nekik való. A sorozat kétségtelen erénye, hogy az óvodás korosztály életkori sajátosságait figyelembe véve készült és azok a történések, problémák jelennek meg benne, amelyek az ő életükben is előfordulnak. Mindig van útmutatás, feloldás, kompromisszum.
A széria új darabja követi az első három film által kijelölt irányvonalat. A cél ezúttal sem volt több annál, mint hogy Bartos Erika történeteit és rajzait egy az egyben átültessék a filmvászonra, és csupán egy-két geg jelzi a korábban Oscar-díjra jelölt M. Tóth Géza és alkotótársa, Antonin Krizsanics rendezői pluszkoncepcióit (például az egyik epizód zárásaként a kis játékrobotot a rendezők „életre keltik” és ő kapcsolja le az éjjeli lámpát). A mesék üzenete továbbra is elsősorban a barátság és a megbocsátás fontossága, az elfogadás témaköre azonban minden korábbinál látványosabban jelenik meg. A Buborékok című részben az egyik sértődött szereplő úgy tölti ki a sárga katicán a dühét, hogy megvádolja: ő nem is igazi katica, mert sárga és pirosra kellene festenie magát. Aktuális problémafelvetés - az óvodás korosztály befogadóképességéhez igazítva. Fontos üzenetet rejt a Lepkelányok című epizód is, amelyben Pihe, a lepkelány nem áll be a gyönyörű és színpompás, de társaikat folyamatosan piszkáló, megszégyenítő pillangólányok közé (bullying bogár módra), hanem a gonosz tréfáktól elhatárolódva kiáll a barátai mellett.
A Holdbogár új szereplőként a fogyatékkal élők témáját is behozza: a gyönge szárnyakkal és lábakkal bíró bogár nem tud önállóan közlekedni, ezért barátai segítségére szorul, akik csöpp kerekesszéket készítenek neki. Mégsem kiszolgáltatott szereplő, sokkal inkább az önállóságot testesíti meg. Valóban, olyan természetes könnyedséggel sikerült ábrázolni mind az állapotát, mind a barátai szükséges, de nem tolakodó segítségét, hogy egy percig sem tűnik szánni való karakternek. „Ez jó volt, nem?” - hangzott fel a Holdbogár-epizód utáni röpke csendben az őszinte reakció az egyik óvodástól. Alkotói küldetés teljesítve.