Július első napjaiban medvetalpnyomokat találtak a Nógrád megyei Bercelen, a Szanda bánya területén. Nem ez volt az első észlelés az elmúlt időszakban, májusban Etes és Ságújfalu között lévő erdős területen egy anyamedve és három bocs tűnt fel. Április közepén pedig több barnamedvével kapcsolatos bejelentés érkezett a Bükk és a Mátra területéről a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága akkori tájékoztatása szerint. A nemzeti park munkatársai minden esteben kivizsgálták a bejelentéseket, de a legtöbb esetben a helyszínen talált nyomok nem támasztották alá a medve jelenlétét, azt viszont megerősítették, hogy Pásztó külterületéről érkezett bejelentéseknek valós alapja volt.
A medvék valamikor őshonosak voltak nagyobb erdeinkben, ma jellemzően a határokat figyelmen kívül hagyva érkeznek hozzánk elsősorban Szlovákiából. A medvehelyzet 2018-ban lett igazán érdekes, ekkor egy példányt Sándorfalva határában - Szegedtől 20 kilométerre északra - altatópuskával ejtettek el, majd visszavitték a szlovák határhoz. “A nagyragadozók jellemzően Felvidék irányából jönnek, általában az Északi-középhegység térségeiben fordulnak meg. Vannak Európában helyek például a spanyol és francia határon vagy Olaszországban, ahová telepítettek medvéket, hozzánk a természetes módon érkező, visszatelepülő állatok jönnek. Volt medvénk már 1983-ban is, akkor még nem volt védett, el is ejtették Zebegénynél. Hét éve Szerbia felől jött át egy hozzánk, azt a határőrök kergették vissza” - mondta lapunknak Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozók programjának vezetője.
A nagyragadozók körébe a jellemzően minimum 20-25 kilogrammos húsevő állatokat, a medvét, a farkast és a hiúzt soroljuk, ezek képesek páros ujjú patás állatokat, vaddisznót, őzet, szarvast elejteni. A szabályozott vadászatnak és vadgazdálkodásnak, agrárélőhelyeknek és erdőterületek növekedésének hála megnőtt a párosujjú patások állománya, ezek megfelelő zsákmányt kínálnak a nagyragadozóknak is.
Annak ellenére, hogy erdeink jellemzően közel vannak az emberi településekhez, és utak hálózzák be őket, a farkasok már megtelepedtek bennük, ők szaporodnak is nálunk: körülbelül 20-60 farkas élhet Magyarországon, a Bükkben, az Aggteleki-karszt és a Zempléni-hegység környékén. A hiúzok nagyon rejtőzködők, nem tudni, mennyien vannak, de mondhatni megtelepedtek. A medvék egyelőre csak vendégségbe jönnek, évente egy-két példány esetleg bocsokkal. Mivel ezek az állatok mindig mellettünk fognak élni, valamilyen megoldást kell találni arra, hogyan történjen ez minél kevesebb konfliktussal. A farkasok és a medvék is kénytelenek zsákmányt keresve hatalmas területeket bejárni, és nincsenek olyan nagy, szabad országrészek, ahol az emberekkel való időnkénti találkozások nélkül tudnának élni. A medvéket nagyon veszélyesnek gondoljuk, és a medve valóban nem játék, de nincsenek sokan: ha összehasonlítunk adatokat, kiderül, hogy miközben például halálos autóbaleset 70 történik évente Pest megyében (2019, KSH), addig sebesüléssel járó medvetámadás összesen 65 volt 1955 és 2016 között egész Európában.
,,Az, ami veszélyes és az, ami félelmetes, nem ugyanaz. Az előbbi valós, utóbbi vélt kockázatot jelent. A farkas és a medve lehet félelmetes, de a valós kockázata nagyobb annak, hogy egy cserepes muskátli a fejünkre esik a belvárosban, mint annak, hogy egy medvével találkozunk az említett helyeken, amelyik ráadásul még agresszíven is viselkedik. A bocsos anyamedve lehet veszélyes, vagy ha éjjel egy vadász a meglőtt vad keresésére indul, és a medve hamarabb találja meg, mint ő, akkor különösen óvatosan kell eljárni. Erre nyilván külföldön, például Erdélyben van nagyobb esély” - magyarázza a szakember.
A nagyragadozók nem “vadásznak” ránk, ha lehet, kerülik az emberrel való találkozást, még a medve sem igazán veszélyes. Erdélyben az európai medveállomány körülbelül 40 százaléka él, 6-8 ezer példány: egy ottani szakember szerint a ritkán bekövetkező támadások esetén az állat egyszerűen lecsapja az embert, majd tovább áll. Ami "jó", mert a legtöbb esetben ennyivel megelégszik, halálos végű összetűzés ritka. Ez is jól mutatja, hogy nem zsákmányként tekint ránk a medve.
