Az emberek megtörten beszélgettek a 400 lelkes baranyai falut ért tragédiáról, arról, hogy a települést irányító Bogdán László öngyilkos lett.
A faluba érkező újságírókkal azonban csak páran álltak szóba a helybéliek közül. Az ő elejtett szavaikból annyi derült ki, hogy a 46 esztendős, élettársi kapcsolatban élő, gyermektelen faluvezető az előző délután eltűnt, s többen hiába keresték. Aztán kedden reggel megtalálták őt hivatalában. Felakasztotta magát a helyiek szerint. A rendőrség nem nyilatkozott az ügyben, de annyit megtudtunk, hogy nem merült fel az idegenkezűség gyanúja.
Bogdán László gyermekkora óta Cserdiben élt. Apja Pécsett volt bányász, ő felnőttként egy pécsi elektronikai üzemben kezdett dolgozni. 2002-ben helyi képviselővé választották a többségében romák lakta faluban, akkortól alpolgármester volt, majd 2006-ban és a következő három választáson – függetlenként - ő nyerte a polgármester-választást Cserdiben.
Bogdán fő célja az volt, hogy a falujában élő sorstársak legális munkából tartsák el családjukat, beosztón gazdálkodjanak és iskoláztassák gyermekeiket. Falujában nagy energiát fektetett az értéket teremtő közmunka megszervezésébe, terve az volt, hogy az önkormányzati kertészetben megtermelt növényeket egyéni receptek alapján feldolgozzák és piaci alapon értékesítsék. Ezért belefogtak egy 300 négyzetméteres hűtőház felépítésébe a falu déli határában, a 250 milliós támogatásból megvalósuló beruházás kétharmadkész állapotban van.
Polgármesterként igyekezett egyéni beszélgetésekkel és a falu szerény pénzügyi eszközeivel a fiatalokat arra ösztönözni, hogy szorgosan tanuljanak, mert csak így lesz esélyük arra, hogy könnyebben boldoguljanak, mint felmenőik. 2013-ban több helybéli fiatallal és szüleikkel ellátogatott a börtönbe, hogy elijessze őket a bűntől. Ez az általa „köcsögmentesítő program”-nak nevezett akció országosan elhíresítette őt, s attól kezdve médiaszemélyiséggé vált. Gyakran kérdezték őt a cigányság ügyeiről, s ő szívesen válaszolt. Sokszor elmondta, hogy a cigányság a rendszerváltás és az azt követő évtizedek legnagyobb társadalmi vesztese, ám azt is mindig hangsúlyozta, hogy romák sokkal többet tehettek volna önmagukért. Saját magával is kritikus volt, elismerte, hogy amit a romákról mondott, az rá is igaz. Itt talán arra utalt, hogy egy esetben őt is felfüggesztett börtönre ítélték sikkasztásért.
Cserdi az elmúlt tíz évben pozitív példává vált. A faluban a felnőttek szinte kivétel nélkül dolgoztak, a gyerekek tanulmányi eredményei sokat javultak, és megszűnt a bűnözés. Az is tény, hogy az önkormányzat kertészete még nagyon messze van attól, hogy fenntartsa magát, ezért Bogdán László nem szerette, ha a média cserdi csodaként értekezett faluja teljesítményéről. Ennek ellenére számos szervezet méltányolta és díjakkal jutalmazta a polgármester munkáját.
Bogdán – bár sokra tartotta a kormány közfoglalkoztatási programját – a balliberális oldal gondolkodásához állt közel. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a kormánymédia nem kedvelte őt. Bogdán nem titkolta, hogy lesújtó a véleménye a roma vezetőkről és arról, hogy összejátszanak a politikai hatalommal. Erről négy éve így fogalmazott lapunkban: „Kizárólag a politika érdeke, hogy a manipulálható arcokat szippantsa fel. Mi, hülye cigányok pedig eltűrjük, hogy büdös bunkók üljenek a bársonyszékekben. A cigányság nagy baja, hogy nem akar ütközni a hatalmon lévő elittel, nem mer, nem tud új utakat keresni.”
Bogdán László kereste az új utakat. Az ő útkeresése most befejeződött.
Hogy Cserdiben lesz-e, aki folytatja ezt a munkát, azt még senki se tudja.
