Cvetkova „bűnlajstroma” a kreativitás. Ő adminisztrálta a „Vagina Monológok” közösségi média oldalt, ami egy művészeket összefogó, a női test anatómiáját és szexualitását kreatívan kifejező platform. Az oldallal kapcsolatban az a vád, hogy Cvetkova figyelmeztetés nélkül pornográfiát terjeszt és gyermekekkel való munkakapcsolata miatt ez torzítja a fiatalok erkölcseit és értékrendjét. A második veszélyt Cvetkova gyerekekből álló színjátszó csoportja által előadott Rózsaszín és Kék című színdarabjában látták, ami a gyerekek társadalom által elvárt nemi szerepekbe való beletanulását, belesimulását majd ennek esetleges megkérdőjelezését mutatja be. A darab játékos, humorral teli, mégis félelmetesen életszerű és nagyon is gyereknyelvű, a vád szerint azonban a darab gyermekeknek közvetített „homoszexuális propaganda”. Ezáltal az ütközik az orosz Duma által elfogadott 2013-as törvénnyel, amely a „nem hagyományos családi értékeket hirdető információktól” hivatott védeni a kiskorúakat. Cvetkovának le kellett mondania rendezői pozíciójáról, hiszen a hatóságok nem csak őt, hanem a darabban játszó gyerekeket is zaklatták.
A büntetőjogi procedúrát, először a bírságot, majd a háziőrizetet és a mostani tárgyalást Cvetkova közösségi média és LMBTQ+ aktivista tevékenysége idézte elő. Ügye nemzetközi összefogást indított el, többek között az Amnesty International is kampányol az érdekében, június 27-én pedig Moszkvában legalább harminc, az alkotói szabadságért tüntetőt vettek őrizetbe.
Az elmúlt években számos orosz művész nyilatkozta, hogy egyfajta bőr alatti radar kényszerítené őket öncenzúrára, hiszen Cvetkova példája nem egyedülálló Oroszországban. A politikai elit steril ideológiájának ellentmondó aktivisták intézményes ellehetetlenítése mára szinte bevett gyakorlattá vált. A politizáló művészet azonban egyre népszerűbb az országban. Az aktivisták pedig – ahogyan Cvetkova is nyilatkozott – egyre kevésbé félnek a következményektől.
