Előfizetés

Murányi Zita versei

Murányi Zita
Publikálás dátuma
2020.07.18. 09:20

Fotó: APU GOMES / AFP
„a föltámadás is hazugság és a fa fölveszi / az elejtett almacsutkát.”
idegen vagy mint ezek a távoli fények a nap csókja a hold ölében reszketni kezd nem jössz beljebb kezeden sugara egy régi délelőttnek megkarcolja az üveget a tejút is kettétörhet ketten ülünk bennem lépteink sártengerében homokozunk a lábnyomaiddal mintha nekünk lehetne kicsiny az egész földgolyóbis akik kevésnek találtattak mélyedést vájni ahol megnyugszik a szív hangosodó magánya árnyékodba lóg két kezem ásólapátja. csók szádon a száj sistergő sivatag marad úgy áll közénk a csók mint egy levegőbe írt ujjlenyomat mint egy kívánság amit mellédobtak a szökőkút peremének mi ülünk le a kőre hogy a tér két oldala helyet cseréljen ilyen a világ pusztulása némileg eltúlozták lehet-e a föltámadás is hazugság és a fa fölveszi az elejtett almacsutkát. lezuhan mennyire nem szeretem a csendet amikor isten keze sáros minden éjjel széljegyzet de hasonlít a teremtés korrekciójához nézni a reggeli napot ismét fénybe törölközött egy-egy halálváros a törzsben gyűrűvé fonódtak évmilliárdok a föld még mindig árnyékos túl számtalan föltámadáson levélként csüng az ágon az az engesztelő zöld bársony csak az őszi álom teszi hogy lezuhan és sétálhatunk a szivárványon.

Gulisio Tímea: Jehova Királyságának koronája

Gulisio Tímea
Publikálás dátuma
2020.07.18. 08:58

Csengetnek. Talán a postás az, és pénzt hozott. – Tessék! – szólok bele a kaputelefonba. Egy nő felel. Olyan a hangja, mintha be lenne fogva az orra. Talán öreg, beteg. Vagy csak szimplán idegesítő. – Szeret élni? –kérdezi. – Tessék? Kivel beszélek? – Vannak gyerekei? – Ki maga? – Györgyike vagyok és Jehova Tanúi Királyságának megbízásából jöttem el önhöz, hogy visszahozzam az életbe! – darálja. – Köszönöm, még élek, azt hiszem. – De meg fog halni! – sipítja, mint egy gazdáját féltő házimanó. – Mindenki meg fog halni. – Csak aki nem tér meg. Még nyitva a kapu! – Milyen kapu? Én aztán nem engedtem be – teszek úgy, mintha nem tudnám, miről van szó. – A Mennyek Országának kapuja! – mondja jelentőségteljesen. Mintha attól, hogy egy szektának fizet tizedet, garantáltan üdvözülne, sőt részesülne az isteni kegyelemből. – Ne haragudjon, de nem érek rá erre. – Akkor örök tűzben fog égni! – vernyogja, mint a boszorkány az Ózban. – Magának meg nem sül le a bőr a képéről, idegeneket zaklatni? Különben is, kijárási tilalom van. Maradjon otthon. – Nekem az Úr az otthonom! – Bánom is én, akkor az Úrban. Ő nem kapja el a ­vírust. – Az Isten büntetése! – csattan fel. – És én nem kaphatom el – mondja, majd jól hallhatóan orrot fúj. – Szépen kérem, legyen szíves távozni! – Távozz, Sátán! – és hangos imádkozásba fog. – Távozzon maga, de most már sürgősen! Nem csatlakozom semmilyen szektához! – Az Úr megbünteti majd. – Magát meg a rendőr, és fizetheti a bírságot. – Huh, az istenit! – kap észbe, és már itt sincs.

Legéndy Jácint versei

Legéndy Jácint
Publikálás dátuma
2020.07.18. 08:25

Rózsadombi pincék dupla vers ha rosszul csinálod összezúznak s amennyiben jól persze továbbnyomozhatsz a lényeg pozíciódból bármikor fel tudjál repülni akárcsak egy gátfutó a lécsövény előtt mások rózsadombi pincék betonjába dőlnek miközben te a félig megkötött garázsalapból is kiugrasz és imádság gyanánt mormolod melinda küldi tóninak attila mondta adjam át szavadra lábak roskadoznak ahogy gerendák az áradáskor vagy halántékok úsznak épp célkeresztbe ám a belügyminisztérium egyik szobája mélyén nyugdíjas tanárnő aposztrofál téged kaméleon mindenének Közvetítés scandal of paris tekinteted kiválasztják indulási pontul kamaszhitű mosolygásod végtelenbe torzul