Előfizetés

Százhatvan, műanyag szemétbe szorult teknőst mentettek meg Bangladesben

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.16. 09:07

Fotó: SUZAUDDIN RUBEL / AFP
Több állat súlyosan megsérült, néhányuknak végtagjai hiányoztak.
Műanyag szemétbe szorult mintegy 160 tengeri teknőst mentettek meg természetvédők Bangladesben. Az olajzöld fattyúteknősök (Lepidochelys olivacea) a hétvége óta sodródtak a műanyag flakonok, halászhálók és más hulladék között Cox's Bazar partjainál – mondta el szerdán a helyi környezetvédelmi hatóság képviselője, Nazmul Huda. Harminc teknős elpusztult, sok állat megsérült, egyesek súlyosan: néhányuknak végtagjai hiányoztak.
„Élve tudtunk kiszabadítani egy negyven kilogrammos teknőst. Műanyag hálóba akadt, az összes lába hiányzott”

– mondta Huda.

Mint hangsúlyozta, még sohasem látott ilyen nagy számban sérült és elhullott teknőst. Hozzátette: néhány kimentett és a tengerbe visszaengedett példány visszatért a partra, „feltehetően túl gyengék voltak”. A bangladesi kormány vizsgálja, miért jöttek a teknősök a part közelébe. Banglades fő teknősszakértője, Shahriar Caesar Rahman szerint elképzelhető, hogy az állatok az úszó műanyag tömeg fogságába esve sodródtak ki.
„Ha nem sikerül kontrollálnunk a Bengáli-öbölben a környezetszennyezést, sok ilyen tengeri állat jut hasonló sorsra”

– figyelmeztetett.

Az olajzöld fattyúteknősök világszerte jóval gyakoribbak más teknősfajoknál. De ezek száma is folyamatosan csökken, és a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) fajokat kategorizáló vörös listáján már ezek az állatok is a sebezhetők közé tartoznak.

Rekordmagas a globális metánkibocsátás

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.16. 07:56

Fotó: CARSTEN REHDER / AFP / dpa Picture-Alliance
Ezt elsősorban a szénbányászatból, a kőolaj- és földgázkitermelésből, a szarvasmarha- és juhtenyésztésből, a szemétlerakókból eredő növekedés idézte elő.
Minden idők legmagasabb szintjét érte el a globális metánkibocsátás a Stanford Egyetem tanulmánya szerint. Az Earth System Science Data és az Environmental Research Letters című tudományos folyóiratokban közzétett tanulmány szerint a metánkibocsátás rekordszintjét elsősorban a szénbányászatból, a kőolaj- és földgázkitermelésből, a szarvasmarha- és juhtenyésztésből, a szemétlerakókból eredő növekedés idézte elő.
2000 és 2017 között olyan pályára került ennek az üvegházhatású gáznak a kibocsátása, amely a klímamodellek szerint a század vége előtt 3-4 Celsius-fokos felmelegedéshez fog vezetni

– írták a kutatók.

2017-ben – ez az utolsó esztendő, amelyből adat van a teljes globális metánkibocsátásról – a Föld légköre mintegy 600 millió tonnát nyelt el ebből a színtelen, szagtalan gázból, amelynek az üvegházhatása a szén-dioxidnál 28-szor erősebb százéves időtartamot tekintve. A metánkibocsátás több mint fele emberi tevékenységből származik. Az éves metánkibocsátás 9 százalékkal – évi 50 millió tonnával – nőtt a 2000-es évek eleje óta, amikor a metánkoncentráció a légkörben viszonylag stabil volt – mutatták ki a kutatók. Globálisan a fosszilis üzemanyagok és a tehenek a forrásai a metánkibocsátás növekedésének.
„A marhák és más kérődzők kibocsátása csaknem olyan nagy, mint a fosszilis üzemanyagiparé”

– mondta Rob Jackson, a Stanford Föld-, Energia- és Környezettudományi Iskolájának professzora.

A koronavírus-járvány idején a szén-dioxid-kibocsátás visszaesett az ipar és a közlekedés leállása miatt.
„Nincs esély arra, hogy a metánkibocsátás ugyanolyan mértékben csökkenjen, mint a szén-dioxid-kibocsátás a koronavírus miatt. Házainkat, épületeinket fűtjük, a mezőgazdaság pedig egyre növekszik”

– tette hozzá a professzor.

Szinte szárnycsapások nélkül képes órákon át vitorlázni az andoki kondorkeselyű

MTI
Publikálás dátuma
2020.07.15. 15:34

Fotó: AFP/Leemage
A világ legnagyobb repülő madarai a levegőben töltött időnek csupán egy százalékában csapdosdnak a szárnyaikkal, többnyire leszállás közben.
Szinte szárnycsapások nélkül képes órákon át vitorlázni a légáramlatokon az andoki kondorkeselyű, a világ legnagyobb repülő madara – állapította meg egy új kutatás. Az andoki kondorkeselyű (Vultur gryphus) szárnyfesztávolsága több mint 300 centiméter lehet és akár 15 kilogrammot is nyomhat, ezzel ez a ma élő legnehezebb repülő madár. Egy kutatócsoport először erősített nyolc patagóniai kondorkeselyűre műszereket, melyek több mint 250 órán keresztül rögzítettek minden repülés közben tett szárnycsapást.       A madarak
a levegőben töltött időnek csupán egy százalékában csapdosdnak a szárnyaikkal, többnyire leszállás közben. Az egyik madár több mint öt órán át repült, megtett mintegy 160 kilométert egyetlen szárnycsapás nélkül.

A kutatók eredményeiket az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) mutatták be. A madarak számára az ég nem „üres”, hanem láthatatlan jelenségekkel: széllökésekkel, meleg levegő alkotta emelkedő áramlatokkal, földi tereptárgyak, például hegyek által felfelé lökött széláramokkal van tele. A légáramlatokon való vitorlázás megtanulásával sok madár a hosszú repülések alatt minimálisra képes csökkenteni a szárnycsapásokra fordított erőfeszítéseit. A levegő állataival foglalkozó kutatók alapvetően két típusát különböztetik meg a repülésnek: a szárnycsapásokkal történő repülést és a lebegő repülést. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy a fehér gólya és a halászsas szárazföld feletti repüléseik során az idő 17, valamint 25 százalékában csapdosnak szárnyaikkal.
Az andoki kondorkeselyűnek különleges repülési képességére dögevő életmódja miatt van szüksége, naponta ugyanis több órán át kell köröznie magas hegyek felett tetemet keresve

– mondta a kutatásban részt vevő Sergio Lambertucci, az argentínai Comahuei Nemzeti Egyetem biológusa, a tanulmány társszerzője.

Az adatrögzítő műszereket úgy programozták, hogy nagyjából egy hét elteltével leessenek a madarakról. Visszaszerzésük azonban nem volt ennyire egyszerű.
„Néha az eszközök az Andok hegyvonulatainak közepén lévő hatalmas sziklákon rakott fészkekbe estek, és három napunkba is telt, mire eljutottunk oda”

– tette hozzá Lambertucci.