A skandallum főszereplője, a München közeli Aschheimerben székelő Wirecard nevű vállalkozás, több, mint ötezer alkalmazottal a világban, milliárdos forgalommal. Az ezredfordulón még alig négy fős csapat igazi start-upnak indult, az akkortájt még újszerű fintech cégek egyike volt. Először internetes pornó-és szerencsejáték cégek elszámolási ügyleteire fejlesztett ki technikát, de a nagy üzlet akkor vett komoly lendületet, amikor már tekintélyes, gazdag ügyfeleknek dolgoztak, olyanoknak, akik az interneten hitelkártyával, mobiltelefonnal, banki elszámolással fizettek.
A Wirecardnak egyre több üzleti partnere lett, mindenekelőtt ázsiai vállalkozások kapcsolódtak a német céghez. Köztük a világ egyik legnagyobb befektető cége, a japán Softbank, amely társként számos cégét tette a Wirecard ügyfelévé. A semmiből felduzzadt vállalkozásra akkora fény hullott, annyi hitelt kapott, hogy 2018-ban felvették őt a német tőzsde legmagasabb körébe, a DAX-ba, az onnan akkor éppen kihullott Commerzbank helyére. Ekkor 24 milliárd euróra becsülték az internetes fizetéseket intéző vállalkozás értékét, többre, mint a Deutsche Bankét,s hatszor annyira, mint a Lufthansáét.
A techno cég élén 2002-től az osztrák Markus Braun állt. Ő a számítástechnikáért volt felelős, társa, Paul Bauer-Schlichtegroll pedig az üzlet folyamatos bővítéséért. Amikor a hosszúnevű partner elhagyta a céget, s kisebb, ázsiai technikai vállalkozások felé vette az irányt, Braun régi bizalmasával, a szintén osztrák Jan Marsalekkel együtt formálta tovább a Wiercardot. A két osztrákot sztárolták Ausztriában, hiszen DAX céget csináltak a semmiből, ráadásul igazi 21.századi vállalkozást, a legmodernebb technikával. A Forbes magazin 2017-ben a világ száz leginnovatívabban növekvő vállalkozások közé sorolta.
Az 1969-ben Bécsben született Braun ezer szállal kötődött szülővárosához, ott végezte az egyetemet, ott szerzett PhD-t, ma is ott él a családja, felesége, kislánya. 2001-ben került Münchenbe, a KPMG tanácsadó óriásvállalathoz. Minél inkább tündökölt a cége, annál jobban becsülték és emelték magukhoz osztrák befolyásos körök. Adakozott – 70 ezer eurót adott a kormányzó néppártnak a 2017-es választási kampányhoz, 120 ezerrel támogatta a liberális Neos pártot, de baráti szálak fűzték a szociáldemokratákhoz is. Braun tekintély volt, az „osztrák Bill Gates“, aki helyet kapott Sebastian Kurz kancellár exkluzív tanácsadó testületében is.
Máig nincs egyértelmű válasz arra, miért volt Braun és helyettese Marsalek lelkes tagja az osztrák-orosz baráti társaságnak, amelyben valamennyi osztrák parlamenti párt magas szinten képviselteti magát és tiszteletbeli elnöke a bécsi orosz nagykövet. Mindenesetre a duó évi 10-20 ezer euróval támogatta a kapcsolati tőkéjüket gazdagító társaságot, hálából 2011-től szenátori címet kaptak.
A Braunnál 10 évvel fiatalabb vezérhelyettes, Marsalek titokzatosabb személyiség, mint a főnöke. Tanulmányaival az érettségiig sem jutott el, de számos nyelven beszélt, s már 30 évesen a Wirecard második embere lett. Megszállottan dolgozott a pénzügytechnikai cég terebélyesedésén, újabb és újabb vállalkozások megszerzésén, tekintélyes ügyfelek megnyerésén. Fényűző életet élt, de a sajtónyilvánosságot feltűnően kerülte.
A Wirecard példátlan sikere nem csupán rajongókat szült, sokan gyanakodóvá is váltak. Leghangosabb közülük a tekintélyes brit gazdasági napilap, a Financial Times volt, amely 2015-től próbálta leleplezni a szerinte légvárat építő német céget. Az árgus tekintetek évek óta sorsdöntővé tették a vállalat gazdálkodását jóváhagyó könyvvizsgálatokat, (engedik-e tovább létezni a Wirecardot), ezeket általában a cégvezetők szédületes bejelentései előzték meg.
Az idén azonban a lufi kipukkadt, a mérlegből eltűnt 1,9 milliárd eurós készpénztartalék, s ezzel felborult az elszámolás. A hiányt Ázsiában keresték, ahol a Wirecardnak nem volt működési engedélye, s ezért partnervállalatokkal dolgozott, két kis Fülöp-szigeteki bankot gyanúsítottak a pénz eltüntetésével. Amíg ki nem derült,hogy blöff volt csupán az 1,9 milliárd, nem is létezett soha. Elindult a lavina, bebizonyosodott, hogy számos további számla is csak hamisítvány volt.
Braun június 20-án kénytelen volt csődöt jelenteni. De még az utolsó pillanatban is, azaz a bejelentést megelőző napokban próbált szabadulni az immár mélyrepülésbe kezdett Wirecard-részvényeitől. Letartóztatták, egy napos elzárásából 5 millió euró óvadékért szabadult.
Marsalek ellenben eltűnt. Nyomokat hagyott maga után Ázsiában, de üldözői szerint nem is járt arra. Még levelezett ismerőseivel, könnyező smiley jeleket küldött szét messengeren a világba. Közben Bécsben kiderült, hogy az ifjú milliárdos intenzív kapcsolatban állt osztrák titkosszolgálati szervezetekkel, köztük a terrorizmus hárításán is dolgozó alkotmányvédelmi hivatallal. Bizalmas információkhoz jutott, s ezeket a szélsőjobboldali szabadságpárt vezetőihez juttatta. Fogadta őt még alkancellárként a pártvezető Heinz-Christian Strache.
Marsalek Líbiában is megfordult, egy hatalmas cementgyár építését szorgalmazta privát alapon. De állítólag ez csak álca volt, valójában egy 15 ezer fős hadsereget akart szervezni líbiai partoknál, megállítandó afrikai menekültek átjutását Európába. Rengeteg a rejtély, a csalódottság, a veszteség. A Wirecard már nincs a DAX-ban, pénzügyi nyomozók körében forog a neve.