Mire feloldották a karantént, a gyerekek már három hónapja, a kortársaiktól elzárva, többnyire kizárólag az online térben élték ki és meg szociális igényeiket. „Egyrészt ki voltak éhezve a barátaikra, másrészt, főleg a kamaszok, besokalltak a kényszerű (és állandó) szülői kontrolltól – vázolja a helyzetet Dobai Franciska. A gyerekpszichológus szerint ilyen körülmények között gyerek és felnőtt megváltásként várta a táboridényt – aminek beindulásában legfeljebb csak bízhatott.
Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a „testközeli” közösségi élmény kiváló gyógyír a gyerekek megborult pszichéjére, hanem (ahogyan nemrégiben a Népszava is megírta) nagyon sok szülőnek elfogyott nyárra a fizetett szabadsága, mert a munkáltatók egy része kvázi a dolgozókra „terhelve” igyekezett minimalizálni a veszteséget. Ugyan akadnak cégek, amelyek nem a szabadság terhére engedélyezik – továbbra is – a home office-t, szülő legyen a talpán, aki 4 hónap multitasking és fokozott mentális terhelés ellenére önként és dalolva vállalja az otthoni munka és a háztartás mellett a gyerekszórakoztatást. Minden gyakorló szülő tudja, hogy a közös otthonlét nem egyszerű felügyelet: „kreatív agytorna, intenzív önuralom-gyakorlás és léleklibikóka”.
Napközis vagy ott alvós?
„Eddig nem nagyon jártak a gyerekeink táborokba – meséli Nóri, két tízéves fiú és egy nyolcéves kislány édesanyja. Ahogy elkezdődött a nyári szünet, vagy mentek azonnal a nagyszülőkhöz, vagy a nagyi költözött be hozzánk hetekre. Mivel a nagyszülők mindketten 70 év felettiek, idén nem akartuk ilyen mértékben igénybe venni a segítségüket. Bár félni nem félünk a vírustól, azért ott motoszkál bennünk, a mi van, ha… A férjem végig dolgozott, én egy ideig tudtam otthonról végezni a munkám, de sajnos a szabadságom nagy részét ki kellett vennem. Nyaralni így több szempontból is reménytelen idén – a tengerhez, ahogy egyébként szoktunk, most biztos nem megyünk, nem szeretnénk feleslegesen kockáztatni.
Szóval, beírattuk a gyerekeket nyári napközibe: az ikrek épp focitáborban vannak, a lányunk pedig természetbúvárkodik, de mennek majd együtt is sporttáborba. Ismétlem, eddig nem volt tapasztalatunk abban, mennyire könnyű vagy nehéz bejutni az érdekesebb táborokba. De ahhoz képest, hogy a barátaink például már februárban leelőlegezték a gyerekeik vitorlástáborát, és a testvérem is hónapokkal ezelőtt azon gondolkodott, hová küldje a kisfiát, meglepett, hogy a karantén után hirtelen mennyi lehetőség zúdult ránk. Persze volt olyan, ahol június közepén már nem volt hely, és olyan is akadt, amit végül azért hagytunk ki, mert az ára – a túl sok érdeklődő okán – több mint a felével emelkedett, de összességében nem volt lehetetlen tábort találni.”
A Táborfigyelő portál ügyvezetője, Tóth Béla szerint ugyan némileg csökkent a táborok száma (a tavalyi felhozatalhoz képest 20-30 százalékkal), de idén gyerekből is kevesebb akad. Azt mondja, a túlkereslet leginkább a napközis táborokat érinti, az egy-két hetes „ott alvósok”, bár szigorú szempontok szerint határozták meg és tartatják be a higiénés előírásokat, valamiért kevésbé népszerűek. „Még mindig tartanak a szülők a vírustól – mondja egy sárvári táborszervező –, és nem szívesen engedik el úgy a gyerekeiket, hogy ne győződjenek meg róla a saját szemükkel a nap végén: minden rendben zajlik, a gyerek is és a táborvezető is egészséges. Mi például több sátrazós, ott alvós tábort szoktunk szervezni, de most az igényekhez kellett igazítanunk a kínálatot: a hatból idén csak egy bentlakásos tábort mertünk megkockáztatni, és míg a másik öt napközis táborunk telt házas, addig az amúgy legnépszerűbb sátrazósunkba még mindig lehet jelentkezni.”
A biztonság záloga a kitöltött formanyomtatvány
A taborfigyelo.hu portál körülbelül 1200 táborturnust tart nyilván – itt mindegyiket egyesével ellenőrzik, rendben van-e a megadott tematikához szükséges szakmai program, illetve a jogi háttér. Tóth Béla arra figyelmeztet, hogy aki más platformon keresgél, legyen nagyon körültekintő. „A 2020-as év abszolút álomszerűen indult a táborszervezői piacon – mondja –, februárban már 20 százalékkal többen jelentkeztek, mint az utóbbi év azonos időszakában. Akik tavaly lemaradtak, most szerették volna időben biztosítani a helyet a gyerekeiknek. Aztán március-áprilisban, a koronavírussal hirtelen bezuhant az érdeklődés. Sok pici táborszervező – alapítványok, egyesületek, családi vagy mikorvállalkozások – nem tudott elég bizakodó lenni, és a beszakadást látva úgy döntöttek: az idei szezont inkább kihagyják.”
Amikor május 20-án kiderült, hogy mégiscsak indíthatóak táborok, startolt a jelentkezési dömping. Azoknak a szülőknek, akiknek nem maradt szabadságuk, nincs segítségük, szinte egyedüli lehetőség a tábor, ha biztonságban akarják tudni csemetéjüket.
Edina, bár tudja, hogy papíron a táboroztatóknak és a táborozóknak is komoly egészségügyi előírásokat kell betartaniuk, és hogy minden szervezőnek le kell jelentenie a tisztiorvosi szolgálat helyileg illetékes szervénél, hogy tábort szervez, 30 vagy 100 gyerek lesz nála egyszerre, egyszerűen nem bízik benne, hogy a gyakorlatban bármi másként zajlana, mint máskor. „Tavaly egy makacs fertőzéssel kezdtük a nyarat, ami majd’ szeptemberig kitartott, hazavágva az egész szünidőnket. Nem gondolom, hogy attól, hogy kitöltünk egy rakat formanyomtatványt, amiben nyilatkozunk a gyerek egészségi állapotáról, és a szappan mellé fertőtlenítő is kerül a mosdó szélére, ki lehetne szűrni a vírusokat és a baktériumokat. El tudja képzelni, hogy a gyerekek kicentizve tartják egymástól a másfél méteres távolságot, ahogy a kötelező szabályzatban írva vagyon? Ezt senki nem gondolhatja komolyan, úgyhogy idén nem írattam be a lányom táborba, és bár a munkahelyem ígérete szerint hamarosan újra visszaállhatunk néhányan otthoni munkára, addig jön velem a gyerek is dolgozni.”
Családi szürkegazdaság
Bár Tóth Béla, épp a hivatali protokoll hiánya miatt, óva int az úgynevezett „szürkegazdaságtól”, ami például a családi táborokat is érinti, sokan biztonságosabbnak tartják a „táboroztatás” ezen ad hoc formáját. Júliáék is felajánlották a kertjüket, hogy azok a környéken élő családok, amelyek nem tudják megoldani a gyerekfelügyeletet, vihetik hozzájuk „megőrzésre” a lurkókat. Tizenkét gyereket vállalnak, többnyire ismerősök csemetéit, a tematikát közösen alakítják, költség-hozzájárulást pedig csak az étkeztetésért és az esetleges alapanyagokért kérnek. Volt már detektívhetük, erdei kézműves táboruk, és készülnek egy drámatáborral is.
„Nagyjából mindenki ismer mindenkit – meséli Júlia –, nincs lutri, és nem kell hatszáz nyomtatványt kitöltögetni és a hivataloknak elküldeni. A szomszéd faluban egy család hasonló módon szervezi a lovas táboraikat, ők például megpróbálták követni a hivatalos utat, de mivel nem pontosan jó osztályt adtak meg címzettnek, a Tisztiorvosi Szolgálat visszaküldte a levelet, épületen belülről!, hogy egy másik részlegük az illetékes, oda tessenek címezni a bejelentőlapot. Csodálja, ha igyekszünk messziről elkerülni a bürokratikus, időrabló rendszert? Ha valaki kérdezi, a barátaim gyerekeire vigyázok. Ráadásul akárhogyan is osztottunk-szoroztunk, rá kellett jönnünk, hogy anyagilag is mindenki így jár a legjobban. Elképesztő, mennyire szemérmetlen összegeket elkérnek egy-egy izgalmasabbnak hangzó táborért. Ráadásul, ha túl népszerű, be se lehet férni rá, vagy csak úgy, kifizetjük drágábban.”
A Táborfigyelő ügyvezetője szerint sem csak az a gond, hogy nincs annyi táborhely, ahány táborozni vágyó gyerek, hanem ahogy fogynak a helyek, emelkednek az árak is. Nagyjából 37 000 forint a napközis táborok átlagára, az ott alvósért, szintén átlagosan, 55 000 forintot kell fizetni, de aki résen van vagy volt, találhatott 26 ezerért is full extrás szolgáltatást. A legnépszerűbbek a nyelvi, azon belül is az angol táborok – ebben a tematikában akár több mint 200 ezer forintot is hajlandók fizetni a szülők egy-egy bentlakásos turnusért. A nyelvi táborok után a kaland- és sporttáborok, valamint a készségfejlesztő tematikájúak a legkeresettebbek.
