Előfizetés

Egyszerűen nincs bizalom – Tíz családból hat napközisbe íratja a gyerekét, csak 40 százalék bízik az ott alvós táborokban

CS. O.
Publikálás dátuma
2020.07.18. 19:30

Fotó: Komka Péter / MTI
Bár a járvány miatt sokáig kérdés volt, elindulhatnak-e időben a nyári táborok, elindulnak-e egyáltalán, most úgy néz ki, összességében ismét túlkereslet van a piacon. A nyári, megfizethető „napközik” zöme már be is telt, az ott alvós táborok azonban maximum félházzal mennek.
Mire feloldották a karantént, a gyerekek már három hónapja, a kortársaiktól elzárva, többnyire kizárólag az online térben élték ki és meg szociális igényeiket. „Egyrészt ki voltak éhezve a barátaikra, másrészt, főleg a kamaszok, besokalltak a kényszerű (és állandó) szülői kontrolltól – vázolja a helyzetet Dobai Franciska. A gyerekpszichológus szerint ilyen körülmények között gyerek és felnőtt megváltásként várta a táboridényt – aminek beindulásában legfeljebb csak bízhatott. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy a „testközeli” közösségi élmény kiváló gyógyír a gyerekek megborult pszichéjére, hanem (ahogyan nemrégiben a Népszava is megírta) nagyon sok szülőnek elfogyott nyárra a fizetett szabadsága, mert a munkáltatók egy része kvázi a dolgozókra „terhelve” igyekezett minimalizálni a veszteséget. Ugyan akadnak cégek, amelyek nem a szabadság terhére engedélyezik – továbbra is – a home office-t, szülő legyen a talpán, aki 4 hónap multitasking és fokozott mentális terhelés ellenére önként és dalolva vállalja az otthoni munka és a háztartás mellett a gyerekszórakoztatást. Minden gyakorló szülő tudja, hogy a közös otthonlét nem egyszerű felügyelet: „kreatív agytorna, intenzív önuralom-gyakorlás és léleklibikóka”.

Napközis vagy ott alvós?

„Eddig nem nagyon jártak a gyerekeink táborokba – meséli Nóri, két tízéves fiú és egy nyolcéves kislány édesanyja. Ahogy elkezdődött a nyári szünet, vagy mentek azonnal a nagyszülőkhöz, vagy a nagyi költözött be hozzánk hetekre. Mivel a nagyszülők mindketten 70 év felettiek, idén nem akartuk ilyen mértékben igénybe venni a segítségüket. Bár félni nem félünk a vírustól, azért ott motoszkál bennünk, a mi van, ha… A férjem végig dolgozott, én egy ideig tudtam otthonról végezni a munkám, de sajnos a szabadságom nagy részét ki kellett vennem. Nyaralni így több szempontból is reménytelen idén – a tengerhez, ahogy egyébként szoktunk, most biztos nem megyünk, nem szeretnénk feleslegesen kockáztatni. Szóval, beírattuk a gyerekeket nyári napközibe: az ikrek épp focitáborban vannak, a lányunk pedig természetbúvárkodik, de mennek majd együtt is sporttáborba. Ismétlem, eddig nem volt tapasztalatunk abban, mennyire könnyű vagy nehéz bejutni az érdekesebb táborokba. De ahhoz képest, hogy a barátaink például már februárban leelőlegezték a gyerekeik vitorlástáborát, és a testvérem is hónapokkal ezelőtt azon gondolkodott, hová küldje a kisfiát, meglepett, hogy a karantén után hirtelen mennyi lehetőség zúdult ránk. Persze volt olyan, ahol június közepén már nem volt hely, és olyan is akadt, amit végül azért hagytunk ki, mert az ára – a túl sok érdeklődő okán – több mint a felével emelkedett, de összességében nem volt lehetetlen tábort találni.” A Táborfigyelő portál ügyvezetője, Tóth Béla szerint ugyan némileg csökkent a táborok száma (a tavalyi felhozatalhoz képest 20-30 százalékkal), de idén gyerekből is kevesebb akad. Azt mondja, a túlkereslet leginkább a napközis táborokat érinti, az egy-két hetes „ott alvósok”, bár szigorú szempontok szerint határozták meg és tartatják be a higiénés előírásokat, valamiért kevésbé népszerűek. „Még mindig tartanak a szülők a vírustól – mondja egy sárvári táborszervező –, és nem szívesen engedik el úgy a gyerekeiket, hogy ne győződjenek meg róla a saját szemükkel a nap végén: minden rendben zajlik, a gyerek is és a táborvezető is egészséges. Mi például több sátrazós, ott alvós tábort szoktunk szervezni, de most az igényekhez kellett igazítanunk a kínálatot: a hatból idén csak egy bentlakásos tábort mertünk megkockáztatni, és míg a másik öt napközis táborunk telt házas, addig az amúgy legnépszerűbb sátrazósunkba még mindig lehet jelentkezni.”

A biztonság záloga a kitöltött formanyomtatvány

A taborfigyelo.hu portál körülbelül 1200 táborturnust tart nyilván – itt mindegyiket egyesével ellenőrzik, rendben van-e a megadott tematikához szükséges szakmai program, illetve a jogi háttér. Tóth Béla arra figyelmeztet, hogy aki más platformon keresgél, legyen nagyon körültekintő. „A 2020-as év abszolút álomszerűen indult a táborszervezői piacon – mondja –, februárban már 20 százalékkal többen jelentkeztek, mint az utóbbi év azonos időszakában. Akik tavaly lemaradtak, most szerették volna időben biztosítani a helyet a gyerekeiknek. Aztán március-áprilisban, a koronavírussal hirtelen bezuhant az érdeklődés. Sok pici táborszervező – alapítványok, egyesületek, családi vagy mikorvállalkozások – nem tudott elég bizakodó lenni, és a beszakadást látva úgy döntöttek: az idei szezont inkább kihagyják.” Amikor május 20-án kiderült, hogy mégiscsak indíthatóak táborok, startolt a jelentkezési dömping. Azoknak a szülőknek, akiknek nem maradt szabadságuk, nincs segítségük, szinte egyedüli lehetőség a tábor, ha biztonságban akarják tudni csemetéjüket. Edina, bár tudja, hogy papíron a táboroztatóknak és a táborozóknak is komoly egészségügyi előírásokat kell betartaniuk, és hogy minden szervezőnek le kell jelentenie a tisztiorvosi szolgálat helyileg illetékes szervénél, hogy tábort szervez, 30 vagy 100 gyerek lesz nála egyszerre, egyszerűen nem bízik benne, hogy a gyakorlatban bármi másként zajlana, mint máskor. „Tavaly egy makacs fertőzéssel kezdtük a nyarat, ami majd’ szeptemberig kitartott, hazavágva az egész szünidőnket. Nem gondolom, hogy attól, hogy kitöltünk egy rakat formanyomtatványt, amiben nyilatkozunk a gyerek egészségi állapotáról, és a szappan mellé fertőtlenítő is kerül a mosdó szélére, ki lehetne szűrni a vírusokat és a baktériumokat. El tudja képzelni, hogy a gyerekek kicentizve tartják egymástól a másfél méteres távolságot, ahogy a kötelező szabályzatban írva vagyon? Ezt senki nem gondolhatja komolyan, úgyhogy idén nem írattam be a lányom táborba, és bár a munkahelyem ígérete szerint hamarosan újra visszaállhatunk néhányan otthoni munkára, addig jön velem a gyerek is dolgozni.”

Családi szürkegazdaság

Bár Tóth Béla, épp a hivatali protokoll hiánya miatt, óva int az úgynevezett „szürkegaz­daságtól”, ami például a családi táborokat is érinti, sokan biztonságosabbnak tartják a „táboroztatás” ezen ad hoc formáját. Júliáék is felajánlották a kertjüket, hogy azok a környéken élő családok, amelyek nem tudják megoldani a gyerekfelügyeletet, vihetik hozzájuk „megőrzésre” a lurkókat. Tizenkét gyereket vállalnak, többnyire ismerősök csemetéit, a tematikát közösen alakítják, költség-hozzájárulást pedig csak az étkeztetésért és az esetleges alapanyagokért kérnek. Volt már detektívhetük, erdei kézműves táboruk, és készülnek egy drámatáborral is. „Nagyjából mindenki ismer mindenkit – meséli Júlia –, nincs lutri, és nem kell hatszáz nyomtatványt kitöltögetni és a hivataloknak elküldeni. A szomszéd faluban egy család hasonló módon szervezi a lovas táboraikat, ők például megpróbálták követni a hivatalos utat, de mivel nem pontosan jó osztályt adtak meg címzettnek, a Tisztiorvosi Szolgálat visszaküldte a levelet, épületen belülről!, hogy egy másik részlegük az illetékes, oda tessenek címezni a bejelentőlapot. Csodálja, ha igyekszünk messziről elkerülni a bürokratikus, időrabló rendszert? Ha valaki kérdezi, a barátaim gyerekeire vigyázok. Ráadásul akárhogyan is osztottunk-szoroztunk, rá kellett jönnünk, hogy anyagilag is mindenki így jár a legjobban. Elképesztő, mennyire szemérmetlen összegeket elkérnek egy-egy izgalmasabbnak hangzó táborért. Ráadásul, ha túl népszerű, be se lehet férni rá, vagy csak úgy, kifizetjük drágábban.” A Táborfigyelő ügyvezetője szerint sem csak az a gond, hogy nincs annyi táborhely, ahány táborozni vágyó gyerek, hanem ahogy fogynak a helyek, emelkednek az árak is. Nagyjából 37 000 forint a napközis táborok átlagára, az ott alvósért, szintén átlagosan, 55 000 forintot kell fizetni, de aki résen van vagy volt, találhatott 26 ezerért is full extrás szolgáltatást. A legnépszerűbbek a nyelvi, azon belül is az angol táborok – ebben a tematikában akár több mint 200 ezer forintot is hajlandók fizetni a szülők egy-egy bentlakásos turnusért. A nyelvi táborok után a kaland- és sporttáborok, valamint a készségfejlesztő tematikájúak a legkeresettebbek.

Csapra vertek minket: nem adják fel vérszívók

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.07.12. 18:17

Aki azt hiszi, már most elviselhetetlen a szúnyoghelyzet, készüljön fel rá, hogy egy hét múlva sokkal rosszabb lesz: ekkor ér ide az aktualizált egyiptomi tíz csapásból a nyolcadik – a szúnyogjárás.
Hiába lendült milliárdos akcióba a katasztrófavédelem, a jelek szerint a szúnyogok nem gyengülnek el mindenféle kémiai anyagtól. Vagy ha mégis, akkor annyian vannak, hogy a táplálékbázis, azaz a lakosság nem érzékeli a vérszívók visszaszo­rulását. A helyzet annyira eldurvult, hogy az önkormányzatok kénytelenek saját kasszájukból finanszírozni mindenféle pluszritkítást. 
Zugló, közpark – egy házaspár tollaslabdázik a frissen nyírt füvön. A koreográfia érdekes, úgy tűnik, mintha a nő egy speciális magyar táncot kombinálna a játék mozdulataival. Topog, ahogy a csárdás előírja, és időnként olyan mozdulatokkal csapkodja a lábát, mint aki kalotaszegi legényest ad elő. Pedig nem, csak mozgás közben is erőst gyötrik a szúnyogok. Eger, Szépasszony-völgy, terasz a pince előtti hegyoldalon – az ülés komoly nehézségeket okoz, a vádlit hullámokban támadják a vérszívók. A bor viszonylag tempós bevitele nem segít, a szúnyogokat a növekvő alkoholtartalom nem riasztja el. (A pálinka benyelése után sem.) Siófok, parti sétány – a csendes ejtőzésnek annyi a kora estében, az embernek nincs elég keze a hessegetéshez, csapkodáshoz, a szúnyogok bizonyulnak erősebbnek, számosságukkal képtelenség mit kezdeni.

Árvíz helyett monszun

A jelek szerint többé nincs különbség az ország régiói, megyéi között, legalábbis, ami a szúnyogot illeti, min­­­­den­­ vidék lakói egyaránt szenvednek. Annak ellenére, hogy a katasztrófavédelem hivatalos kommunikációja szerint folyamatosan irtják (a szakzsargon szerint: gyérítik) a vérszívókat. A szúnyogok kordában tartása egyébként 2013 óta állami feladat, ugyanis akkor a hatalmas dunai árhullámot követően olyan mennyiségű rovar kelt ki, hogy az addigi szúnyogfelelősök, az önkormányzatok képtelenek voltak megbirkózni a feladattal. Most viszont úgy tűnik, a központi gyérítés kevés, számos település maga lendült akcióba. Így tett pél­dául a XVIII. kerület is. Igaz, ez a hely extrém példának számít, ugyanis itt a katasztrófavédelem nem csinált semmit. A hivatalos verzió szerint azért, mert nem kaptak ilyen irányú bejelentést. Ez azt jelenti, hogy Pestszentlőrinc és Pestszentimre vagy roppant türelmes/érzéketlen emberek lakóhelye, vagy a katasztrófavédelem nem érzékeli a gomolygó szúnyogokat. Megjegyzendő, a fővárosban több kerület járt hasonlóképpen, úgyhogy a főváros is igénybe vette egy piaci szúnyogirtó cég szolgáltatásait. De az is előfordult, hogy az illetékesek jöttek, láttak és ritkítottak, de ez sem segített. Így járt például Óbuda, amely két gyérítés után arra készül, hogy maga is szembeszáll a szúnyogokkal. (A katasztrófavédelem mentségére szóljon, hogy ugyan áradás most nem pörgette meg a szúnyogszaporulatot, de a heteken át tartó, monszunszerű esőzéseknek hasonló hatása volt.)

A neheze csak most jön

Összesen eddig mintegy 460 településen próbálták visszaszorítani a vérszívókat, de meglehetősen kevés sikerrel. És a jelek szerint a neheze hátravan: a szúnyogcsúcs a jövő hét vége felé várható. Persze addig folyamatosan zajlik a gyérítés, ám a hullám nagyságán (értsd: az egyedszámon) érdemben nem változtat, ugyanis a magyar gyakorlat nem a prevencióra helyezi a hangsúlyt. A szúnyogokat kémiai és biológiai úton is lehet ritkítani. Az előbbi módszer a levegőbe permetezett idegméreggel csak a repülő szúnyogokat pusztítja el, az utánpótlást nem, így ez szinte egy szélmalomharc. A természetvédők által is preferált biológiai irtás lényege, hogy egy olyan, talajlakó baktériumot juttatnak a vizekbe, amely elpusztítja a szúnyog lárváit, és csakis azokat. Ez a módszer nem veszélyes más állatokra, szemben a kémiaival, ami elpusztít minden olyan rovart, amely az adott időpontban éppen a levegőben van. Így fordulhatott elő, hogy tavaly Sopronban méhek estek áldozatául a méregnek, bár a legtöbb helyen időben figyelmeztetik a méhészeket, hogy zárják el a mézgyűjtő állatkáikat.

Zümmögő vírusrepülők

A szúnyogok által terjesztett fertőzések a világ egyes részein tízezrek halálát okozzák. A nyugat-nílusi láznak vagy a sárgaláznak a WHO becslései szerint évente 50 ezernél is több halálos áldozata van. A maláriát is fertőzött szúnyogok terjesztik, de azt a betegséget nem vírus, hanem parazita okozza. Az éghajlati viszonyok változásával, a meleg, párás környezetnek hála, idővel ezek a rettegett betegségek is felüthetik fejüket Közép-Európában. „Valószínű, hogy a következő években egyre több orvos találkozik majd olyan fertőzésekkel, amikkel eddig csak a trópusi betegségek osztálya foglalkozott. Ez logikus, hiszen egyre inkább alkalmas az éghajlat arra, hogy itt is megéljenek a betegségeket terjesztő szúnyogok” – erről korábban Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke beszélt lapunknak. A szakemberek szerint a trópusi betegségeket terjesztő ázsiai tigris­szúnyog idővel egyre nagyobb számban fordul majd elő Magyarországon is. Az állat legalább 22-féle vírust terjeszthet, tavaly júniusban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja arra is figyelmeztetett: Európában már kimutatták belőle a sárgaláz vírusát, a nyugat-nílusi vírust, a japán encephalitis (agyvelőgyulladás) vírusát, továbbá potenciális terjesztője a Zika-vírusnak is. Mielőtt azonban mindenki trópusi betegségektől kezdene rettegni, fontos különbséget tenni terjesztés és hordozás között. Egy szúnyog csak akkor terjesztheti a betegséget, ha hordozza is, vagyis találkozott a fertőzéssel. Vagyis egy aktív, járványos időszak nélkül nem tudja megfertőzni az embert, hiszen nem hordozza a kórokozót. A tigrisszúnyog mellett más fajok is veszélyesek lehetnek. A koreai szúnyognak például 2017-ben már sikerült áttelelnie Pécsett, és terjedni is kezdtek a városban. Ez a rovar szívférgességet, egy agyvelőgyulladásos betegséget, a japán encephalitist, a nyugat-nílusi lázat és a Zika kórokozóját is hordozhatja.

Három a bevándorló

Magyarországon egyébként ötven plusz három szúnyogfaj él, utóbbi három, az ember által behurcolt, délkelet-ázsiai fajok csoportjába tartozik, nem őshonosak. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának szúnyogokra szakosodott munkatársa szerint az új fajokról egyáltalán nincs az egész országra kiterjedő felmérés, így nem tudni róluk sokat. „Ez tipikusan olyan probléma, ahol állami szerepvállalásra lenne szükség. Nincs országos felmérés arra vonatkozóan, hogy mely fajok hol és milyen egyedszámmal fordulnak elő. Enélkül a kutatók sötétben tapogatóznak, miközben a kivéreztetett Nemzeti Népegészségügyi Központban szinte hobbiból dolgoznak, majdhogynem saját pénzen. Akkor is, mikor komoly gondot okoz, hogy megjelentek az invazív fajok” – nyilatkozta a szakember tavaly.

Ízlés dolga

Érdekes, de a vérszívók egyébként nem szeretnek minden vércsoportot ugyanannyira. A 0-s vércsoporttal rendelkezőket gyakrabban támadják meg, és az is számít, hogy a bőr milyen illatot bocsát ki. Az édesebb illatot jobban kedvelik. Ha valaki például olyan ételeket eszik, amik a bőrön is kiválasztódnak – ilyen például a fokhagyma –, az csökkentheti a csípések számát. (Bár ez tudományosan egyelőre nem bizonyított egyértelműen – viszont a legendák szintén a fokhagymát tartják hatékony vámpírriasztónak, úgyhogy megeshet, a markáns fűszernövény minden vérszívó esetében beválik.)

Bűnben égve

Balassa Tamás Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2020.07.12. 15:05

Hiába Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő kifakadása – „Szégyen és gyalázat!” – és Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető fenyegetése – „az ügynek még nincs vége” –, maradnak a tények: Kaleta Gábor az állampolgári igazságérzet szerint olcsón megússza.
Az egykori diplomata a kormány által kézben tartott „vádrendben” egy év felfüggesztett börtönt és 540 ezer forint pénzbüntetést kapott, és enyhítésért fellebbez. A jogszabályokat szigoríthatják ugyan, de az ítélet ennél súlyosabb már nem lehet: az ügyészséget köti az általa indított egyezség.
Kalodába fogta a kormánypártot az emberek igazságérzetével ellentétes Kaleta-ítélet. Jól mutatja ezt a külügy korábbi titkolózása és Deutsch EP-képviselőnek a „végtelenül független magyar bíróságokat” célkeresztbe emelő cinizmusa. A részben gyermekpornográfiát tartalmazó, 19 ezernél több felvétel birtoklásáért elítélt perui exnagykövetre kirótt büntetés méltatlanul elnézőnek tűnhet. A nemzetközi pedofilhálózat több mint 300 tagját ítélték el, és a 444.hu híre szerint Amerikában mindenkit bekasztliztak: 91 nap elzárás volt a legenyhébb, 15 évi a legsúlyosabb büntetés. A legtöbb elkövető 5 év letöltendőt kapott. Utóbbiak tényállása nagyjából megegyezett Kaletáéval, az oldal felhasználói voltak, és több videót letöltöttek saját számítógépükre. A magyar büntető törvénykönyvben alkalmazott tételek nem mondhatók se túl enyhének, se túl szigorúnak nemzetközi összevetésben, mondja Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Az utóbbi öt évben 117 vádlottat ítéltek el jogerősen 18. életévét be nem töltött személyről szerzett vagy birtokolt pornográf felvétel megszerzése miatt. Az ügyészség 74 vádlott esetében indítványozott felfüggesztett szabadságvesztést, és a bíróság 69 vádlottal szemben egyetértett a vádhatósággal. Nyolc vádlottra kértek végrehajtandó szabadságvesztést, a bíróság jogerősen csak az elkövetők felével szemben szabta ki ezt. A világ jogalkotói trendje a büntetések szigorítása – ami Lattmann szerint csekély elrettentő hatással bír. A törekvések viszont érthetőek: az internetes technológia fejlődése és hozzáférhetősége miatt a beteges tartalmak elérhetősége a jelek szerint egyre többekben aktivál kóros folyamatokat, sokasodnak a gyermekpornográfiával összefüggő bűncselekmények.  Legfőbb egyezség A Kaleta-ügyben az okozta a gondot a nemzetközi jogász szerint, hogy a bíróságot valószínűleg ügyészségi egyezség kötötte. Vagyis tartania kellett magát a terhelt – leendő vádlott – és a vádhatóság beismerést követő megegyezéséhez. Ennek egyébként ellentmondani látszik Lattmann szerint az ügyészség minapi magyarázkodása, ami – konkrétumok és jogszabályhelyek megjelölése nélkül – arra enged következtetni, hogy ha a büntetőeljá­rási törvény szerinti egyezség mégsem köttetett, a vádhatóság a ­beismerésért cserébe indítványozott felfüggesztést. Ezért a bíróság ebben az esetben sem alkalmaz­hatott volna súlyosabb büntetést. Ettől akkor lehetett volna eltérni, ha a bíró másként minősíti a bűncselekményt. „Az ügyészség a gyermekpor­nográfia birtoklását tette a vád tárgyává, ami 0–3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, miközben akár a minősített eset is megállhatott volna: 1–5 évig terjedő börtönbüntetés jár a tartalom átadásáért vagy hozzáférhetővé tételéért. Ha a terhelt fájlcserélő alkalmazással töltötte le a képeket, akkor a technológia természete okán a hozzáférés biztosítása is megvalósulhatott” – véli a nemzetközi jogász. Ez azonban bizonyítási kérdés, ha az ügyészség nem ásott elő bizonyítékot a tartalmak beszerzésének módjáról, akkor a bíróság nem végezheti el ezt a munkát helyette. „Az ítéletet a bűncselekmény kifejezetten súlyos és undorító jellege ellenére is korrektnek tartom szakmailag, hiszen nem a bíró dolga a bizonyítás. A jogalkotó azonban megfontolhatná, hogy bizonyos bűncselekményeket kivegyen az ügyészségi egyezségek köréből, esetleg jobban biztosítson, így megmaradna a bíróság mérlegelési szabadsága. A 2017-ben elfogadott új büntetőel­járási törvény „egyezségi megoldásai” ugyanis a kisebb ügyek gyorsítását szolgálták, most viszont ez kifejezetten rosszul sült el, az ügyészség talán nem kalkulált a széles körű és érthető felháborodással” – fogalmaz Lattmann Tamás. Kaleta fellebbezése, amivel látszólag kijátssza az ügyészséget, pedig csak olaj volt a tűzre. Az 540 ezer forintos pénzbírságot a nemzetközi jogász alacsonynak érzi, tekintettel a volt diplomata anyagi viszonyaira, és arra, hogy jövedelemszerző tevékenysége különös összeférhetetlenségben állt az elkövetett cselekménnyel. Egy teljes értékű büntetőeljárásban jó eséllyel magasabb összeg jött volna ki. A Kaleta-ügy részleteit – vélhe­tően a külföldi társszervek nyomozati érdekekre hivatkozó kérésére – 10 évre titkosították, ami a nemzetközi jogász szerint méltányolható. „Ha szégyenszemre más társszerveknek és nemzetközi intézményeknek kellett leleplezniük a magyar elkövetőt, akkor az a minimum, hogy ha segíteni nem tudnak, akkor legalább ne ártsanak a hazai hatóságok” – mondja Lattmann Tamás. Aki az ítélettel és annak mértékével összefüggő további eszmefuttatásokat már a spekulációk és a konteók körébe sorolná. Döbbenetes ugrás A gyerekekkel szembeni szexuális erőszak legtöbbször rejtve marad: száz ügyből úgy tíz derül ki, és csak egyben indul eljárás. Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője szerint hasonló a helyzet a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszakot rögzítő felvételek felderítésével is. Még az Interpol sem bocsátkozik becslésekbe, mennyi gyermekpornográf tartalom érhető el az interneten, és mennyi fogyasztójuk lehet valójában (az Európai Bizottság minapi adatai szerint mintegy 750 ezren lehetnek). A nemzetközi rendőrségi szervezet naponta átlagosan 15 gyereket tud beazonosítani a pornográfnak számító felvételeken. Az áldozatok 20-25 százaléka azonban rejtve marad, márpedig ha őket nem sikerül megtalálni, akkor nagy eséllyel az elkövetőt sem lehet. „Döbbenetes ugrás figyelhető meg a statisztikában az utóbbi tíz évben, mert amíg 2010-ben 20 ezer online szexuális erőszakot tartalmazó esetről lehetett tudni, addig tavaly már 960 ezer ügy került nyilvánosságra. Többet foglalkozunk a #metoo mozgalmakkal és a gyerekek áldozatiságával, egyre több ügy üti át a társadalom ingerküszöbét a médiának és a közbeszédnek köszönhetően” – mondja a gyerekjogi aktivista. A pedofília nem betegség, nem is szerepel a WHO betegség-nyilvántartásában. Máskülönben nem lehetne bíróságon felelősségre vonni és börtönbe zárni az elkövetőket. „Jelenleg azt tekintjük pedofilnak, aki annak vallja magát. Nincsenek tesztek, amelyek alapján egyértelmű megállapítást lehetne tenni. A terápiás kezelésre vonatkozó kísérletek is döntően csak azoknál alkalmazhatók, akik már a börtönbüntetésüket töltik, és pedofilnak vallják magukat. A körükben végzett kísérletek alapján nem mondható, hogy a pedofília gyógyítható volna, ahogy a szexuális érdeklődés egyéb formái, például a fétisek sem azok. Korlátok közé lehet szorítani őket, a terápiás beavatkozások és segítségnyújtások erre törekszenek. A felelősségérzet felkeltése, a gyerekkel szembeni empatikus, felelős, önkorlátozó magatartás megerősítése a cél, ami a valódi pedofilok számára »cölibátust« jelent, a szexualitás meg nem élését” – magyarázza a gyerekjogi aktivista.  Szexuális predátorok Ahogy terjedt az internet, ahogy egyre többen fogyasztottak gyermekpornográf tartalmakat, úgy lett egyre szélesebb a pedofíliának mint szexuális érdeklődésnek a spektruma. Eddig aszerint különböztették meg őket, hogy milyen életkorú gyerekekre fókuszált a libidójuk (csecsemőre, 3, 6 vagy 11 évesre), homo- vagy a heteroszexuális érdeklődésűek-e, esetleg az erőszak, a kényszerítés és a megalázás is része-e a szexuális vágyuknak. Ma már az időszakos pedofilt is ismerik, aki azért fogyaszt ilyen tartalmat, mert a szexualitással kapcsolatos ingereinek a kiütése után új impulzusokat keres, de megáll ezen a ponton. Gyurkó Szilvia szerint a gyermekpornográfia esetén ugyanaz a cinizmus érhető tetten, mint a rákszűrésnél: lehetnénk sokkal hatékonyabbak, de a rendszer nem tud mit kezdeni azokkal, akiket el kellene látni. „A fogyasztókat a világon kevés helyen ítélik letöltendő szabadságvesztésre, amelyeknek egyébként a visszatartó ereje is kétséges. Akadnak országok, ahol a kémiai kasztráció intézményét vezették be, másutt a kötelező terápia vagy a szexuális regiszter működik: ezekkel a mellékbüntetésekkel lehet valamiféle falat emelni az elkövetők köré. De nincs megnyugtató válaszunk” – fogalmaz. Szerinte használni kellene az olyan megelőző eszközöket az igazságszolgáltatásban, mint a foglalkozástól eltiltás vagy éppen az Egyesült Államokban működő nyilvános névregiszter. Akik ebben szerepelnek, nem lehetnének például iskolai gondnokok, nem köl­tözhetnének óvoda mellé, nem dol­gozhatnának gyermekotthonban. A Gyerekjogi Civil Koalíció már megfogalmazta a javaslatait a törvényhozás felé. A megelőzés felelősségéről az aktivista elmondta: a szülőknek tudatosnak kell lenniük a gyerekükről készült felvételek megosztásában. „Ne legyen tabu ez a téma, beszélgessünk a gyerekekkel arról, hogy léteznek szexuális predátorok, akik számára a net zsákmányszerző terület. A hashtagek és a fotók alapján, az általuk használt algoritmusokkal megtalálják és behálózzák a könnyen csábítható fiatalokat, akik hálásak a figyelemért, a törődésért. Beszéljünk arról is, hová fordulhatnak segítségért, ha veszélyt éreznek.” Az Interpol működteti a pedofil hálózatok internetes feketelistáját. Ezeknek a tartalmaknak a 86 százaléka pornográf tartalom, és jó részük erőszakos is: a fiút ábrázoló felvételeknél magasabb a kockázata az erőszaknak és a kényszerítésnek. A video- és fotótárak másik része azért izgalmas egy pedofil számára, mert olyan életkorú gyerekek ábrázolnak intim, de nem pornográf helyzetben, akik iránt szexuális vágyat érez. A büntetőjogi szempontból értékelhető felvételeken pornográf póznak, tevékenységnek vagy aktusnak kell látszaniuk, máskülönben a bíróság nem állapítja meg a gyermekpornográfia tényét.
Sötét webbugyor A láthatatlan vagy mély web mintegy 550-szer nagyobb, mint a közismert, felszíni web, s ennek töredéke a dark, vagyis a sötét web. Utóbbin az alvilági tartalmak és piacok jellemzően fórumokként vannak jelen, olyan hálózatok mögé bújtatva, amelyek beazonosítása körülményes. A hagyományos böngészők nem mutatják őket, de a TOR (The Onion Router) például igen, amely hagymát jelent a tartalmak sok rétegű titkosítására utalva. Itt, a darknet egyik legsötétebb sarkában bújt meg a Welcome to Video, amit egy 23 éves dél-koreai férfi üzemeltetett 2015 és 2018 között. Ő már leülte másfél éves büntetését, de talán nem ússza meg ennyivel. A felületéről az utolsó év februárjában már egymillió oldalt töltöttek le a felhasználók, a VIP-jogosultak 350 dollárt fizettek. A tartalomgyártásra is ösztönző oldalon több mint 200 ezer, gyerekekről készült és kimondottan erőszakos képek és videók is szerepeltek. Egy 26 éves brit férfi például videóra vette, ahogy megerőszakol két bedrogozott, öt év alatti gyereket, és ezt feltöltötte az oldalra – 22 év vár rá a rács mögött. „A nemzetközi bűnüldöző szervezetek folyamatosan monitorozzák az illegális szolgáltatásokat tartalmazó hálózati pontokat, de ez egy olyan macska-egér játék, amiben a hatóságok mindig le vannak maradva egy lépéssel” – mondja Makay József ki­berbiztonsági szakértő. Ha e hatalmas alvilági piacot laikusként böngészi az ember, akkor jó eséllyel semmit sem talál, hiszen nem tudja, mit kell keresnie. A fórumoknak megvan az egyedi azonosítójuk, amelyeket olykor megváltoztatnak, eltüntetnek, hogy másutt felbukkanjanak vagy új felületet hozzanak létre. Az utóbbi időben megváltozott az illegális szolgáltatások piaca. A korábban jellemzően a TOR-hálózatra rejtett tartalmak titkosított chat­alkalmazások beszélgetőszobáiban jelennek meg. Vannak platformok, amelyekre jobban rálátnak a hatóságok, a Facebook által üzemeltetett WhatsApp ilyen, ezen nagyobb az esély a lebukásra. A Telegram azonban – amelyen a terroristák is kommunikálnak – már keményebb dió. Itt megbeszélik a bitcoin­árakat, és már érkezhet is az információ vagy a termék. Jellemzően zip csomagban: több tízezer felvételhez nem feltétlenül kell éveket szörfölgetni a mély web alvilági rétegeiben, elég lehet egyetlen kattintás. „A problémát abban is látom, hogy gyakran már meg sem próbálják TOR-hálózatokba rejteni az illegális tartalmakat, hanem kiteszik a nyilvános felületekre, és még csak nem is speciális karakterláncokból álló webcímekre, hanem beszédesekre és keresőbarátokra. Ezeket egy idő után lekapcsolják ugyan a hatóságok, de ekkor a tartalmat másik szerverre, másik országba költöztetik” – avat be a kiberbiztonsági szakértő. Az illegális felületek olyan embereket is fenyegethetnek, akik nem kíváncsiak a beteges tartalmakra, hanem csak odatévednek, esetleg olyan kártevő kerül a gépükre, amelyek azt szimulálják, hogy nézik ezeket az oldalakat, rákattintanak a hirdeté­seikre. A nemzetközi pedofilhálózatot vélhetően egy videóba rejtett kémprogram buktatta le, ami rávette a rendszert, hogy kotyogja ki az IP-címeket. „Jobb ezektől a tartalmaktól biztonságos távolságot tartani, mert a megfigyelőkódtól a zsarolóvírusig számos meglepetést tartogat a laikusoknak a sötét web” – javasolja ­Makay József.

Pedofilriasztás

Az Egyesült Államokban a Megan-törvény 1996 óta írja elő, hogy a rendvédelmi szervek értesítsék a helyi iskolákat, napközi otthonokat és a lakosokat is a nyilvántartásba vett szexuális bűnelkövetők jelenlétéről a közösségükben. Az USA-ban emellett nyilvánosak a pedofillistán regisztráltak adatai is. A tagállamok változó adatokkal, de nyilvánosságra hozzák a gyermekmolesztálók nevét és címét, fényképét és az általuk elkövetett bűncselekményeket is. Ezeket az adatokat a sajtó is szabadon felhasználhatja. KSZ

3D-s filippínó kislányt vetkőztettek

A gyermekek kizsákmányolásának új formája a webkamerás, virtuális pedofilizmus, mely az elkövetőknek sokkal biztonságosabb és olcsóbb is. A Terre des Hommes holland gyerekjogi szervezet 2013-ban 1000 pedofilt azonosított, az akcióhoz egy tízéves filippínó kislány 3D-s modelljét használták. Sweetie chatszobákban várta a férfiakat, a kísérlet 2,5 hónapja alatt több mint húszezren elegyedtek vele beszélgetésbe úgy, hogy szexuális szolgáltatást kértek tőle, például azt, hogy vetkőzzön le a webkamera előtt és simogassa magát. Voltak, akik fizetni is hajlandóak lettek volna ezért – írta a Krónikaonline.ro. A legtöbb szexuális ragadozó amerikai volt, utánuk a britek, majd az indiaiak következtek, összesen 71 országból akadt horogra pedofil. KSZ

Bejelez a forródrót

Jelentősen nőtt a pedofil tartalmakat jelző esetek száma az elmúlt öt évben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline jogsegélyszolgálatban – tudta meg lapunk. Míg 2016-ban a bejelentések 6,8 százaléka érkezett ebben a kategóriában, idén ez az arány elérte a 43 százalékot, ami nagyjából 450 bejelentést és ennél jóval több megvizsgált tartalmat jelent – tájékoztatott az NMHH. A gyermekpornográf fényképek és videók visszaszorítását nehezíti, hogy a pedofil tartalomra mutató linkek egyes linkgyűjtő, de akár kép- és fájl­megosztó oldalakon is fellelhetők. Ilyen tartalmakra még kíváncsiságból sem érdemes rákeresni, és ha mégis ilyesmire bukkan valaki, tegyen bejelentést az Internet Hotline-nak. KSZ

Csökkenő esetszám

Mintegy 600 esetben regisztrált 0–17 év közötti gyermekek sérelmére elkövetett, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményt tavaly az Országos Rendőr-főkapitányság. Ezek közé tartozik az erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, megrontás, vérfertőzés, tiltott pornográf felvétellel visszaélés, üzletszerű kéjelgés elősegítése, kitartottság, kerítés, szeméremsértés, szexuális kényszerítés, erőszak vagy visszaélés, gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfia is. Az ORFK lapunknak elmondta, hogy ez a bűnügyi statisztika a folyamatban lévő eljárásokat nem tartalmazza. (kuslits)

Óvatosan a félmeztelen, pancsolós képekkel „Még 2013-ban hivatalból vizsgáltunk olyan internetes honlapokat, ahol akár kiskorúak is regisztrálhattak társkereső szolgáltatásra. Ezeknél mind eljárást indítottunk, köteleztük őket a megszüntetésre, és bírságoltunk is. Több mint 2000 problémás oldalt találtunk” – erről Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke beszélt lapunknak. Szerinte gyakran a szülők sem mérik fel, hogy minek tehetik ki a gyermeket, ha akár a kisgyermekkori félmeztelen, pancsolós képeiket nyilvánosan megosztják a közösségi oldalakon. Ugyan a gyermekpornográfia inkább a rendőrség asztala, de közvetve a NAIH-hoz is eljut egy-egy eset. „Emlékezetes a Bajcsy-Zsilinszky úti szexkamion ügye, amikor a járókelők között lehettek kiskorúak, és megjelenhettek a pornójelenet hátterében. De előfordult, hogy egy kisfiúval fajtalankodtak az iskolatársai, a televízióban pedig kitakarás nélkül jelent meg az arca. ­Emiatt büntetőfeljelentés is volt, de végül nem állt meg a bűncselekmény, mert azt mondták, nem történt jelentős érdeksérelem” – meséli Péterfalvi. Gyakran a fiatalok maguk küldenek szexuális tartalmú képeket önmagukról. A NAIH Kulcs a net világához! című kiadványában 2014-es adatok alapján írták: a tinilányok 22 százaléka, míg a kamasz fiúk 18 százaléka küldött már magáról erotikus képet. Ráadásul 15 százalékuk olyan személynek is címzett ilyen tartalmat, akivel soha nem találkozott. A legtöbb „felderített” esetnél megállapítható, hogy az erotikus felvételeket az érintettek önmagukról vagy közös megegyezéssel másról készítették, de a felvételek sorsa a későbbiekben már tőlük függetlenül alakul. A hatóság látkörébe került egy olyan eset is, amikor egy 14 éves lány és egy 16 éves fiú erotikus fényképeket készített egymásról. A fiú a képeket dicsekvésből megosztotta egy közösségi oldal zárt csoportjában, amelynek majdnem a teljes osztály tagja volt. A lány édesapja tudomást szerzett az esetről és feljelentést tett a rendőrségen. Kuslits Szonja

Pénzbírság beszél

Gyermekpornográf maxialbum: 540 ezer forint plusz 1 év felfüggesztett Cigarettacsempészet: 500 ezer forint plusz 1,5 év felfüggesztett Kijárási korlátozás megszegése: 500 ezer forint (legfeljebb) Etikus hackertevékenység: 600 ezer forint (ismétlődő) Számlaadat-szolgáltatás elmulasztása: 500 ezer forint (számlánként) Gyorshajtás 1.: 300 ezer forint (legfeljebb) Gyorshajtás 2.: 500 ezer forint (ismétlődő) Dudálás a Clark Ádám téren: 750 ezer forint (kijárási korlátozás idején)

3714
gyerek (0–17 éves) szenvedett el nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt az elmúlt öt évben.