Felhő úrnak Buda-Pest tizenkettedik kerületében expressus intézendője adódván szokásos sétájának útvonalát a szerént fordítá, hogy délelőttjébe a külső Hegyvidéknek gyalogos meglátogatása beleférjen, ergo eminens olvasó közönségünk ezen actualis tárcza irományunknak megszületését annak köszönheti, hogy excellens hősünk a lábát az ő szeretett Pestjéről a távoli Budára oly merészen kitevé. Habár tárcza hősünk a budai agglomeratio híve vala egész életében – t. i. teoretice értve –, ám ez a sympathia sem csábíthatá őt afféle könnyelműségekre, hogy a pesti bel-centrumtól physicai értelemben is messzire távolodjék – ennek következtében Felhő úr már kora ifjúságától magáévá tevé azt a latin bölcsességet, miszerint : ubique bonum est, sed optimum est domi esse! Hidd el, oh, olvasó, hogy amennyire régi, olyannyira igaz mondás ez! És e bölcsesség realitása annál erősb, minél idősb vala az a lelki subjectum, mely az alkotott világ objectiv tényeire ifjan még oly könnyelműen ragadtatik reflectállani! Oh, mily könnyelműen fog az ifjú literatus ember az ő lyrai lantjának pengetésihez, midőn megélt tavaszinak száma a csont-fogai számát meg sem közelíté! Ám ahogy egyre nagyobb számban hullanak élete fájának megsárguló levelei, s ahogy az idősödő arszlán arcán egyre komorabban üt tanyát a jövendő végtől való félsz, úgy bizonytalanodik ítéletében még az a jóravaló bölcs is, ki az ítélő erőnek hajdan teljes birtokában vala!
Ily szomorú gondolatokkal megrakodván cammogott Felhő úr a Hegyvidékre föl, a dombok magasába, hol megfelelően tiszta positiot nyervén ősi Pannóniának oly rengeteg bércét és szegletét képes belátni és gyönyörködni abban. Szép és derűs délelőtt vala, a sivatag forró lehelete ezen a napon Buda-Pestet nem érinté, a canicula visszavonulót fújt harsonáival és időt hagyott az emberiségnek a hőség következő rohamára méltóképpen felkészülni. Oh, olvasónk, e militans meteorológiai kifejezéseken elmédet ne sokáig törd, hiszen : indokolt az! Az elmúlt hetekben vajh' mi más fenyegette volna bűntelen és védtelen fővárosunkat, mint az a kohóbéli sivatagi lég, mely úgy nyomul előre országunk felett, mint hódító Iulius Caesar Imperator tört át Gallián, megalkuvást nem ismervén, kizárólag meghódolást, továbbá nyers testi erővel történő okkupációt győzhetetlen fegyverei előtt. A nyár offensiv támadásának fegyverei ezek valának : hőfok és páratartalom, amit Buda-Pest hős védői e jelszóval igyekezének visszaverni : haza és haladás! T. i. haladás haza a rendelkezésre álló víz-basis elfoglalására.
Ekkor érte utol Felhő urat az a körülmény, melynek bekövetkezésére nem számított, és utólag, miután bekövetkezett, álomnak hinné inkább, semmint valónak. A körülmény két nyugdíjas korú asszonyhoz kapcsolóda, méghozzá panaszkibocsátás formájában valósula meg egy autóbusz-megállónak árnya alatt, hol Felhő úr egy padra a hőség elől pihenni és megszáradni tére. Itt lett ő szem- és fültanúja annak, hogy két nyugdíjas korú magyar asszony miféle rettenetes élet-situatio áldozata lett. Ilyesmit Felhő úr korábban elképzelni nem tudott, sőt, excellenes olvasóinak ezennel ünnepélyesen bevallja, hogy phantásiája sem terjed oly szélességekre és magaslatokra, hogy ú. m. önerőből hozzon létre ily sociographic szcenáriókat.
Az egyik idős asszony ugyanis azon panaszának adott méltatlankodó hangot, miszerint hőség ide, hőség oda, az ő társasházukban a felelőtlen gondnok a még felelőtlenebb házfelügyelő nemtörődömsége által kísértetvén, túl melegre állítá be a társasház közös úszómedencéjének hőfokát. A 25 méteres, hővíz-forgató masinával felszerelt medencében a víz hőfoka a 27 Celsius fokot több alkalommal meghaladá, ami skandallumért és óvásért kiált! Oh, ily melegben magyar nyugdíjas asszony nem úszhatik! Ti, magyar nyugdíjas asszonyok, kik 25 méteres, hővíz-forgató masinával felszerelt medencével ellátott társasházban éltek és nyomorogtok, sokáig nem tűrhetitek, hogy az élet ily rettenetes csúf módon bánjon el tivéletek. Hát ezt érdemlitek? Túlfűtött medencét?!
És szót kapott ekkor a másik idősb asszony, kinek az előző megszólalóval egy társasházban van szerencséje lakást birtokolni, ennélfogva az említett medencére ő maga is jogosult vala, egyszóval a matróna szólt e szókkal: rendezzünk a társasházban népszavazást és valljon színt a nép! Álljon elő bátran, ha mer, az az alávaló, gyáva alak, aki közös vizünket 27 fokra melegíteni nem átallotta! És sorakozzanak föl vele szemben hív csapataink, akik a 25 Celsius fokos vízért síkra szállanni és harcban életüket adni képesek! Szavazzon hát társasházunk társadalma, álladalmunk legfőbb döntéshozó szerve, a népgyűlés, a szuverén erő, melynek akarata előtt a többség alázattal meghajolni kész. Szavazzatok, nyuggerek! Legyen medencénk vize 27 fokos? Vagy hideg vizet adagolván hozzá engedjük le hőfokát mindössze 25 fokra? Bocsátkozzunk élet-halál küzdelembe! És ott essünk el mi, a harc mezején, és zúgó paripák száguldjanak megtöretett testünkön át a végső diadalra!
