A válság mögé bújnak a cégek: A szakszervezet Ózdon sztrájkra készül, Dunaújvárosban perel

Publikálás dátuma
2020.07.18. 07:20
Az Ózdi Acélműben az államnak húsz százalék részesedése van, így az ott történtekért is felelős
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Gazdasági nehézségekre hivatkozva igyekeznek lefaragni több vállalatnál a dolgozói juttatásokból.
Sztrájkbizottságot alakított az ötödrészben a magyar állam tulajdonában álló Ózdi Acélműveknél a Vasas Szakszervezeti Szövetség helyi alapszervezete. A cég vezetősége ugyanis gyakorlatilag fél éve nem ül le velük egyeztetni az idei évre vonatkozó béremelésről, holott a tárgyalásokat a kollektív szerződés szerint január 31-ig meg kellett volna kezdeni. A héten szerdán volt ugyan egy egyeztetés, de a szakszervezet itt sem kapott írásos ajánlatot a bérek rendezéséről, így bejelentette a sztrájkbizottság megalakítását – tudtuk meg László Zoltántól, a Vasas alelnökétől.  A hatályos jogszabályok szerint tehát szerdától számítva 7 nap áll a munkáltató rendelkezésére, hogy megkezdje az érdemi tárgyalásokat, ez idő alatt legfeljebb 2 órás figyelmeztető sztrájkot lehet tartani. Ha az egyeztetések ezalatt sem kezdődnek el, az acélmű dolgozói beszüntetik a munkát.    Az ózdi sztrájk támogatottsága erős: az 500 dolgozó közül eddig mintegy 400 jelezte csatlakozását, de László Zoltán szerint ennél is többen hajlanak a munkabeszüntetésre. A dolgozók elégedetlensége ugyanis egyre nagyobb.  Az Ózdi Acélművekben tavaly januárban vásárolt 20 százalékos részesedést a magyar állam, mintegy 30 millió eurót fizetve a többségi tulajdonos német Max Aicher vállalatcsoportnak. Palkovics László innovációs miniszter akkor azt mondta: az állami szerepvállalás növeli az ózdi munkahelyek biztonságát, és jelentősen hozzájárul a magyar gazdaság fejlődéséhez. Ehhez képest a cégnél 2018 óta nem emelték a béreket, pedig a dolgozók kiadásai – például az élelmiszerek drágulása miatt - nőttek. A szakszervezet is úgy fogalmaz: nem szeretnének mást, csak hogy a dolgozók helyzete ne legyen rosszabb, mint eddig. Ehhez pedig emelni kell a béreket. Minden munkavállaló számára egységesen bruttó havi 20 ezer forintos alapbéremelést, ezen felül a bértömeg 2-4 százalékára rúgó teljesítményalapú differenciált emelést kérnek. Szeretnék továbbá azt a 13. havi bért is visszakapni, amiről 2008-ban az akkori válság miatt mondtak le a dolgozók, akiknek azt ígérték, ha javul a gazdasági helyzet, ezt visszaadják. Ez azonban azóta sem történt meg. Pedig a céget most nem igazán érintette a koronavírus. Az Ózdi Acélművek a korlátozások idején legalábbis nem állt le, a termelés ugyanúgy folytatódott, sőt, a dolgozók beszámolói szerint túlórák is voltak. (Kerestük kérdéseinkkel az Ózdi Acélműveket is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.) Az ágazatban egyébként átlagosan bruttó 370 ezer forint körüli összegeket keresnek a dolgozók úgy, hogy ebben az alapbéren felüli juttatások, túlóradíjak is benne vannak már. Ennél az Ózdi Acélművek dolgozóinak fizetése alacsonyabb, László Zoltán szerint a bruttó 20 ezer forintos emelés ezt az elmaradást nem is hozná be.  Az idei évre vonatkozó bérmegállapodásokat az iparban a legtöbb cégnél már megkötötték, mire Magyarországra is megérkezett a koronavírus. Így volt ez a Vasashoz tartozó fém- és autóipar területén is: 8-12 százalék körüli bérnövelésről egyeztek meg. Az Ózdi Acélműveken kívül egy konzervdobozokat gyártó cégnél nem sikerült csak megállapodni, ám 7 százalékos bérfejlesztés végül ott is történt – igaz, ez kevesebb, mint amit a szakszervezet szeretett volna. A korlátozások miatti leállások, megrendeléskiesések kapcsán ugyanakkor néhány vállalatnál hónapokkal elhalasztották, vagy csak részben léptették életbe ezeket az év elején megkötött megállapodásokat. Néhány cég pedig most megpróbál teljesen kibújni alóla. Ez történik éppen egy Komárom-Esztergom megyei autóipari üzemben, ahol a februárban megkötött megállapodásról azt közölte a vezetőség: a válság miatt nem tudják végrehajtani, ezért újra szeretnék azt tárgyalni.  László Zoltán úgy látja: több cég a koronavírus-válságra hivatkozva próbál nyerészkedni, és lefaragni a dolgozói juttatásokból, pedig nincs is nagy anyagi gondban. Ezek a cégek valójában csak elbújnak a válság mögé, a valós számaikat pedig igyekeznek eltitkolni. Akad példa azonban olyan munkáltatóra is, amely igyekszik a szakszervezettel együttműködve megtalálni a lehető legjobb megoldásokat, miközben tényleg komoly visszaesést szenved el a cég. Van, ahol viszont még a szakszervezet létezését is megkérdőjelezik. A Suzuki az elmúlt másfél év botrányai – a helyi szakszervezet megalakulásakor elbocsátották a titkárrá választott dolgozót - után sem hajlandó tárgyalni a Vasas Szakszervezettel. Ennek ellenére a dolgozók beszámolói alapján a szakszervezet megjelenésével pozitív változások történtek a cégnél, emelték a fizetéseket, jobb bánásmódot kapnak. A jövő évi bérekről majd csak ősszel kezdődnek a tárgyalások, László Zoltán szerint azonban már most látszik: kemény küzdelmek várhatók. Ígéri: minden esetben elmennek majd a falig – főként, ha sérelem éri a dolgozókat -, mert azt látják, ha egy munkáltató valamilyen módon sikeresen játszotta ki a dolgozóit, akkor azt a gyakorlatot több cég is hajlamossá válik átvenni.          

Csúszik a kifizetés

A dunaújvárosi Dunaferr vezetősége – annak ellenére, hogy a korlátozások alatt itt sem nem állt le a termelés - szintén gazdasági nehézségekre hivatkozva tért el a bérmegállapodástól. Az úgynevezett szabadságos bér egy régi hagyomány a vasműnél: a kollektív szerződésbe is foglalt egy havi bérnek megfelelő juttatást a korábbi években nyár elején fizették ki a dolgozóknak. A cég vezetése azonban az idén július 10-ig kért erre haladékot. De ezt a határidőt sem tartották be: úgy döntöttek, három részletben fizetik ki a juttatást, így annak egyelőre csak egy része érkezett meg a dolgozókhoz. Három helyi szakszervezeti tisztségviselő ezért a bírósághoz fordult, és beperelte a céget a kollektív szerződés megsértése miatt.  

Szerző

Idén drágábban szelhetjük a dinnyét

Publikálás dátuma
2020.07.18. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
Július közepén hivatalosan is megkezdődött a dinnyeszezon. Nemcsak az időjárás, de a görögdinnye árak is szélsőségesen, a tavalyiakat jócskán meghaladva alakulnak az idén.
- Jaj, lelkem! Hatvan évvel ezelőtt a Balatonnál még a dinnye darabját két forintért adták a parasztok a lovaskocsikról! Én a 90 ezer forintos nyugdíjamból nem tudok kilójáért 450-et, de még 300 forintot se adni – fordult hozzám lemondóan az idős asszony, miközben az újpesti piac előtti medgyesegyházi dinnyét hirdető táblát néztük. A sárgadinnye kilóját 900 forintra tartotta az árus. Bent, a modern piacépületben is kerekítve 300 forintért, igaz, akad, ahol 250- 280-ért  mérik a görögdinnye kilóját, s 700 forintért a sárgadinnyét. Az árusok állították, magyar gyümölcsöt kínálnak. Az egyik standon, természetesen magyar koktél görögdinnyét is lehet vásárolni, ráadásul darabját 500 forintért. Bár vélhetően a kisnyugdíjasokat ez sem vigasztalja. A Lehel téri piacon, nyilván véletlenül, szinte minden árusnál 298 forintért mérték a görög és 580 forintért a sárgadinnyét. Persze azért akadtak kivételek. Legalábbis a Váci út felőli soron az egyik standon a sárgadinnyét is 298-ért adták, míg két másik helyen kilóját már 498-ért kínálták. Az egyik pult előtt egy fiatal anyuka számolt a dinnyehalom előtt. - Édesanyám már nyugdíjas, nem veti fel a pénz, tudom, milyen nehéz neki és a többi nyugdíjasnak, de gyesen sem könnyebb. A férjem állása bizonytalan, meg kell gondolnom mire költsünk – mondta. Végül nem tudott ellen állni a srácai könyörgésének és egy nagyobb cikkely görögdinnyét tett a bevásárlókosarába. Ennyivel ők is hozzájárulnak az évi 8-12 kilogrammos átlagfogyasztáshoz. A máskor külföldi turistáktól nyüzsgő, bábeli hangzavartól zajos Fővám téri piacon szerdán csak egy olasz mama és a két bambina képviselte a nemzetköziséget ottjártunkkor. Számukra valószínűleg a jelenlegi euró-forint árfolyam mellett olcsónak tűnhetett a 298 forintos görög és az 598 forintos sárgadinnye, amelyet az olasz konyhaművészet előszeretettel alkalmaz salátákban, vagy előételként pármai sonkába csomagolva. A hazai vásárlóknak üdítő kivétel az egyik standon árusított 2-3 kilós, az árus szerint magyar kis görögdinnye a maga 248 forintos árával. Egy leleményes árus a nagycsarnokban is átlagosnak számító árat akciósként hirdeti. Bizonyára megéri neki, akad kapás a csalira. A nagycsarnok „főutcáján” a zöldséges a magyar koktél görögdinnye kilóját 598, a sárgadinnyét 980 forintért adná, de ennyiért nem tolongtak a pultjánál a vevők. Tőle nem messze, mintha a pincébe zuhant volna az ár, 148 a görög és 498 a sárgadinnye. Akinek megéri, összehasonlító tesztet végezhet a piac legolcsóbb és legdrágább dinnyéivel. A piaci körséta után következhettek a nagy élelmiszerláncok. A Tesco Eiffel téri üzletében a görögdinnye polcán az árcédula szerint magyar gyümölcsöt vehet a fogyasztó kilóját 209 forintért, de a sárgáért sem számít föl többet a lánc 385 forintnál. A garancia itt is a bizalom, mert más egyéb jelzés nincs. A Lidl Bajcsy-Zsilinszky úti üzletében a mini görögdinnye árcédulája egyszerre oldja meg a szemészeti vizsgálat és a rejtvényfejtés problémáját. Azon ugyanis a 299-es ár alatt az volt feltüntetve: a származási ország elolvasható a kartondobozon. Ott egy vignettán nagyítóval is alig olvasható szöveg, és rengeteg szám, amit ha egy sólyom szemű kódfejtő elolvas, még élvezetet is találhat benne. A mezei vásárló azonban inkább talán bosszankodhat ezen. Akad egy hasonlóan izgalmasnak ígérkező feladvány a mini dinnyék tőszomszédságában. Egy általunk eddig nem ismert Cantaloupe dinnye, amelynek kilója 700 forint. Az árcédulán az előbbi szöveg, rutinos vásárló már le sem hajol a matricán kibogarászni a származási országot. Itt azért van egy további nehezítő feladat is. A két, egymás mellé tett doboz egyikében sárgadinnyének, míg a másikban furcsa, amerikai focilabdára emlékeztető, a színe alapján talán görögdinnye halom kelleti magát. Ugyanott 599-ért mézdinnye, származási ország, lásd mint fent. Az Aldiban 199 a görög és 699 a sárga. Az árcédula szerint magyar, de sem a Magyar Dinnyetermesztők Egyesületének az eredetet és minőséget igazoló matricája, sem a szerdától kötelező kis magyar zászló nem erősíti meg ezt az állítást. Marad a kereskedő és a vevő közötti bizalom. Választékbővítés gyanánt olasz mini görögdinnyét is árusítanak kilónként 500 forintért. A Spar Nyugati téri aluljárójában található szupermarkettjében a sárgadinnye 699, a görögdinnye 218 forint. A honlapon szerepel a sárga bélű görögdinnye is, kilója 299 forintos áron, de ottjártunkkor éppen nem volt. Összességében elmondható mind a piacokon, mind a láncok üzleteiben szinte sehol nem látni egyértelmű eredetigazolást a dinnye származási országáról. A piacokon az árusok között tartott rögtönzött közvélemény kutatás szerint a dinnye árát egyebek mellett a szeszélyes időjárás, a májusi fagy, a júniusi monszun esők, a munkaerő és egyéb költségek alakították, alakítják. Különösen a szabadföldi ültetvényeken fagytak ki a palánták. Az esőzések pedig hátráltatták a betakarítást is. Ráadásul 2020-ban a vevők bánatára elmaradt a tavalyi kánikula, amikor szinte egyszerre érett be minden termőtájon a dinnye. Idén 1-2 hetes csúszással indul az igazi dinnyeszezon, még ha a hivatalos nyitás meg is történt 15.-ével. Tavaly a 200 ezer tonnás termésből a csökkenő export miatt több maradt a hazai piacra, idén kevesebb - becslések szerint 160 ezer tonna -  dinnyét szüretelnek majd, de a szakemberek szerint elegendő lesz a kínálat és kitart egészen szeptember közepéig. 

Lemaradhatunk a versenyben

A hazai görögdinnye termelők többsége még mindig a hagyományos 10-20 kilós dinnyét termesztik, holott idehaza is növekszik az igény az úgynevezett koktél-, vagy hűtőszekrény dinnyékre – nyilatkozta a Népszavának Göcző Mátyás, a Magyar Dinnyetermelők Egyesületének társelnöke. Az általunk megkérdezett árusok szerint idén kevesebb dinnye termett az átlagosnál. Ennek csak az időjárás az oka? Az is, de ebben szerepet játszhatott az is, hogy míg tavaly is még 4800 hektáron termesztettek a gazdák görögdinnyét, addig ez a terület ebben az évben nagyjából 4100-4200 hektárra csökkent. Jól példázza ezt, hogy tavaly a szabolcsi ültetvények még terjeszkedtek, most ott is jelentős volt a visszaesés. Emiatt várható, hogy 2020-ban nem lesz meg a 200 ezer tonnás termés. De a hazai ellátással nem lesz gond. Augusztus második feléig Hevesből, a Jászságból, illetve a Nyírségből egész szeptemberben jut a piacokra dinnye.  Mi az oka a lanyhuló termelői kedvnek?  Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás mellett a nyomott felvásárlási árak. Az önköltség pedig ahhoz képest igen magas. Emiatt is sokan felhagytak a dinnyézéssel. Ez a folyamat egyébként már tavaly látható volt.  Mi okozta a piacvesztésünket? Korábban a legtöbb görögdinnyét a német nyelvterületre, illetve Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba szállítottuk. Ám egyre nagyobb az igény a kisebb, magszegény, vagy mag nélküli, főleg az 1-2 kilós úgynevezett hűtőszekrény dinnyékre, amiket, mint a nevük is mutatja, kényelmesen el lehet tenni a frizsiderbe. Egyébként már itthon is egyre többen keresik ezeket a fajtákat.    Mennyire követik a termelők ezeket az igényeket? Becslések szerint a termőterület 18-20 százalékán termesztenek már magszegény, illetve magnélküli fajtákat, s ezekből megy külpiacokra is. A magyar gazdáknak nagyon meg kell küzdeniük az olasz és a spanyol versenytársakkal a piacokért. Ők nemcsak technológiai, de csomagolástechnikai és marketing előnyre is szert tettek. A felzárkózás nagyon forrásigényes, amit az alacsony felvásárlási árakból nem lehet finanszírozni. Ezért is nagyon károsak a korai szezonban indított árletörő akciózások. A hazai piacra szállító egyesületi tagok pedig alanyi jogon kapnak ezer darab olyan címkét, amelyek garantálják a jó minőséget. 

Ellenőrök a dinnyeföldeken

A legnagyobb 16 budapesti piacot érintette a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálata, ahol 271 forgalmazónál – 171 kereskedőnél, valamint 100 őstermelőnél – vizsgálták a zöldség-gyümölcs forgalmazás követelményeinek betartását. Az ellenőrök tapasztalatai szerint jellemző, hogy a piacokon egy kereskedőnek több standja is van, általában kettő-három, de volt példa öt külön elárusítóhelyre is. Általános problémaként említik a kötelező jelölések (például a származási ország, a minőségi osztály, a fajta) hiányos feltüntetését. Jellemző továbbá, hogy ugyan a magyar áruknál kiírják a származást, akár még a termőtájat is, azonban az import termékek esetében már elmarad a kötelező tájékoztatás. A piacellenőrzések során a kisebb hibákért 110 esetben figyelmeztetést, a súlyosabb esetek miatt 20 alkalommal bírságot szabtak ki a szakemberek, utóbbit összesen 2,5 millió forint értékben. Az ellenőrzéssorozat másik kiemelt területe az ál-őstermelők kiszűrése volt. Általános tapasztalat, hogy az őstermelők jelenléte az egyes piacokon rendkívül változó. Az átláthatóságot azonban nagyban nehezíti, hogy a termelői standokon sokszor kereskedők is árulhatnak, így nehéz megkülönböztetni, hogy ki a valódi termelő. Az őstermelői termékekkel szemben nagy a vásárlói bizalom. Emiatt fontos, hogy a hatósági ellenőrzések során a szakemberek kiszűrjék azokat a kereskedőket, akik a termelői asztalokon kínálják nem saját termesztésű, hanem vásárolt áruikat. A Nébih ellenőrei az őstermelők esetében a termelés helyszínén is ellenőrzést tartottak. Ennek során több esetben kiderült, a termelő valójában egyáltalán nem termel, vagy csak részben termel és kínálatát – választékbővítés céljából – vásárolt termékekkel egészíti ki. A szakemberek 15 termelő esetében kezdeményezték az őstermelői igazolvány bevonását. A Nébih ellenőre a pultból árult sertéshús származási helyének jelölését is ellenőrizték a napokban, ezt nagyjából rendben találtak, nem úgy az országot jelölő zászlók kihelyezését. A januártól kötelező jelölést az elárusítóhelyek 20 százaléka elmulasztotta. A hónap közepétől már kötelező a kis zászlócskák kitűzni a baromfi, juh és kecskehúsra, valamint a boltokban árult hazai zöldség-gyümölcs félékre is. Ezek betartását később ellenőrzi a Nébih.
Szerző

Rástartolt a kormány a városok közti repülőzésre

Publikálás dátuma
2020.07.17. 21:34
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Reptéri terveket kért a külügyi államtitkár a megyei jogú városoktól, helyi repülőjáratokkal kötnék össze a nagyobb településeket.
A kormány szeretné, ha minden nagyobb város elérhető lenne legalább kisrepülőgéppel, ami Nyugat-Európában már mindennapos és összefüggésben van a beruházásösztönzéssel - mondta pénteken Székesfehérváron a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Magyar Levente a Megyei Jogú Városok Szövetségének közgyűlésén arról beszélt, hogy a magyar gazdaság gerincoszlopát a megyei jogú városok hálózata adja, ezért a fejlesztésükben szeretne a kormány szorosabban együttműködni a helyi vezetőkkel. Az államtitkár azt kérte a városvezetőktől, hogy készítsenek repülőtér-fejlesztési terveket vagy a már létezőket adják át a minisztériumnak - idézi nyilatkozatát az MTI.
Magyar azt is hozzáfűzte, hogy Trianon 100. évfordulóján meg kell vizsgálni, melyek azok a határon átnyúló közlekedési beruházások, projektek, amelyeket a következő években meg lehetne valósítani.
 Szita Károly, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt három hónapban a magyar nagyvárosok óriási segítséget kaptak a kormánytól a gazdaságfejlesztés és a gazdaságösztönzés területén - ezekben a városokban  kétmillió ember él, és GDP több mint egyharmadát állítják elő. Szita azt már nem tette hozzá, hogy a járvány elleni védekezés jegyében óriási forrásoktól fosztották meg az a településeket : elvették a gépjármű-adó és a kiskereskedelmi adó teljes bevételét, az iparűzési adó egy részét. Az  ellenzéki vezetésű Gödtől pedig a járványügyi vészhelyzetre hivatkozva egyszerűen csak elcsatolták a Samsung-gyár területét, és fideszes többségű Pest Megyei Önkormányzatnak adták  - az adóztatási jogokkal együtt.
Szerző