A haldokló Nyugat hete

Azt állította Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter (a XXI. Század Intézet konferenciáján), hogy „a 68-as generáció úgy érezte: ők az erkölcs és a norma, és ehhez kell igazodnia mindenkinek. Ez az érzés pedig azóta sem változott meg, és azzal egészült ki, hogy aki mást gondol, azt rögtön meg is bélyegzik”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a 68-as generáció már sehol sem meghatározó, egyszerűen életkori okokból. Ha valaki ehhez a nemzedékhez sorolható, az Donald Trump, aki viszont tökéletesen szemben áll mindazzal, amit a 68-asok képviseltek. A tudományos világban pedig olyan új nemzedék vette át a vezető szerepet, amely elsősorban a környezet, a Föld gyors pusztulása miatt aggódik, és tétlenségünk miatt mindannyiunkat megbélyegez.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott), hogy „a legfrissebb megjelenése ennek az elmebajnak a BLM nevű mozgalom, amely nemcsak az államhatalom létét kérdőjelezi meg, hanem olyannyira rasszista, hogy azokat is megbélyegzi, akik azt mondják, hogy minden élet számít”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a Black Lives Matter eleve egy szervezetlen, nem központilag irányított amerikai mozgalom, amely a feketék elleni, rendszerszerű rendőri erőszak megállítására jött létre. Nem rasszista alapon, hanem a létező rasszizmussal szemben, és nincs olyan üzenete, hogy a mások élete nem számít.

Azt is állította Gulyás, hogy „ha túllépünk ’68 lélekölő árnyékán, akkor azt látjuk, hogy egy mozgalmi jelleggel, szakszerűen felépített tömegtüntetésről van szó”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Amerikában nem szakszerűen felépített, hanem véletlenszerűen kirobbant tiltakozások zajlottak, amelyeket az váltott ki, hogy videóra vették, amint egy fehér rendőr úgy fojt meg egy fekete férfit, hogy nyolc és fél percig térdel a nyakán. ’68 lélekölő árnyéka pedig nem más, mint a jogegyenlőséget követelő polgárjogi és háborúellenes mozgalmak megindulása az Egyesült Államokban, a párizsi diáktüntetések vagy a prágai tavasz. Ha ez volt lélekölő, milyen lehet az Orbán-kormány lelke?

Azt állította Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza múzeum főigazgatója (ugyanezen a konferencián a nyugati világról), hogy „faji és szexuális kisebbségeik törnek egyeduralomra és kényszerítik a kisebbséget meghátrálásra, sőt meghunyászkodásra”.

Ezzel szemben a tény az, hogy sem Amerikában, sem Nyugat-Európában nem törnek semmiféle egyeduralomra a faji és szexuális kisebbségek. Mindenhol csupán azt követelik, hogy kapjanak egyenjogúságot. Az azonos neműek házasságának engedélyezése például természetesen nem tiltaná meg senkinek a hagyományos házasságot, csupán lehetővé tenné, hogy másfajta szexuális irányultságú emberek is ugyanolyan kapcsolatban, vagyis családban élhessenek egymással, mint a nagy többség. Ha ez az egyeduralom, akkor nem kell félni. Attól viszont annál inkább, ha a többség felkent képviselői szerint a különféle kisebbségek örüljenek, ha elbújhatnak valahol, ahol nem zavarják a többieket. Nem tévesztették el az évszázadot a XXI. Század Intézet nevében?