A szindikátus napjai

Miközben megvilágosodott közelmék azon erőlködnek itthon, hogy telebeszéljék a fejünket, Magyarország maga a telivér liberális demokrácia, Brüsszelben egymást tépik a szindikátussá züllött európai közösség vezetői azon, milyen mechanizmus szerint osszák szét a következő hétéves ciklus pénzét és a vírus okozta károk helyreállítására szánt horribilis keretet, miként ellenőrizzék annak felhasználását. Döntésre még nem jutottak. Viszont a csúcs addig is megmutatta, hogy politikai értékrendje nélkül az unió alkudozó szatócsbolt, amit – némi mesterkélt eleganciával – szindikátusnak neveztünk az előbb.

Az alkudozásban felettébb aljas szerepet játszott a magyar kormányfő, aki „parlamentjének súlyos terhével, kezét megkötő felhatalmazásával” érkezett Brüsszelbe: akár vétóval is érje el a 7. cikkelyes eljárás lezárását, a jogállamiság feltételeinek számonkérését. Érdemes megakadni e felhatalmazáson – és figyelmébe ajánlani a megvilágosodottaknak, mert mutatja a magyar parlamentarizmus, a demokrácia papírmasé valóságát. A vétóig sarkított feltételeket ugyanis nem a parlament szabta a kormányfőnek, hanem maga a kormányfő ruházta önmagára a Ház fideszes többségét felhasználva. A költségvetés és a pandémiás segélycsomag megvétózását persze maga is lebegtette, mert a pénzre szüksége van, még ha Európa legdinamikusabb és legsikeresebb gazdasága nem szorulhat is rá a segítségre. De ennyi nem elég: zárják le a 7. cikkelyes eljárást, és a kormányfő utasítsa el a „politikai feltételt”, a jogállami követelményrendszer számonkérését. Éppen azt az „apróságot”, ami megkülönböztet egy szindikátust egy értékközösségtől. (Ha most ez a követelmény Brüsszelben a mellőzésig felpuhul, akkor a felelősség átcsúszik az Európai Parlament kezébe, amely, ha arcát meg akarja őrizni, maga kell, hogy megvétózza mindkét tervet, Orbán pedig moshatja kezeit. Addig is ördögnek ott marad a holland kormányfő. Mark Rutte ugyanis „durván támadta Magyarországot”, mert nem tartja tiszteletben a jogállamiságot. Ezért gazdasági büntetést kell alkalmazni ellene: ha nem, ők vétóznak).

A szindikátus hétvégi ülése nemcsak az Unió tehetetlenségét mutatta meg, hanem azt is, hogy Orbán autoriter nacionalizmusának mérge már hat az EU szervezetében. A magyar kormányfő fellépése Brüsszelben amúgy az eddigi legaljasabb volt az EU-ban, nyílt zsarolása a közösségnek, amennyiben világossá tette: saját hatalmi érdekeiért – a focit is mellőzve – elmegy a falig, de ha kell, azt is áttöri, hogy országával az EU romjait maga mögött hagyva a semmibe ugorjon. A következő uniós költségvetéshez kapcsolódó jogállamisági garanciákra való utalásokat is kihúzta a zárónyilatkozat tervezetéből. Ugyanakkor azt mondta: „az uniós vezetők között száz százalékos egyetértés van a jogállamiságról. Ha valaki nem hajlandó elfogadni a jogállamiságot, rögtön el kell hagynia az Európai Uniót. Nem anyagilag kell megbüntetni, hanem mennie kell, mert ez a közösség a jogállamiságra épül.”

Igaza van. Előbb vagy utóbb ennek meg kell történnie.